Talán az első jelentős változást még az év elején lehetett tapasztalni, amikor azt láthatták a fogyasztók, hogy 2024 első hónapjában egy tízes tojáscsomag átlagára még körülbelül 750 forint volt, addig 2025 januárjára 930 forint környékére nőtt, vagyis egyetlen év alatt mintegy 24 százalékkal emelkedett a fogyasztói ár. Ez a növekedés még a hazai élelmiszer-infláció mezőnyében is kiemelkedő.
Az AKI Baromfi Piaci Jelentés azonban világosan mutatja, hogy a drágulás nem a kiskereskedelemben kezdődött, hanem a termelői oldalon már hónapok óta olyan árnyomás érvényesül, amely szükségszerűen továbbgörgeti magát a végső fogyasztói árak felé. A Piaci Árinformációs Rendszer (PÁIR) adatai szerint a ketreces tartásból származó étkezési tojás (M+L) csomagolóhelyi ára 2025 első tizenegy hónapjában átlagosan 64,66 forint/darab volt, ami 29,8 százalékkal magasabb, mint a 2024-es év azonos időszakának átlaga. A mélyalmos tartású tojás még ennél is nagyobb drágulást mutatott, 73,63 forint/darabos átlagárral számolva 26,3 százalékos éves emelkedést mértek.
2025 48. hetében a ketreces tartású M+L tojás csomagolóhelyi ára 72,94 forint volt darabonként, ami majdnem 10 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi szintet. A mélyalmos tojásnál hasonló tendencia figyelhető meg, hiszen a dobozos és tálcás tételek egyaránt 80 forint körüli egységárig kúsztak fel, vagyis a termelői szegmensben már rég átlépte a lélektani határokat az árnövekedés.
Miközben a belső piacon erős drágulási nyomás tapasztalható, a nemzetközi folyamatok is hozzájárultak a hazai árrobbanáshoz. Az Európai Bizottság adatai szerint az unió tojás- és tojástermékimportja 53 százalékkal nőtt 2025 első nyolc hónapjában, elsősorban Ukrajna és az Egyesült Királyság irányából. Ez az olcsóbb import ugyan néhol mérsékelte az európai belső árakat, de egyúttal kiszámíthatatlanná tette a piaci mozgásokat. Ezzel párhuzamosan a magyar import épp ellenkező irányba mozdult, ugyanis hazánk 14 százalékkal kevesebb tojást vásárolt külföldről.
Érdekes módon azonban a magyar export ezzel szemben jelentősen erősödött, a friss tojás kivitele 95 százalékkal nőtt, ami arra utal, hogy a hazai termelők kedvezőbb értékesítési lehetőségeket találtak a külpiacokon, részben az uniós árnövekedési trendek miatt. Ez a helyzet a hazai kereslet-kínálati viszonyokat is szűkebbre húzta.
Durván emelkedtek a termelők költségei
A drágulás mögött meghúzódó okok sokrétűek, de a legnagyobb súlyú tényezők között egyértelműen a takarmányköltségek tartós emelkedése szerepel. A jelentés jelentés szerint az indító-, nevelő- és befejező tápok tonnánkénti ára egy év alatt 2-4 százalék közötti mértékben nőtt, ami első ránézésre nem tűnhet drámainak, de a nagyüzemi tojótelepeken ezek az összegek havonta többmilliós többletköltséget jelenthetnek. Emellett az energiaárak, a munkaerőköltségek és a logisztikai díjak szintén nem csökkentek érdemben, így a termelők lehetőségei beszűkültek.
A helyzetet tovább nehezítik az állategészségügyi kockázatok. A madárinfluenza évek óta visszatérő fenyegetésként van jelen Európában, és minden egyes kitörés jelentős kiesést okozhat a tojóállományban, még akkor is, ha hazai gócok épp nem érintettek. A közösségi piacon ezek az ingadozások azonnal árhullámokat indítanak el, amelyek hetek alatt a magyar piacra is megérkeznek.
Mindezek fényében nem meglepő, hogy az EU átlagos tojására is kilőtt, 2025-ben a közösségi étkezési tojás csomagolóhelyi ára 23 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. A magyar termelői árak ennél is nagyobb mértékben nőttek, vagyis hazánk egyértelműen a drágulás élmezőnyébe került. A fogyasztók pedig mindebből azt érzékelik, hogy a tojás már közel sem az az olcsó, mindenki számára könnyen elérhető élelmiszer, amely hosszú évtizedeken át a magyar konyha alapköve volt. A következő hónapok kilátásai sem adnak okot derűlátásra, ugyanis a termelési költségekben egyelőre nincs érdemi csökkenés, a nemzetközi piac bizonytalan, a kereslet pedig alig mérséklődik. A tojás ára így továbbra is könnyen a felfelé tartó pályán maradhat.










