A tepsiben összesütött tészta gondolata korántsem idegen a hazai gasztronómiától. A régi recepteskönyvek tanúsága szerint a magyar változat már akkor a kemencében vagy a tűzhelyen gőzölgött, amikor a lasagne kifejezést itthon még nem is ismertük. Bár a húsos, paprikás raguval gazdagított változat ötletét most felkapta a modern gasztronómia,

a túrós tészta mint alapfogás a 18–19. század óta szerves része étkezési kultúránknak. Egy 1816-os szakácskönyv, valamint Zilahy Ágnes 1892-es gyűjteménye is említi a tészta, a túró és a tejföl klasszikus hármasát. Az irodalomban Móricz Zsigmond is "ízes, tejfölös, töpörtős" ételként méltatta a fogást.

Az étel elkészítése egyszerűnek tűnhet, ám a minőség a részletekben rejlik. Bár bolti alapanyagokkal is dolgozhatunk, az étel igazi lelkét a házi gyúrt tészta – vagy ahogy egyes tájegységeken hívják: a mácsik – adja. A másik megkerülhetetlen hozzávaló a kolozsvári szalonna. Ez a hagyományos, keményfán füstölt, húsos szalonnaféle biztosítja azt a jellegzetes, zsíros-füstös alapot, amelytől a csusza igazán magyarossá válik.

A klasszikus recept szerint a kifőzött tésztát túróval, tejföllel és pirított szalonnával forgatják össze, majd sütőben összesütik, hogy az ízek összeérjenek.

A "Kárpát-medencei lasagne" azonban egy paprikás, darált húsos raguval egészíti ki ezt a jól ismert alapot. A modern változat titka a zsiradékban rejlik: a ragu alapját a kiolvasztott, darált kolozsvári szalonna adja. Ezen kell lepirítani a sertéslapockát, amelyet fokhagymával, köménnyel, sűrített paradicsommal és jó minőségű fűszerpaprikával ízesítenek.

Az étel összeállítása a rétegezésen alapul. Ehhez elengedhetetlen egy gazdag, krémes kötőanyag. Az áttört rögös túrót tejföllel, tojással és egy kevés barnított vajjal érdemes kikeverni, amit só, fehér bors és egy csipet szerecsendió tesz teljessé. A tepsibe először a tészta kerül, erre simítják a sűrű, magyaros húsragut, majd a tetejére a túrós keveréket. A fogást 170 fokon, nagyjából 25 perc alatt sütik készre, a tetejére pedig ízlés szerint sajt is olvasztható.

Ez a recept kiváló példa arra, hogy a hagyományos ételek is képesek megújulni. A koncepció ráadásul tovább variálható: nyáron friss lecsós alappal, máskor spenóttal vagy juhtúróval is érdemes kísérletezni. A több mint százéves túrós csusza bizonyította, hogy még a legmerészebb újításokat is elbírja.