A mezőgazdasági termelés sikerességének alapja a termőföld, mégsem fordítunk rá kellő figyelmet. A helytelen talajműveléssel, a túlzott műtrágya és okszerűtlen növényvédő szer felhasználással eljutottunk odáig, hogy amíg 1 kg talaj épül, újraéled, addig 17 kg talaj állapota romlik le.
Ami a mezőgazdálkodást illeti, 2012 nem sikertörténetként marad meg legtöbbünk emlékezetében. Az időjárás nem vont kegyeibe minket, gazdálkodókat. Sajnos a tavalyi év második felét jellemző aszály tovább folytatódott és tart mostanáig is. Nem kell hozzá különösebb kurázsi, hogy lássuk, a csapadékadatok már-már sivatagi számok, de ami biztos, hogy nagyságrendileg fele a megszokott mennyiségeknek. Ennek tudatában kerülném a károk felelősségének boncolgatását. Javaslom viszont, gondoljuk át mit tehetünk a további terméskiesések mérséklésére. Mindenek előtt a talaj állapotát kell objektíven felmérni és a körülmények figyelembevételével szükséges kialakítani a művelési rendszereket az őszi időszakban.
Az õszi káposztarepce termesztése minden tekintetben szélsõségesnek tekinthetõ. A repce, mint szántóföldi kultúra mostanra stabilizálódott a hazai vetésszerkezetben, de termelési súlyát nagyban befolyásolja a még friss élményként megélt aktuális termelési siker vagy éppen kudarc.
Az õszi kalászosok termesztéstechnológiájában hasonlóan fontos szerepet tölt be a talajmûvelés, mint egyéb szántóföldi növények esetében. A mûveléssel kialakított lazult termõréteg határozza meg a gyökérzet növekedési lehetõségeit és ne feledjük, hogy a talaj állapota valamennyi inputanyag hasznosulását befolyásolja.
Az eltérõ intenzitású búza és repce termesztéstechnológiák sikerességére különbözõ hatással vannak az egyes termelési tényezõk. Intenzív búzatermesztési technológiák alkalmazásával lényegesen mérsékelhetõ a környezeti tényezõk (pl. aszály) termésre gyakorolt negatív hatása, ugyanakkor megnõ a technológiai tényezõk közül a fajtaválasztás, a tápanyag-utánpótlás és a növényvédelem szerepe.
A tarlóhántás a nyár elején, nyár közepén betakarított növények tarlóján végzett sekély, legfeljebb 10 cm mély talajmunka. Az aratást követõ mûvelettel megakadályozzuk a talajállapot romlását és segítjük az alapmûvelés hatékony megvalósítását.
Rendkívül változatos körülmények között történtek meg a tavaszi magágykészítési és vetési munkálatok. Az április beköszöntével hirtelen felmelegedés kezdõdött és országszerte gyorsan emelkedett a talajhõmérséklet is. A napraforgó vetése – a hideg fekvésû területek kivételével – a hónap elején elkezdõdött. A hõmérséklet a hónap közepe felé haladva sem csökkent, hamar elérte a talaj a 9-10 Celsius-fokot, így a kukoricát is a megszokottnál korábban kezdték vetni a legtöbb területen.
A magágykészítés az utolsó talajállapotot befolyásoló mûvelési eljárás, mielõtt megkezdõdne a vegetációs idõszak. Bár az õszi alapmûvelésnek nagyobb jelentõséget tulajdonít a gazdatársadalom, e mûvelet is hozzájárul a növénytermesztés eredményességéhez. A magágykészítéssel igyekszünk a csírázáshoz és a kezdeti fejlõdéshez szükséges talajállapot jellemzõket kialakítani. Milyen a jónak vélt magágy?
A március beköszöntével bízhatunk a tavasz közeledésében is, ami a földmûvelõk számára a szántóföldi munkák megkezdését jelenti. Voltak, akik az elmúlt egy, másfél hónapban sem pihenhettek, próbálták pótolni az idõjárási nehézségek miatt elmaradt õszi alapmûveléseket.
A rendkívüli idõjárási viszonyok sok helyütt akadályozták az õszi alapmûvelések idõben történõ elvégzését. Nehéz megbecsülni, hogy mekkora területet érint az õszi alapmûvelés elmaradása, de feltételezhetõ, hogy a szokásos tavaszi vetésterület negyedén, harmadán ezt a munkát biztosan késve végzik vagy végezték el.
Az Omikron Kft. 1991-ben alakult magyar családi vállalkozás.
Egy kis visszatekintés
Az erõ- és munkagépeket összekapcsoltan, gépcsoportként üzemeltetjük. Az összekapcsolásuknál több szempontot is figyelembe kell venni.
Az elmúlt évtizedek a mezõgazdasági termelést érintõ, elsõsorban a szarvasmarha-tartásra vonatkozó változások nem kerülték el az amúgy sem jó helyzetben lévõ hazai gyepgazdálkodást. A gyepterületek az elmúlt idõszakban folyamatosan és viszonylag egyenletesen csökkentek, az állatlétszám csökkenésére is ez volt jellemzõ, azonban 1990 és 1995 között ez rohamosan csökkent, így az 1 ha-ra jutó kérõdzõ létszám 1,2–1,4 közötti értékrõl mostanra 0,76-ra csökkent (1). Valószínûleg ennek tudható be, hogy a viszonylag alacsony hazai 1,5 t/ha szénahozam mellett is, és a csökkenõ gyephasználat mellett is biztosítható a szarvasmarhatartás gyepszéna igénye.
Az õszi vetésû növények talajmûvelése késõn lekerülõ elõvetemények után Az õszi vetési idõszak augusztus 20-tól október végéig tart. Augusztusban vetik a repcét és a bíborherét, telepítik az évelõ pillangós növények egy részét, szeptemberben vetik az õszi takarmánykeverékeket, az õszi árpát és a rozsot, október 20-ig pedig az õszi búzát.
A kukorica és az õszi búza a hazai vetésszerkezetben évtizedek óta a legnagyobb területet elfoglaló növények. Az ország felét kitevõ szántóterület csaknem 50 %-án ennek a két kultúrnövénynek a termesztése folyik. A gödöllõi Szent István Egyetemen a 90-es évek elején állítottuk be azokat a tartamkísérleteket, amelyekben a különbözõ talajmûvelési rendszerek talaj fizikai, kémiai, biológiai állapotra, valamint a kukorica és búza termésre gyakorolt hatását vizsgáljuk. A kísérlet éghajlati, ökológiai adottságai megfelelnek a hazai átlagnak. A terület talaja homokos alapkõzeten kialakult rozsdabarna erdõtalaj, amelyre a felsõ réteg jó vízvezetõképessége, közepes humusztartalom, 30-as Arany-féle kötöttségi szám jellemzõ.
Plusz forrásokhoz juthatnak a természetvédő és erdészeti civil szervezetek
