Magyarországon több olyan juhfajta létezik, amelyek világviszonylatban is egyedülállók. Kiemelkedik közülük a rackajuh, amelynek genetikai állománya, külleme és teljes genotípusa kizárólag Magyarországhoz köthető. Ezeknek a fajtáknak a fenntartása teljesen más logika szerint működik, mint a nemzetközi húsfajtáké. Itt nem a gyors növekedés, a nagy testtömeg vagy a maximális húskihozatal az elsődleges szempont, hanem a genetikai értékek megőrzése.

Nem akármiért tenyésztik ezt az állatot Magyarországon: igazi kincs itthon

A végtelen puszták egyik legikonikusabb legelő állatának, a racka juhnak a jövője évtizedekig veszélyben forgott.

Az őshonos állattenyésztés sajátossága, hogy nem választható szét élesen a tenyésztés és az állati termék előállítása. Míg a növénytermesztésben egyértelmű különbség van a vetőmag-előállítás és a mindennapi termelés között, az állattenyésztésben ez a kettő együtt van jelen. Ez a kettősség sok félreértéshez vezet, és gyakran maga a szakma sem tudja pontosan megfogalmazni, hogy miről beszél: tenyésztésről vagy termelésről. Az első kérdésnek mindig annak kellene lennie, hogy milyen célra tartjuk az állatot: génmegőrzésre, termék-előállításra, turizmusra, vagy ezek kombinációjára.

Hiába jó, hátrányba kerültek ezek a húsok

Piaci szempontból Európában és a világpiacon továbbra is keresleti piac áll fenn a bárány iránt. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag minden bárány eladható, így az őshonos fajták bárányai is értékesíthetők az exportpiacokon. Bár ezek az állatok nem rendelkeznek a modern húsfajtákra jellemző konformációval, húsformájuk szolidabb, a hús-csont arányuk kedvező, ami a vágóhidak számára nem jelent problémát.

Egyre népszerűbb ez a magyar húsféle: itthon és külföldön is sokan keresik

Itthon és külföldön is van érdeklődés a szürkemarha iránt, különösen Japán és az arab országok részéről.

Ennek ellenére az őshonos juhok - különösen a racka - külön kategóriába sorolódnak, ami jelenleg körülbelül 250 forintos kilogrammonkénti árhátrányt jelent. Ez nagyjából 50-60 eurocent különbséget tesz a felvásárlási árban, ami ugyan nem teszi veszteségessé a tartást, de jól mutatja a fajtacsoport alulértékeltségét.

A tejhasznosítás elsősorban a parlagi kecskénél jelenik meg, de itt sem intenzív termelésről van szó. Ezek az állatok nem rekordtermelésű fajták, mint az alpesi vagy a saaneni kecske. A parlagi kecskéből készülő sajtok és tejtermékek inkább kis léptékű, kézműves irányt képviselnek, és erősen függnek az adott tenyésztő elhivatottságától és szemléletétől.

Nagy István: 2026 az építkezés éve lesz a magyar mezőgazdaságban

A rendelkezésre álló források 90 százalékát már le tudták kötni idén a támogatói okiratokkal.

Óriási a visszaesés itthon

A belföldi juhhús-fogyasztás ezzel szemben drámai mértékben visszaesett. Magyarországon ma már alig haladja meg az évi 25 dekagrammot fejenként, és Európában is csökkenő tendenciát mutat. Még azokban az országokban is, ahol hagyományosan magasabb volt a juhhús fogyasztása, ritkán éri el az évi egy kilogrammot. A juhhús különleges ízvilága miatt erősen megosztó: vagy nagyon szeretik, vagy egyáltalán nem. Történelmileg is ünnepi étel volt, amelyhez vallási és kulturális hagyományok kapcsolódtak, így soha nem vált hétköznapi tömegtermékké.

Az emberek nem, de a kutyák szeretik

Az ágazat működését számos paradox helyzet jellemzi. Miközben az emberek alig fogyasztanak minőségi, termelői juhhúst, Nyugat-Európában - például Németországban - prémium árat fizetnek érte kutyatáp-alapanyagként. Ugyanakkor azok a természetközeli gazdaságok, amelyek őshonos állatokkal foglalkoznak és gyakran vendéglátással is kiegészítik tevékenységüket, egyre több vegán és vegetáriánus vendéget vonzanak, akik éppen a természet védelmére hivatkozva utasítják el az állati termékeket.

Hatalmas projekt indult a nemzeti parkunknál: erre költhetik a milliárdokat

Mintegy 2,4 milliárd forint európai uniós támogatást költ el a Kiskunsági Nemzeti Park.

