A léghőmérséklet az egyik legfontosabb időjárási tényező, amely alapvetően befolyásolja kultúrnövényeink és azok kártevőinek élettevékenységét. Minden kártevő és kórokozó számára megvan egy, a számára optimális hőmérsékleti tartomány, illetve meg vannak azok a maximum és minimumértékek, amelyek alatt és felett élettevékenységük és ezzel együtt kártételük lelassul vagy megszûnik. A napi hőmérsékletnek és annak szélsőértékeinek nyomon követésére alkalmas a maximum-minimum hőmérőpár, amelyet számos kórokozó - szőlő peronoszpóra, alma varasodás, tûzelhalás - előrejelzésénél hatékonyan alkalmazhatunk.

Egy másik fontos időjárási faktor a csapadék, amelynek mennyiségét a különböző csapadékmérőkkel mérhetjük. A kártevők és kórokozók élettevékenysége szempontjából fontos a csapadék mennyisége és intenzitása is. A csapadék mennyisége és intenzitása hatással van több kártevő és kórokozó fejlődésmenetére, élettevékenységére és meghatározza a fertőzési körülményeket.

A csapadék következtében a növények levelei - a hőmérséklet függvényében - bizonyos ideig nedvesek maradnak. A levélfelület nedvességének időtartama több növénybetegség (burgonyavész, szőlő peronoszpóra stb.) esetén alapvetően meghatározza a fertőzés kialakulását és erősségét. A levélfelület-nedvességborítottság időtartamának mérésére ugyan vannak mûszerek, de egy kis gyakorlattal a lehullott csapadék mennyiségének és a csapadékos időszak hosszának ismeretében megbecsülhetjük az adott időtartamot, ami nagy segítségünkre lehet a védekezések időzítésében.

A növénybetegségek elleni védekezésnél fontos, hogy a védekezést az inkubációs időn belül, még a tünetek megjelenése előtt végrehajtsuk. Mivel az inkubációs idő hosszának ismerete nagyon fontos a védekezés végrehajtásához az alábbiakban közöljük két fontos növénybetegség inkubációs táblázatát.

Istvánffy-Pálinkás féle inkubációs táblázat szőlőperonoszpóra előrejelzéshez
Napi középhőmérséklet (°C)	Lappangási idő napokban		Átlagos időjárásnak megfelelő naptári beosztás
	levélen	fürtön
10-13	15-18	15-18	Május eleje, közepe
14	12-18	12-15	Május vége
15	11-13	11-13	Június eleje
16	9-11	9-11	Június közepe
17	6-7	11-13	Június vége
18-19	5-6	13-15	Július és augusztus
20-25	4-5	14-18	Július és augusztus

Mills-féle inkubációs táblázat Almavarasodás előrejelzéshez
Középhőmérséklet (°C)	Fertőzési fokozatok és a szükséges levélnedvesség-borítottság órában			Inkubációs idő napokban
	gyenge	közepes	erős
5	>2 nap	> 2 nap	> 2 nap	22
6	26	34	51	20
7	21,5	27	40	19
8	18	23	34	18
9	15	20	30	17
10	14	19	28	16
11	12,5	17,5	26	15
12	11,5	16	24	14
13	10,5	15	22,5	13
14	10,0	14	21	12
15	9,5	13	20	11
16	9	12,5	19	10
17	9	12	18	9
18	9	12	18	8
19	9	12	18	8
20	9	12	18	8
21	9	12	18	8
22	9	12	18	–
23	9	12	18	–
24	9,5	12,5	19	–
25	10,5	14	21	–

A növénybetegségek mellett számos állati kártevő is károsíthatja kultúrnövényeinket, amelyek előrejelzése fontos feladat.

A különböző kártevők megjelenésének jelzésére, rajzásuk és ezzel együtt fejlődésük nyomon követésére nagyon jól alkalmazhatók a különböző csapdák.

A színcsapdák azon az alapon „mûködnek”, hogy bizonyos élénk színárnyalatok az egyes kártevőket csalogatják, azok az adott színû tárgyakon előszeretettel gyülekeznek Ebből adódóan a színcsapdák elsősorban a kártevők megjelenésének jelzésére alkalmasak, pl.: sárga-repce fénybogár, levéltetvek, kék-nyugati virágtripsz, fehér-gyümölcsdarazsak, pajzstetvek.

A csapdák másik csoportja a feromoncsapdák, amelyek fajspecifikusak. A csapda leglényegesebb része egy kapszula, amely a kártevő nőstényének specifikus ivari csalogatóanyagát (feromon) tartalmazza. Ez vonzza a csapdához a hímeket, amelyeket aztán a csapda célszerûen kialakított fogószerkezete megfog. A rajzás során szabályos időközönként (1-3 nap) feljegyezzük a fogott mennyiséget. Így megkapjuk a kártevő rajzásgörbéjét, amelynek alapján következtetni tudunk például a lárvakelés időpontjára, és megfelelően tudjuk időzíteni a védekezést ellenük.

