A vizsgálat során a kutatók eltérő körülmények között keltettek tojásokat. Az egyik csoportot - az ipari gyakorlatban megszokott módon - folyamatos sötétségben tartották, míg a másikat szabályozott fényprogramnak vetették alá. A kelést követően a csibéket vegyesen, búvóhelyekkel ellátott, illetve azok nélküli utónevelő terekbe helyezték, viselkedésüket pedig több héten keresztül nyomon követték.

A kotlós által nyújtott védelmet imitáló búvóhelyek minden csoportban népszerűnek bizonyultak. A csibék pihenésre, ülőrúdként, vagy éppen oldalukkal támaszkodva használták azokat. A megvilágítás mellett keltetett madarak azonban statisztikailag igazolhatóan gyakrabban léptek interakcióba ezekkel a környezetgazdagító elemekkel. A kutatók szerint ez azzal magyarázható, hogy a fény már az embrionális szakaszban hatással van az idegrendszer fejlődésére. A madarak agyában található fényérzékeny receptorok ugyanis már a kelés előtt működésbe lépnek, és szabályozzák a cirkadián ritmust.

A búvóhelyekhez hozzáférő csibék összességében alacsonyabb aktivitást mutattak és több időt töltöttek pihenéssel, aminek köszönhetően energiát takarítottak meg. A kor előrehaladtával az ilyen eszközök használata fokozódott, ami arra enged következtetni, hogy a korai nevelési időszakban kiemelten fontos a védett zónák biztosítása. Figyelemre méltó eredmény, hogy a megvilágítás mellett keltetett tojó típusú csibék négyhetes korukra nagyobb testtömeget értek el, mint a sötétben keltetett társaik. Bár a folyamat pontos mechanizmusa egyelőre nem ismert, a szerzők hangsúlyozzák: a korai növekedésbeli különbségek hosszú távon is befolyásolhatják a tojóállományok termelékenységét.

Bár a megvilágítás nem változtatta meg az egyes egyedek kelési idejét, a kutatók szerint az eljárás hozzájárulhat a kelés szinkronizálásához az állományon belül, ami üzemi körülmények között megkönnyítheti a naposcsibék kezelését. A Poultry Science című szakfolyóiratban publikált tanulmány szerzői további, nagyüzemi léptékű kísérleteket tartanak szükségesnek annak felmérésére, hogy a fénnyel segített keltetés és a búvóhelyek rutinszerű alkalmazása milyen hatékonysággal ültethető át a gyakorlatba.