Export szempontból Magyarországon mindössze néhány olyan tenyészet létezik, amely valóban exportképes állománnyal rendelkezik. Ezek közé tartozik Földi Gyula tenyészete is, ahonnan élő rackajuhokat exportáltak Angliába, egy olyan országba, ahol több tucat saját juhfajta létezik.

A racka genetikai anyaga ma már Új-Zélandon, Ausztráliában és az Egyesült Államokban is jelen van, elsősorban embrióprogramokon keresztül. Ezeket a lehetőségeket azonban nem magyar intézmények ismerték fel időben.

Ömlik be külföldről ez a húsféle az EU-ba: nem hinnéd, honnan jön a java

Összességében az EU juhhús-piaca dinamikusan változik és egyre globalizáltabb környezetben működik.

Alacsony előállítási költség, egészséges hús - mégsem kell

Az őshonos juhok egyik legnagyobb előnye a természetszerű tartás lehetősége. Ezek az állatok legelőn, szabad levegőn, mozgásban érzik jól magukat, nem igénylik az intenzív hizlalást, a zárt istállókat vagy a magas gyógyszerfelhasználást. Megfelelő legelőgazdálkodással alacsony az előállítási költség, minimális a gyógyszerhasználat, egészségesebb az állat, és jobb minőségű a hús.

Ez a modell közel áll az új-zélandi gyakorlathoz, amely a világpiacon az egyik legsikeresebb, azzal a különbséggel, hogy Magyarországon sokszor a rossz irányba fejlesztünk, és ezzel mesterségesen drágítjuk a termelést.

Rajtunk áll, mit hoz a jövő

Földi Gulya hozzátette, szervezeti szinten az őshonos juhok helyzete gyenge. Nincs önálló tenyésztőszervezetük, szemben például a mangalicával, és még a saját szakmán belül is alulértékeltek. Gyakran a legalsó árkategóriákba sorolják őket, és a promóciós programokból is kiszorulnak. A megoldás nem egy új szervezet létrehozása lenne, hanem a fajtaklubok kialakítása.

Régi adósságot törlesztett az osztatlan közös földtulajdon rendezése

2021-ben, a koronavírus-járvány miatt elrendelt korlátozások közepette érkezett meg a megoldás a magyar földek régóta fennálló problémájára.

Elgondolkodtató a szövetség legutóbbi, az őshonos fajták tenyésztőit érintő diszkriminatív intézkedése. Nevezetesen, hogy az in situ támogatással kapcsolatos kieséspótlások ügyintézését a szervezet önként - itt az önkéntességen van a hangsúly - a tenyésztőknek választási lehetőséget sem hagyva átvállalta. Majd utólagosan jelentős díjtételt szabott ki e tevékenységre (in situ adminisztrációs díj címen). Ez idáig is ellátta a szakmai felügyeletet a tenyésztésvezető, hogy a pályázati feltételeknek megfelelőek-e a pótló egyedek, de azt hiszem, mindenki joggal feltételezte, hogy a szaktanácsadásra kapott tenyésztőszervezeti támogatás ezt fedezi. Valószínű, hogy ennek lehetőségét most is megvizsgálták, illetve megvizsgáltatták a döntéshozók, de lehet, hogy nem. Mivel közgyűlési határozat, ránk nézve kötelező érvényű, de kétségeim vannak afelől is, hogy az így keletkezett többletforrás az őshonos juh,-és kecsketenyésztés ügyét fogja-e szolgálni a jövőben

- hangsúlyozta Földi Gyula.

Hozzáfűzte, hogy az alulról szerveződő összefogás, az egységes szemlélet, genetika és tartástechnológia, valamint a saját kommunikáció és promóció megerősítése egyaránt nagyon fontos lenne.

Elképesztő: ki nem találnád, hogy mivel nyírják a füvet a Balatonnál

A fűnyíró helyett őshonos állatokat vetnek be a Balaton-felvidéken a gyepterületeken.

Az őshonos juh és a parlagi kecske gazdaságilag is életképes lehet, ha nem a jelenlegi intenzív juhtartási gyakorlatot próbáljuk ráerőltetni, hanem az állatok természetes szükségleteiből indulunk ki. Nem tömegtermékben kell gondolkodni, hanem minőségben, történetben és örökségben. Ha mi nem vállaljuk ezt az örökséget, más nemzetek meg fogják tenni helyettünk. A jogalapok már formálódnak. A kérdés végső soron egyszerű: vállaljuk-e a múltunkat ahhoz, hogy legyen jövőnk? Az őshonos magyar juhtartás gyakorlatilag erről szól. Nem pusztán egy állatfajtáról, hanem egy kulturális és genetikai örökségről, amelynek sorsa a mi döntésünkön múlik.