A Kárpátok vonulatának hegységeiben mindhárom ikonikus európai nagyragadozófaj - a szürke farkas, az eurázsiai hiúz és a barna medve - őshonos. Ezek a nagyragadozók hatalmas területeken mozognak, amelyek országhatárokon is átívelnek. Míg a vadon élő állatok nem veszik figyelembe az országhatárokat, a természetvédelmi intézkedések gyakran igen. Ezért a nagyragadozók hosszú távú fennmaradásának biztosítása a Kárpátokban az egész térségre kiterjedő együttműködést igényel. Bár jogi védelem alatt állnak, ezek a fajok továbbra is számos fenyegetéssel néznek szembe, beleértve az orvvadászatot, az élőhelyek feldarabolódását, a közúti elütéseket, az intenzív földhasználatot és az ember-vadvilág konfliktusok növekedését - írja WWF közleményében.
Akkora a baj, hogy elkezdik a vaddisznók kilövését a magyar városban
A megfigyelési módszerek országonként is eltérnek, ami megnehezíti az adatok összehasonlítását és a hatékony, regionális szintű együttműködést, az állományok közös kezelését.Ez a kihívás állt a LECA nemzetközi projekt középpontjában. Az elmúlt három év során a projektben részt vevő szervezetek - hat országból minisztériumok, egyetemek, természetvédelmi hatóságok és civil szervezetek - azon dolgoztak, hogy erősítsék az együttműködést, és gyakorlati megoldásokat dolgozzanak ki a nagyragadozók megfigyelésére, az ember-vadvilág konfliktusok megelőzésére és a védett fajok elleni bűncselekmények visszaszorítására.
Hazánkból a WWF Magyarország (a Szlovák- és az Aggteleki-karszt projektterület vezető partnereként) és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság teljes jogú partnerként, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, az Agrárminisztérium és a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) pedig társult partnerként vett részt a projektben. A WWF vadkameráinak üzemeltetését a terepen az Egererdő Zrt., az Istenmezejei Vadásztársaság és Szabó Ádám természetvédelmi szakember, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa végezték.
Egy vagyont bukhatnak a magyar állattartók: ezen sok minden múlhat
A nagyragadozók nem ismernek határokat, hatékony védelmük érdekében az érintett államok és a különféle szereplők közötti együttműködésre és tudásmegosztásra van szükség
- emelte ki Sütő Dávid, a WWF Magyarország Nagyragadozók programjának vezetője.
A projekt során a kutatók és a bevont érintettek modern megfigyelési módszerek kombinációját alkalmazták, beleértve a kameracsapdázást, a genetikai elemzést és a GPS-telemetriát. A projekt teljes, együttesen 6 országot érintő területén összesen több mint 560 kameracsapdát helyeztek ki a projekt által lefedett 37 000 km²-nyi területen. A kutatók 108 állatot azonosítottak egyedileg, közülük 27-re telemetriás nyakörvet helyeztek fel, ami értékes adatokat szolgáltatott a mozgásukról, territóriumaikról és viselkedésükről.
Az aktív monitoring periódus során - 2023. március és 2025. március között - összesen 587 alkalommal rögzített a 100 darab hazai kamera valamilyen nagyragadozót, döntő többségben farkast. Medvéről 23 felvétel készült, viszont hiúzt sajnos egyetlen alkalommal sem észleltünk a vizsgált magyar területeken, még a jelenlétére utaló nyomokat sem
- tette hozzá Sütő Dávid.
Durva, mennyi ragadozó lehet a kerteknél: ezt jó, ha tudják a magyarok
A projekt során gyűjtött adatok alapján elmondható, hogy idehaza a haszonállatokban okozott károk a rendelkezésre álló adatok alapján továbbra is ritkák. Az érintett gazdálkodók azonban a megelőző eszközökkel szemben gyakran bizalmatlanok és nem rendelkeznek a kiépítésükhöz szükséges forrásokkal sem. Ennek ellenére az ember-nagyragadozó konfliktusok idehaza is jelen vannak, melyet egyrészt az illegális elejtések jeleznek, másrészt az, hogy az északi országrészben jelenleg is számos olyan terület akad, amely ugyan alkalmas lenne a nagyragadozók számára, mégis betöltetlen, így ott kedvező ökológiai hatásaikat sem tudják kifejteni.
