A mátészalkai központú Bászna Gabona Zrt. ügye az elmúlt évek egyik legsúlyosabb agrárpiaci megrázkódtatásává vált Kelet-Magyarországon. A vállalat rövid idő alatt jelentős piaci részesedést szerzett, ám az agresszív árpolitikára és expanzív növekedésre épülő modell végül likviditási válságba, majd büntetőeljárásba torkollott.
A történet nem csupán egy cég bukásáról szól: a bizalom megingásáról, a finanszírozási kockázatok alábecsüléséről és egy sérülékeny térség agrárstruktúrájának kiszolgáltatottságáról is képet ad.
A növekedés ára
A Bászna Gabona Zrt. stratégiája első látásra vonzó alternatívát kínált a termelők számára. Az átlag alatti kombájnozási díjak, a tőzsdei árnál magasabb felvásárlási árak, illetve az annál alacsonyabb értékesítési árak gyorsan bővítették a beszállítói és vevői kört. A konstrukció rövid távon minden szereplő számára kedvezőnek tűnt:
a gazdák magasabb bevételhez jutottak, a cég látványosan növelte forgalmát, és agrártámogatásokhoz is hozzáfért.
Utóbb azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a modell fenntarthatósága erősen kérdéses. A piaci ármechanizmus tartós figyelmen kívül hagyása – különösen a magas volatilitású gabonapiacon – jelentős likviditási kockázatot hordoz. Amennyiben a finanszírozási háttér nem stabil, a folyamatosan nyíló árkülönbözetek gyorsan felélik a működőtőkét. Az ügyben felmerült a bűncselekmény gyanúja is, amelynek nyomán nyomozás indult, és nemrégiben a Nyíregyházi Járásbíróság letartóztatta a társaság vezérigazgatóját, akit csaknem tízmilliárd forintos sikkasztással gyanúsítanak.
Likviditási válság és térségi kitettség
A cég működésének megingása súlyos likviditási válságot idézett elő, amely több száz kelet-magyarországi és határon túli gazdálkodót érint. A ki nem fizetett termények miatt sokan a teljes csődtől tartottak. A károsultak attól féltek, hogy a társaság vagyona még a banki követelések fedezésére sem lesz elegendő, így számukra nem marad forrás.
A helyzet különösen érzékenyen érinti Szabolcs-Szatmár-Bereg megye agrárközösségét. A térségben elaprózott birtokszerkezet jellemző, a 10 hektár körüli kistermelők aránya magas.
A Bászna Gabona Zrt. éppen ebben a körben volt aktív felvásárló, így a kitettség széles társadalmi réteget érint. A megyében a szántóföldi növénytermesztés gyakran gyümölcstermesztéssel – mindenekelőtt almával – egészül ki. Az almaágazat az elmúlt években eleve nehézségekkel küzdött: piaci túlkínálat, költségnövekedés és exportpiaci bizonytalanság jellemezte. A 2025-ös májusi fagy tovább súlyosbította a helyzetet, jelentős terméskiesést okozva.
Ebben a környezetben a gazdák abban bíztak, hogy a gabonatermés stabilizálja bevételeiket.
Bár a kukorica termésátlaga tavaly kedvezően alakult – 6–10 tonna hektáronként –, a kifizetetlen tételek miatt a realizált jövedelem elmaradt. A papíron jó hozam tehát nem jelentett tényleges pénzügyi segítséget. A térségben az elmúlt évek aszályai és fagykárai miatt a tartalékok már korábban kimerültek, így a likviditási sokk sok gazdaságot a működőképesség határára sodort.
Állami kártalanítás: rövid távú stabilizálás
A gazdák félelmeire reagálva a kormány bejelentette, hogy az érintettek 100 százalékos kártalanításban részesülnek.
A döntés értelmében minden érintett kis- és középvállalkozó, családi gazdálkodó, őstermelő és mezőgazdasági vállalkozó teljes körű megtérítést kap a magyar államtól a Bászna Gabona Zrt. által okozott károk után. A lépés rövid távon egyértelműen stabilizáló hatású. Megakadályozza a dominóhatást, amely beszállítói láncokon és helyi pénzügyi kapcsolatokon keresztül továbbgyűrűzhetett volna.
Ugyanakkor az állami beavatkozás rendszerszintű kérdéseket is felvet.
Miközben a kárenyhítés indokolt a társadalmi és gazdasági stabilitás érdekében, hosszabb távon elengedhetetlen a piaci fegyelem és az ellenőrzési mechanizmusok megerősítése, hogy hasonló esetek ne ismétlődhessenek meg.
Bizalomvesztés a gabonapiacon
A Bászna Gabona-ügy messze túlmutat egy egyedi vállalati krízisen. A piaci szereplők egyetértenek abban, hogy az eset megingatta a gabonakereskedelembe vetett bizalmat.
A versenyhelyzetben több szereplő alábecsülte a kockázatokat, különösen az ár- és finanszírozási kitettséget. Ez a jelenség nem új keletű: ciklikusan visszatérő probléma a mezőgazdasági árupiacokon, ahol a konjunkturális időszakokban gyakran lazul a kockázatkezelési fegyelem.
A Covid-időszak óta erősödött az a gyakorlat, hogy egyes szereplők rövid távú előnyökért felrúgják a stabil, hosszú távú együttműködéseket. Az opportunista szerződésbontások, a spekulatív árképzés és a túlzott kockázatvállalás ugyan átmeneti nyereséget hozhat, de rendszerszinten rombolja az ágazat stabilitását. A felelős piaci szereplők ezért hangsúlyozzák:
a transzparens működés, a prudens finanszírozás és a partneri bizalom erősítése nélkülözhetetlen a fenntartható fejlődéshez.
Finanszírozási és szabályozási tanulságok
Az ügy rámutat a gabonakereskedelem finanszírozási sajátosságaira is. A felvásárlás és értékesítés közötti időszakban jelentős forgóeszköz-finanszírozásra van szükség, amely banki hitelre vagy egyéb pénzügyi konstrukciókra épül. Amennyiben az árkülönbözetek tartósan negatív irányba mozdulnak, a likviditási rés gyorsan kezelhetetlenné válhat.
A jövőben az lehetne a megfelelő válasz a problémára, ha szigorodnának a finanszírozói elvárások, erősödne a kockázatértékelés, és nőne a biztosítéki követelmények szerepe, valamint felmerült már a gabonkészletek pontosabb és transzparens nyilvántartásának igénye is.
A termelők oldalán is felértékelődik a partnerkockázat elemzése. A magasabb felvásárlási ár önmagában nem elegendő döntési szempont. A pénzügyi stabilitás, a transzparens működés és a referenciák vizsgálata legalább ilyen fontos. A térségi agrárközösségek számára a diverzifikált értékesítési csatornák kialakítása jelenthet védelmet a hasonló sokkokkal szemben.








