A gesztenye hazai termesztése az 1970-es években még kifejezetten ígéretesnek számított. Akkoriban közel 500 hektáron zajlott az ültetvényes termelés, Somogy, Vas és Zala megyékben nagy koncentrációban. Ma azonban már alig több mint a fele maradt meg ennek. A termésmennyiség pedig 200 és 500 tonna között mozog, de ez évről évre drasztikusan ingadozik.
Így mentenék meg a magyar gesztenyét: hatalmas projekt indul
Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatási igazgatója szerint a hektikusság oka a szélsőséges időjárás, a kártevők elszaporodása és a betegségek terjedése. Az elöregedett ültetvények ráadásul nemcsak alacsonyabb hozamot adnak, hanem fertőzési gócpontként is működhetnek. A gesztenye vízigényes és érzékeny a szárazságra is. Az aszályos évek és a csapadékhiány különösen sújtják a termést, miközben a talaj minősége és a páratartalom is kulcstényező. Mindezek mellett az utóbbi évtizedekben megjelentek olyan kártevők, amelyek gyökeresen megváltoztatták a termesztés biztonságát.
A kártevők is komoly nehézséget okoznak
A szelídgesztenye gubacsdarázs ma az egyik legnagyobb ellenség. Védekezni ellene leginkább természetes módon, a fűrészdarázs bevetésével lehet. Emellett komoly gondot okoz a kéregelhalás is, ami gombás eredetű betegség, és a magas páratartalom miatt gyorsan terjed. Ezek a problémák nemcsak Magyarországon, hanem Európa más részein is jellemzőek
– fogalmazott a szakértő.
A védekezés bonyolultsága, a növény kényessége és a hozamok ingadozása miatt sok termelő elbizonytalanodott. A megmaradt ültetvények egy része már csak részmunkaidős tevékenységként működik, komolyabb gazdasági háttér nélkül. A hazai gesztenyetermés ma már nem fedezi a belső keresletet, sőt, a fogyasztás sokszor tízszerese a magyar termelésnek. Emiatt Magyarország kifejezetten importfüggő, az üzletek polcain jellemzően külföldi, többnyire kínai gesztenye jelenik meg.
Akkora a baj, hogy sok gazda inkább másodállásban folytatja a termelést
A magyar gesztenye mennyisége a belföldi igényeket sem fedezi, ezért az import aránya óriási. A legtöbb gesztenye Kínából érkezik, ők adják a világtermelés 70–75 százalékát. Európában Görögország, Olaszország és Spanyolország is fontos szereplő, de mind eltörpül a kínai volumen mellett
– mondta Pásztor Szabolcs.
A piaci árak is ezt a képet tükrözik: a nagybani piacokon a magyar gesztenye 2000–2500 forint között mozog, az importtermékek viszont már 2800 forint körül indulnak, a kiskereskedelmi árak pedig 4000–5000 forint környékén járnak. Bár az export elenyésző, a feldolgozott termékek – például a gesztenyeliszt – iránti nemzetközi kereslet folyamatosan nő. Pásztor Szabolcs szerint a magyar gesztenyetermesztés jövője két pilléren nyugodhat, az együttműködésen és a feldolgozáson. 2025-ben elindult a „Szelídgesztenyéért” elnevezésű határokon átívelő program, amelyben Magyarország és Szlovákia közösen dolgozik a termőhelyek védelmén, fejlesztésén és az ültetvényterületek bővítésén.
Versenyfutás az idővel: őszig újjá kell építeni a híres magyar gesztenyeüzemet
A cél, hogy a jelenlegi 280 hektárnál jóval nagyobb területen termelhessünk, és olyan minőségű gesztenyét állítsunk elő, amely megfelel az egészségtudatos, gluténmentes trendeknek. A feldolgozott termékek, például a gesztenyeliszt, a jövő és már a jelen egyik nagy lehetősége lehet.
A szakértő szerint a globális gesztenyepiac értéke jelenleg mintegy 4 milliárd dollár, és 2030-ra 5 milliárd dollárra bővülhet. A gesztenyeliszt önmagában is gyorsan növekvő szegmens, ugyanis a 2025-ös 135 millió dolláros piaci érték 2035-re közel 300 millió dollárra emelkedhet, ami évi 7–8 százalékos bővülést jelent. Bár a hazai számok nem adnak okot túlzott optimizmusra, a trendek azt mutatják, hogy a gesztenye ismét felértékelődhet, nemcsak desszertként, hanem a modern, egészségtudatos táplálkozás részeként.
