agrarszektor.hu • 2025. december 31. 06:03
Az idei esztendő a magyar szőlő-bor ágazat számára nem csupán egy nehéz év volt, hanem egyértelmű figyelmeztetés is: az időjárási kockázatok mellett a növényegészségügyi veszélyek kezelése nélkülözhetetlen a jövő szempontjából. Míg az aszály kiváltotta aggodalmakat a hazai szőlők jobban viselték a vártnál, a járvány túlzás nélkül sorskérdést jelent az ágazatnak. Az aranyszínű sárgaság elleni fellépés ma már nem választható opció, hanem a hazai borászat fennmaradásának egyik alapfeltétele.
A magyar szőlő- és borágazat 2025-ben egyszerre volt kénytelen szembenézni a klímaváltozás egyre markánsabb hatásaival és egy olyan növényegészségügyi fenyegetéssel, amely az ágazat hosszú távú fennmaradását is veszélyezteti. Bár az év időjárási megítélése a kezdeti aggodalmak után a nyár második felére némileg árnyaltabbá vált, az aszály és az aranyszínű sárgaság fitoplazma együttes jelenléte alapvetően határozta meg a termelők hangulatát és döntéseit.
Aggodalmak közepette indult a nyár
A vegetációs időszak elején, különösen júniusban, rendkívül súlyos aszályhelyzet rajzolódott ki az ország jelentős részén. A csapadékhiány nemcsak a szántóföldi kultúrákat és a kertészeti ágazatot érintette érzékenyen, hanem egyre látványosabb tüneteket mutatott a szőlőültetvényekben is. Bár a szőlő hagyományosan szárazságtűrőbb növénynek számít, a virágzás lezárultával és a bogyónövekedés megindulásával a vízhiány hatásai gyorsan felerősödtek.
A szakemberek már ekkor arra figyelmeztettek, hogy számottevő csapadék hiányában rövid időn belül komoly stresszhelyzet alakulhat ki az ültetvényekben.
A problémát tovább súlyosbította, hogy az aszály az ország gyakorlatilag teljes területét érintette – a keleti országrészt pedig igazán súlyosan. Még a jó vízgazdálkodású, mélyebb termőrétegű talajokban is megjelentek a szárazság tünetei, ami arra utalt, hogy a talaj vízkészletei kimerülőben vannak. Több borvidéken felmerült az öntözés szükségessége is, ám a szőlőtermesztésben ez továbbra sem általánosan megoldott, sem technológiai, sem vízgazdálkodási szempontból. Június végén így az ágazati várakozások kifejezetten borúlátóak voltak.
Jobb lett az évjárat, mint várták
A nyár folyamán ugyanakkor – elsősorban lokális csapadékok hatására – a helyzet némileg javult. Több borászat arról számolt be, hogy a szőlőállomány végül jobban átvészelte a száraz periódust, mint azt korábban feltételezték, a terméskilátások összességében stabilizálódtak – az évjárat pedig kifejezetten jónak bizonyult. Ez a javulás azonban inkább átmeneti megkönnyebbülést jelentett, semmint valódi megoldást, hiszen az év második felében egy sokkal súlyosabb, strukturális kockázat került az ágazati fókuszba.
Járványszerűen terjed a fitoplazma
2025-ben egyértelművé vált, hogy az aranyszínű sárgaság fitoplazma betegség ma már nem elszigetelt növényvédelmi probléma, hanem a magyar szőlőtermesztés egyik legsúlyosabb rendszerszintű fenyegetése. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa Szőlészeti Szekciójának vezetése többször is arra figyelmeztetett:
amennyiben nem történnek drasztikus és következetes beavatkozások, néhány éven belül az egész ágazat működőképessége kerülhet veszélybe.
A betegséget okozó fitoplazma az amerikai szőlőkabóca közvetítésével terjed. A kórokozó csak akkor válik fertőzőképessé, ha áthalad a kabóca tápcsatornáján, majd a rovar szájszervén keresztül jut be a következő növénybe, így mechanikai vagy talajon keresztüli terjedésről nincs szó. Ez a biológiai sajátosság egyértelművé teszi:
a védekezés kulcsa a vektorállomány visszaszorítása és a fertőzött tőkék következetes felszámolása lenne.
Elhanyagolt szőlők, elégtelen védekezés
A gyakorlatban azonban nem ezt láttuk az elmúlt években. A klímaváltozás hatására a melegkedvelő amerikai szőlőkabóca egyedszáma robbanásszerűen növekszik, miközben több térségben elmaradtak vagy nem voltak kellően hatékonyak a rovarölő szeres kezelések.
További probléma, hogy a szőlőtermesztés jövedelmezőségének romlása miatt egyre több helyen látni elhanyagolt, nem megfelelően, vagy sehogysem művelt területeket.
A kabócának évente egy nemzedéke fejlődik, tojásai a nyár végétől tavaszig a tőkék és vesszők kéregrepedéseiben telelnek át, tavasszal pedig már potenciális fitoplazma-vektorokká válnak. A folyamat gyorsasága miatt a fertőzés sok esetben már csak akkor válik láthatóvá, amikor a beavatkozás lehetőségei erősen korlátozottak.
Keményebb fellépés kellene
A jelenlegi szabályozás szerint, amennyiben egy ültetvény fertőzöttsége eléri a 30 százalékot, kényszerkivágást rendelnek el. Ilyen esetekben a termelők kártérítésre jogosultak. Az ágazati szereplők ugyanakkor egyre inkább egy parlagfű-kényszerkaszáláshoz hasonló rendszer bevezetését sürgetik, amely hatékonyabban kezelné az elhanyagolt, fertőzésforrásként működő területeket.
Az ültetvények tulajdonosai számára a szakértők egyértelmű ajánlásokat fogalmaztak meg: a permetezési előírások szigorú betartása, a hegybírók bevonása a művelés kikényszerítésébe, valamint a nem megfelelően gondozott szomszédos területek jelzése mind kulcsszerepet játszhat a fertőzés lassításában. Emellett indokolt a növényvédelmi technológiák felülvizsgálata, nagyobb hangsúlyt helyezve a tavaszi lemosó permetezésekre és a szüret utáni rovarölő szeres kezelésekre is.
A probléma súlyát jelzi, hogy a kormányzat is kiemelten kezeli az ügyet: Nagy István agrárminiszter tájékoztatása szerint mintegy 3,8 milliárd forintot különítettek el az aranyszínű sárgaság elleni védekezésre.
Mindezek a hazai kihívások egy kedvezőtlen nemzetközi környezetben jelentkeznek. Az OIV előrejelzése szerint 2025-ben a világ bortermelése ugyan kis mértékben növekszik az előző évi történelmi mélyponthoz képest, de továbbra is jelentősen elmarad az ötéves átlagtól. A globális termelés tartósan alacsony szintje egyszerre tükrözi a szélsőséges időjárási események és a borfogyasztási szokások átalakulásának hatását.