Az elmúlt évek sorozatos aszályai világosan megmutatták: a korábban biztosnak hitt termelési struktúrák meginogtak. A 2022-es pusztító szárazság gyakorlatilag lenullázta az Alföld kukoricatermését, és bár 2023 átmeneti normalizálódást hozott, 2024-ben és 2025-ben ismét súlyos aszállyal kellett szembenézni - ismertette előadásában Petőházi Tamás, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnöke, a Kincsünk a termőföld 2025 konferencián.
Terméseredmények és vetésszerkezet
A 2025-ös betakarítás vegyes képet mutatott: az őszi árpa 5,6 tonnás, az őszi búza 5,5 tonnás terméseredményt adott. Ugyanakkor a kukorica ismét elmaradt a várakozásoktól, sok gazdaság veszteséget könyvelt el. Nem véletlen, hogy a vetésszerkezet átalakul: a kalászosok térnyerése látványos, míg a kukorica vetésterülete folyamatosan zsugorodik. Még az idei 750 ezer hektárnál is kevesebb kukoricát fognak termeszteni a 2026-os évben. A tendencia egyértelmű: a kukorica termesztőövezete északabbra húzódik, Szlovákiában és Lengyelországban bővül a vetésterület, míg Magyarországon csökken. Annak idején még 600-900 ezer hektáron termeltek kukoricát a lengyel gazdák, most már jóval 1 millió hektár felett van aszemes kukorica vetésterülete. Az 1990-es évek közepén még Magyarország exportált a lengyel piacra kukoricát, most pedig a takarmánygyárak Lengyelországból importálnak kukoricát.
Az őszi káposztarepce és árpa vetésterülete növekszik, a búza is erősödik. A takarmányipar jelezte, hogy képes nagyobb arányban kalászosokat beépíteni receptúráiba, így a kukorica iránti igény mérséklődik. A napraforgó sem bizonyult stabil alternatívának: több térségben napégés sújtotta az állományt, ami alacsony, 1,5–1,6 tonnás átlaghoz vezetett Csongrád-Csanád megyében.
Piaci nyomás és nemzetközi hatások
Felvetődik a kérdés, hogy nem lesz-e gond ez a sok őszi búza, nem lesz-e nagyon nyomott az ár. Az Európai Unióban 2025-ben rekordmennyiségű, 140 millió tonna búza termett (120-130 millió tonna körüli termés szokott lenni), ami lenyomta az árakat. Jelenleg a túlkínálat okozza a reálisan alacsony árakat. A magyar gazdák sok helyen 70 ezer forint alatti tonnánkénti árral szembesülnek. Az ukrán gabonaexport korlátozásai és a Fekete-tengeri konfliktus sem tudták ellensúlyozni a túlkínálatot. A nemzetközi piacokon a búza és a kukorica ára oldalazik, stabilan 220 dollár körül mozog.
Világszerte nő a kukoricatermés, ami hozzájárul az árak stabilizálásához. Fontos felidézni, hogy az Európai Unió a kilencvenes években még importra szorult, ezért akkoriban a világpiaci árak alakulása is másképp zajlott. Az amerikai kukoricatermelés 400 millió tonna fölé emelkedett, Kína pedig 300 millió tonnát állít elő – együtt a világ termelésének (1200 millió tonna) több mint felét adják. A kínai szójaimport és az amerikai–kínai kereskedelmi tárgyalások szintén erősen befolyásolják a globális árakat. Kína 100 millió tonna körüli szóját vásárol a világpiacról, ez befolyásolja a világpiac minden szegmensét, ekkora mennyiségű áru miatt mozognak az árak. Kína 2016-ban még 36 millió tonna szóját, tehát a vásárolt mennyiség egyharmadát az Amerikai Egyesült Államoktól vette, a tavalyi évben ez csak 18 millió tonna volt.
A geopolitikai feszültségek – az orosz–ukrán háború, Kína és India közeledése Oroszországhoz – újabb bizonytalanságot hoznak a világpiacra.
Klímaváltozás és jövőkép
A klímaváltozás nemcsak a termésbiztonságot, hanem a talajéletet is átalakítja. Bulgáriában már kétszer akkora területen termesztenek napraforgót, mint kukoricát. Magyarországon jelenleg még 40 000 hektárral több kukoricát termeltünk idén, mint napraforgót –de Bulgáriához hasonló átrendeződés várható itthon is. A gazdák kényszerpályán mozognak: a kalászosok átmeneti menekülőutat jelentenek, de hosszú távon új stratégiákra lesz szükség.
A magyar növénytermesztés tehát válaszút előtt áll. A klíma, a piac és a geopolitika egyszerre alakítja a lehetőségeket, miközben a gazdák a talajból próbálják kiolvasni a jövőt.