Az alkalmazott csapdák harmadik csoportját képezik az olyan illatcsapdák, amelyek nem ivari csalogatóanyagot tartalmaznak, hanem például táplálkozásra ingerlő anyagukkal vonzzák magukhoz a kártevőket (pl.: darázscsapda, csapda). Ezek a csapdatípusok a kártevők első megjelenésére vagy nagy egyedszámot megfogva kis területen a kár mérséklésére alkalmasak.

Egy sajátos csapdatípus a talajcsapda, amellyel elsősorban a talaj felszínén mozgó kártevőket (lisztes répabarkó, gabonafutrinka) gyûjthetünk be.

A csapdák egy speciális típusa a fénycsapda, amely számos rovarfaj megjelenésének és rajzásának nyomon követésére alkalmas. Mivel több kártevő és nem kártevő rovarfajt is magához vonzz, fontos, hogy a kezelője meg tudja határozni azokat. Ezért a fénycsapdák üzemeltetése a pontosabb rovartani ismeretekkel rendelkező szakemberek számára ajánlott.

Egy régóta alkalmazott előrejelző eszköz a takácsatkák lárvakelésének és rajzáscsúcsának nyomon követésére a Müller-féle megfigyelőlap. Ez egy 15x6 cm nagyságú fa lapocska, amelynek közepére március közepén 10cm-es takácsatka tojásokkal fertőzött ágdarabot erősítünk. Az ágdarabot vékony vazelingyûrûvel körülkenjük és a gyümölcsösben 3-5 helyen fánként 2-2 darabot kihelyezzünk. A lapokat 2-3 naponként ellenőrizzük és feljegyezzük a kikelt és vazelingyûrûbe ragadt takácsatka lárvák számát. A védekezés megkezdése akkor indokolt, ha a tojások 50%ából kikeltek a lárvák. Emellett fontos tudni azt is, hogy a telelő tojások 1/5-1/3 része a tél során elpusztul.

Több kártevő - vetésfehérítő bogarak, repce fénybogár, lucerna lombkártevők stb. - előrejelzésénél a veszélyes egyedszám megállapításának egyszerû eszköze a fûháló. Használata során a növényállomány több pontján megállva 10, 50, vagy 100 hálócsapást követően megszámoljuk a fogott kártevőket és összehasonlítjuk a szakemberek vizsgálatai alapján megállapított veszélyességi küszöbértékekkel.

A kártevők egyedszámának megállapítására alkalmas módszer a területi és a térfogati kvadrát módszer. A területi kvadrát módszer során a talaj felszínének vagy a növényállomány adott területén - 0,5-1,0 m2 - számoljuk meg a kártevő egyedszámát. A térfogati kvadrát módszert a talajlakó kártevők - pajorok, drótférgek, stb. - felvételezésénél alkalmazzuk. A vizsgálat során hektáronként 1-2db, 0,5-1,0 m2 alapterületû, 2 ásónyom (cca. 30-50 cm) mélységû gödröket ásunk, és megszámoljuk benne a kártevőket. Mindkét módszernél a kapott értékeket összehasonlítva a szakirodalmi adatokkal döntünk a védekezésről.

A talajlakó kártevők (pajorok, drótférgek) felvételezésének egy ötletes módszere a búzacsomós csalogató módszer. A módszer alapja, hogy az élő növények gyökerei CO2-t termelnek, amely a talajlakó kártevőket odavonzza. Azért, hogy reális adatokat kapjunk csak max. 5-10% növény borítottságú területen alkalmazható az eljárás. A vizsgálatot augusztus közepe és szeptember közepe között végezhetjük. A táblán min. 30 helyen, egymástól 30-100 m távolságra háromszög alakban, egymástól 60 cm távolságra 5 cm mélyre 1-1 evőkanál búzát vetünk. A növények 2-5 cm-es nagyságánál a gyökereket körülvevő földdel együtt kiemeljük a búzacsomókat, és megszámoljuk a talajlakó kártevőket. Egy hármas búzacsomó 1m2 fertőzöttségére ad információt.

A védekezés szükségességének megállapítására alkalmazhatjuk a növényállomány vizsgálatának módszerét. Ennek során azt vizsgáljuk, hogy a növények vagy adott növényi részek (hajtás, levél, termés, stb.) hány %-a károsított (100db-ból hány db-on van kártétel) vagy azt, hogy adott növényi rész felületének hány %-a károsodott (pl.: szőlőfürt felületének 15%-a szürkepenésszel fertőzött). A vizsgálatot a növényállomány több pontján végrehajtva pontos képet kapunk a kártételről, amely alapján döntünk a védekezés szükségességéről. Az egyes kártevőknél megállapított veszélyességi küszöbértékeket helyhiány miatt nem tudjuk ismertetni, de a megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálatok szakemberei minden gazdálkodónak segítséget nyújtanak ebben.



Nagy Krisztina - Veszprém Megyei NTSz

Prohászka Péter - Komárom-Esztergom Megyei NTSz