Két éve egy alföldi zöldségtermesztő cég vezetője említette, hogy ha az áremelkedések miatt az emberek csak annyival kevesebb zöldséget vesznek majd meg, amennyit korábban is csak feleslegesen megvettek és kidobtak, már akkor körülbelül 10 százalékkal csökken a fogyasztás - és nagyjából igaza lett. Évente majdnem 130 ezer forintnyi élelmiszert pazarolt el egy átlagos, négyfős magyar háztartás, bár ez az arány az utóbbi két évben feltehetően javult. Ennek ellenére az élelmiszerpazarlás ma is fontos fenntarthatósági probléma, ami a teljes élelmiszerláncot érinti, azonban a kidobott élelmiszerhulladék mennyiségének több, mint feléért a háztartások a felelősek.

Évente körülbelül 14 kilogramm készételt dobnak ki a magyar családok. Ezen felül zöldségből körülbelül 6, pékáruból több mint 5 kilogrammot. És az kukába kerülő egyéb alapanyagok ebben nincsenek benne. Magyarországon 2016. és 2019. között 4 százalékkal (68 kilogrammról 65 kilogrammra) csökkent a fejenként kidobott élelmiszer mennyisége, ám a NÉBIH egy korábbi számítása szerint ez még mindig jelentősen tovább csökkenthető lenne.

Két fontos fogalom

Az élelmiszereinken kétféle lejárati dátumjelöléssel találkozhatunk, a minőség megőrzési idővel és fogyaszthatósági idővel. A minőség megőrzési idő a hosszabb ideig eltartható élelmiszereken feltüntetett jelzés, azt az időtartamot mutatja, ameddig elvárhatjuk a gyártó által garantált minőséget, például ízt, illatot, színt vagy állagot. A megadott dátum után minőségükből, élvezeti értékükből veszthetnek ezek a termékek, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy már nem fogyaszthatók. A fogyaszthatósági idő pedig a romlékony áruk jelölésére szolgál, amelyeknél a lejárati idő után komoly egészségügyi kockázattal kell számolni. Ezekkel nem érdemes kísérletezni.

A NÉBIH által korábban kiadott ajánlás nem csak a családoknak, hanem a karitatív szervezeteknek is hasznos lehet, hiszen ebből körülbelül kikövetkeztethető, hogy a lejárt minőség megőrzési idejű, de megfelelően tárolt termékek egyéni mérleges után vélhetően még mennyi ideig fogyaszthatók. Az egyéni mérlegelés lényeges, hiszen egy kis fakulás többnyire nem okoz gondot, de ha a termék szaga, íze, vagy állaga eltér a szokásostól, akkor tényleg kidobásra kell ítélni!

A még a jónak vélt is lehet rossz

Lejárt élelmiszereket nem lehet kereskedelmi forgalomba hozni, ám ha otthon jár le, még fogyaszthatók egy ideig. Sőt, akár a kereskedelmi szereplők az ilyen tételeket adományozási célra felhasználhatják. Ilyenkor a termékek biztonságosságáért, megfelelőségéért az adományozó, azaz a kereskedő, gyártó, forgalmazó, azaz az aktuálisan adományozó felel. A lejárt minőség megőrzési idejű termék akkor alkalmas még emberi fogyasztásra, ha csomagolása bontatlan, sértetlen, szennyeződésektől mentes, és az élelmiszer érzékszervi tulajdonságai nem mutatnak eltérést a szokásostól. Érdemes kiemelni, hogy egy termék akkor is lehet romlott, ha a minőség megőrzési ideje nem járt le, de például sérült a csomagolás emiatt mikrobiológiai szennyezőség következett be, vagy a nem megfelelő hűtőlánc miatt is megromolhat az élelmiszer.

Lássuk, mennyi az annyi

A minőség megőrzési idő lejárta után még többnyire két hónapig fogyasztható a tejpor, a chipsek és sós snackek, valamint az olaj és a zsír is felhasználható. A minőség megőrzési idő lejárta után még általában három hónapig fogyasztható a müzli, a gabonapehely, a fagyasztott termékek (kiengedés nélkül, ha folyamatosan a megfelelően alacsony hőmérsékleten voltak tárolva), az édes kekszek, a csokoládék és a kemény cukorkák. A minőség megőrzési idő lejárta után még többnyire hat hónapig fogyaszthatók az üdítőitalok, szörpök, gyümölcslevek és a szószok egy része: például a mustár és a ketchup. Majonézzel tojás tartalma miatt kevésbé érdemes kísérletezni, bár van az a mennyiségű tartósítószer. A minőség megőrzési idő lejárta után még várhatóan kilenc hónapig felhasználhatók az édesítőszerek, a gabonafélék (liszt, búzadara, kuszkusz, stb.), a száraz tészták, rizs, szárazbabok, fűszerek, az instant kakaópor, a pudingporok, valamit az UHT tej és tejszín. A minőség megőrzési idő lejárta után még jó esetben egy évig fogyaszthatók a lekvárok, konzervek, a kávé és kakaópor, a tea, ha nem nedvesedett be időközben (mert az penészedést eredményezhet), valamint az ásványvizek és a mézek. Mindebből látszik, hogy érdemes és pénztárcabarát megoldás a lejért termékek lejárati idő utáni életéről tudni, hogy még nincs minden veszve, bár tény, hogy ha mindenből csak annyit veszünk, amit a lejárati ideje előtt elfogyasztunk - az még ideálisabb.

Vannak termékek, melyek megfelelő tárolás mellett minőségüket korlátlan ideig megőrzik. Ilyen például a cukor, a só, vagy a borok, utóbbi esetében még nemesedik is a termék az idő múlásával. Az őrölt fűszerpaprika pedig egy érdekes eset: bizonyos mennyiségű magot is beledarálnak a termékbe, hogy annak olajtartalma szebb, pirosabb színt adjon az ételekben. Ám minél több a magolaj benne, annál fogékonyabb az avasodásra a paprikapor.