Ahogy közeledik az újburgonya szezonja, érdemes tudatosan felhasználni a tél végére kissé vizet vesztett, régebb óta tárolt készleteket. A természet rendjéhez igazodó, szezonális étkezés nemcsak hagyományőrzés, hanem a fenntarthatóság alapja is. Ezzel a szemlélettel jelentősen csökkenthető az élelmiszer-pazarlás és a környezeti terhelés. Ebben a friss primőrökben még szűkös, átmeneti időszakban a szerény krumpliból is zseniális, laktató ételek születhetnek.

Hazánk különböző tájain számtalan néven és formában – például tócsniként, dödölleként vagy macokként – élnek a burgonyás fogások. A lényegük azonban mindenhol ugyanaz: minimális alapanyagból hoznak létre gazdag, házias ízvilágot.

A régi vidéki konyha hangulatát tökéletesen megidézi az egyik legősibb étel, a gánica leves. Az alapja egy tartalmas, paprikás és hagymás krumplileves, amelyet babérlevéllel fűszereznek. Amikor a burgonya már félig megpuhult, egy lisztből, vízből és sóból kevert, sűrű tésztából apró galuskákat, vagyis gánicát szaggatnak a főzőlébe.

Ez a fogás a konyhai takarékosság kiváló példája, hiszen a krumplit a tésztabetéttel tették még laktatóbbá. Ha a hagyományos receptet a modern ízléshez szeretnénk igazítani, füstölt paprikával, ropogós szalonnapörccel, friss petrezselyemmel és tejföllel is gazdagíthatjuk.

Szintén a paraszti leleményességet dicséri a placki, más néven masinalángos. Ez a fogás mindössze főtt, áttört burgonyából, kevés lisztből és sóból áll. A tésztából formázott vékony lepényeket régen a vaskályha tetején sütötték, ma már azonban egy forró serpenyőben is aranybarnára piríthatjuk őket. A hagyomány szerint a frissen sült, forró lángosokat zsírral kenték meg, majd kettőt összefogva fogyasztották. Ez a puritán, mégis karakteres étel könnyedén feldobható napjainkban.

Reszelt sajttal, pirított baconnel, tejföllel vagy sült hagymával tálalva azonnal a modern asztalok kedvencévé válhat.

A burgonya sokoldalúságát bizonyítja, hogy édességek alapjául is kiválóan szolgált. A krumplis derelye tésztája szintén főtt, áttört burgonyából és lisztből készül. A vékonyra nyújtott, majd kis négyzetekre vágott tésztát leggyakrabban sűrű szilva- vagy baracklekvárral, esetleg túróval töltötték meg. A sós vízben kifőzött derelyéket végül pirított zsemlemorzsába forgatták, és bőségesen meghintették porcukorral. Ez az olcsó, mégis ünnepi hangulatú desszert napjainkban is könnyen újragondolható. Házi gyümölcsraguval, pirított dióval, mogyoróval, valamint fahéjjal vagy vaníliával fűszerezve még izgalmasabb befejezése lehet egy menüsornak.