Az ember általi hatások közvetlenül befolyásolják a hazai, fokozottan védett nagyragadozók életét. A projekt ideje alatt hat farkas ember által elpusztított teteme került elő, további két állat elpusztulásának körülményeit jelenleg is vizsgálják a szakemberek. Az állatorvosi vizsgálatok igazolták, hogy egy példány egyértelműen közúti elütés áldozata lett a 21. sz. főúton. A LECA projekt Kárpátok-szerte arra is összpontosított, hogyan segíthető elő az emberek és a nagyragadozók együttélése.
Köztünk élnek a farkasok, mégsem találkozunk velük: pedig felbukkanhatnak
A projekt több mintaterületén - köztük Magyarországon is - villanypásztorrendszereket helyeztek ki gazdálkodókhoz, medvebiztos kukákat és egyéb megelőző eszközöket teszteltek, amelyekkel csökkenthető a konfliktusok kialakulása a nagyragadozókkal. Ezeket a gyakorlati intézkedéseket határokon átnyúló területeken valósították meg, a Kiszucai-Beszkidek, a Lengyel- és Szlovák-Tátra, a Keleti-Kárpátok, valamint a Bükk és a Mátra, illetve a Szlovák- és az Aggteleki-karszt térségében. A projektben összesen több mint 22, országhatárokon átnyúló találkozót szerveztek, több mint 300 fő - helyi hatóságok, állattartók, vadgazdálkodók, természetvédelmi szervezetek és nemzeti parki munkatársak - részvételével.
Bízunk benne, hogy az érintett érdekcsoportok együttműködése során kiépített bizalom és szakértelem továbbra is hozzájárul a nagyragadozókkal való fenntartható együttéléshez, a fajok ökológiai szerepének megőrzéséhez és élőhelyeik regionális stabilitásához a teljes Kárpát-régióban.
Egyre több ilyen állat él Magyarországon: mit lehet tenni ellenük?
A magyar partnerek által megvalósított eredmények:
- A WWF Magyarország a projekt során 5 észak-magyarországi gazdálkodónak juttatott ragadozóbiztos villanypásztort, amellyel több mint 800 haszonállat védelme válik lehetővé a gazdák számára. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság további 2 helyszínen biztosított kármegelőzési eszközöket a Sajótól északra gazdálkodó állattartók számára, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén.
- Egy észak-magyarországi gazdálkodónak 2 kuvaszkölyköt adott a Kuvasz-Őr Alapítvány a WWF Magyarország támogatásával.
- A projektben a magyar oldalon összesen 100 kamera és számos szakember dolgozott a nagyragadozók felkutatásán. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén jellemzően a Természetvédelmi Őrszolgálat munkatársai által kezelve 60 darab kamera gyűjtötte az információkat. Emellett pedig 40 db vadkamerát üzemeltettek a WWF partnerei - az Egererdő Zrt., az Istenmezejei Vadásztársaság és Szabó Ádám természetvédelmi szakember, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa, elsősorban a Heves-Borsodi-dombságban, a Mátrában, a Bükk nyugati oldalán és az Aggteleki Nemzeti Park területén. A vadkamerák mintegy 2 millió órán át figyelték az Északi-középhegység nagyragadozóit és prédafajaikat. A kamerák egy részéből érkező információk feldolgozásához a mesterséges intelligencia segítségét is igénybe vették, hogy a gyakorlatban is tesztelhessék ezek hatékonyságát. A vadkamerafelvételekből készült válogatás megtekinthető a WWF Magyarország YouTube csatornáján.
