Felidézik - a szelídgesztenye hazánkban is honos, azonban nagyon igényes, termesztéséhez speciális ökológiai követelményeknek kell megfelelni: kiegyenlített, csapadékosabb időjárás és savanyú talaj. Emiatt csak az ország néhány táján lehetséges az üzemi méretű termesztése, így a dél-dunántúli, a nyugat-dunántúli és a Börzsöny-hegységi termesztőtájakon. Jellemzően kisüzemi növény, hasonlóan a mogyoróhoz.

Az 1970-es években telepített, összesen mintegy 450 hektár felületű áruültetvények mára szinte teljesen kipusztultak, jelentősebb méretű üzemi ültetvények nincsenek az országban. Az éves termés nagy részét ma is főként a ligetes szórványgesztenyések és a vad állományok adják.

Az árutermő szelídgesztenye-ültetvények területe – a SAPS-adatok alapján – mindössze 224 hektár, az ültetvények elsősorban a nyugat- és dél-dunántúli megyékben helyezkednek el. A szelídgesztenye termesztése kockázatos, az utóbbi másfél évtizedben egy felerősödött gombás betegség, a kéregelhalás (Cryphonectria parasitica) járványszerűen tizedeli a fákat. Mellette néhány éve megjelent a szelídgesztenye gubacsdarázs (Dryocosmos kuriphylus), amely szintén komoly károkat képes okozni. Hatékony védekezés egyelőre egyik károsító ellen sincs, bár a szelídgesztenye gubacsdarázs természetes ellenségének (a hazánkban nem honos Torymus sinensis fürkészdarázsfajnak) betelepítésével kapcsolatos vizsgálatok ígéretes eredményeket mutatnak.

Az országos éves termésmennyiség jellemzően 200-500 tonna közötti, mely a kevés számú üzemi ültetvénynek és a termesztéstechnológiai fejlesztések hiányának tudható be. Exportunk elhanyagolható, azonban jelentős a feldolgozóipari igény, így behozatalra szorul az ország. Az import évente 1000-2500 tonna között mozog, jellemzően Olaszországból érkezik – tartalmazza az összefoglaló.