2024. június 17. hétfő Laura, Alida

Piaci trendfordulók és a kínai kapcsolat

Agro Napló
Takarmányárak a magasban, felvásárlási árak a mélyben – ki gondolta volna tavaly januárban, hogy a sertéstartás ilyen hamar ismét hullámvölgybe kerül? Akkor úgy tűnt, Kína sertéshús iránti éhsége még évekig biztos jövedelemmel kecsegtet, a hazai állattartók számára áttételesen. A piaci történések azóta éles fordulatot vettek… és a szálak többsége megint csak Kínába vezet.

Az Európai Unióban (27 tagország) a vágósertések hasított súlyra vetített felvásárlási átlagára a tavalyi év 52. hetében (december 21. és 27. között) 32 százalékkal alacsonyabb volt, mint 2019 azonos időszakában. A malacokért 44 százalékkal fizettek kevesebbet ugyanekkor. A visszaesésnek több oka is van, ezek közül a legfontosabbak: (1) a koronavírus-járvány első, majd második hulláma miatt bevezetett korlátozások, illetve az ezek nyomán megcsappant belső kereslet; (2) Kína külpiaci beszerzéseinek látványos hanyatlása az év utolsó hónapjaiban, amivel kevesen számoltak; valamint az afrikai sertéspestis (ASP) megjelenése Németországban kora ősszel és a német sertéshús behozatalának azonnali leállítása Ázsia legnagyobb importőrei részéről.

Az EU sertéshúsfogyasztásának csökkenését valamelyest ellensúlyozhatta volna az export növekedése, az év második felében azonban az ázsiai kereslet alakulása összességében nem igazolta vissza a reményteli várakozásokat. Az ASP németországi kitörése elsősorban azért okoz gondot, mert a német kormány – az ASP-járvány által sújtott más európai országokhoz hasonlóan – nem tudta  rábírni távol-keleti kereskedelmi partnereit (Kína mellett kiemelten Japánt, Dél-Koreát és a Fülöp-szigeteket) arra, hogy az Állategészségügyi Világszervezet (OIE) szárazföldi és víziállat-egészségügyi kódexeiben foglaltaknak megfelelően csak a járvány által érintett, egyértelműen lehatárolt zónából származó sertéshús behozatalát tiltsák.

Japán egy 2020. december közepén született kétoldalú megállapodás keretében az ASP-járvány által sújtott sertéshúsexportőr országok közül elsőként Magyarország számára ad lehetőséget az ASP-mentes zónákból származó sertéshús és hústermékek szigetországi kivitelére, jóváhagyott állategészségügyi exportbizonyítvány kíséretében.

A nagyságrendek érzékeltetése végett: Németország – Spanyolország mellett az EU vezető sertéshústermelő tagországa – 2020 első félévében még 233 ezer tonna sertéshúst (belsőségek nélkül értendő) szállított Kínába, legnagyobb felvevő piacára, ami hathavi összesített termelésének 9 százalékával volt egyenlő. Németország legfontosabb ázsiai exportpiacainak bezárulása egyik napról a másikra jelentős túlkínálatot okozott az élősertések uniós piacán, és ez a nyomás azóta sem enyhül.

A tavalyi év utolsó hónapjaiban nem csak Európában, de Észak- és Dél-Amerika nagy sertéshúsexportőr országaiban is gyors ütemben csökkent a vágósertések felvásárlási ára. Ez mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy Kína sertéshúsimportja októberben nyolchavi mélypontra zuhant vissza, miután a koronavírus-járvány másutt még javában felfelé ívelő második hulláma miatt az importált fagyasztott élelmiszerekre a korábbinál sokkal szigorúbb tesztelési és fertőtlenítési protokollt vezettek be.

A sertéshúsimport volumenében novemberben sem volt változás. Bár az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint igen csekély annak a kockázata, hogy valaki fagyasztott élelmiszereken keresztül fertőződik meg a koronavírussal, a kínai közvélemény egyre inkább tart a vírus új törzseinek esetleges behurcolásától, akár a fagyasztott termékekkel – legalábbis erre hivatkozik a kínai kormány.

A behozatal utolsó negyedévi lassulása ellenére Kína külpiaci beszerzései sertéshúsból és -belsőségekből előzetes becslések szerint elérték az 5 millió tonnát a 2020. naptári évben, ami egyrészt mindenkori csúcs, másrészt a sertéshús és -belsőségek világpiaci forgalmának közel fele, ami az arányokat tekintve ugyancsak példa nélküli. Elemzők azonban úgy vélik, hogy már az idén számottevően, mintegy 1,5 millió tonnával visszaeshet a kínai import. Elsőre talán meglepően hangzik, de részben ennek közvetett hatását érezhetjük most a takarmányok árában...

De kezdjük az elején: a kínai agrárminisztérium decemberi közlése alapján az országban 41 millió tenyészkocát tartottak 2020 novemberében, a sertések teljes állománya pedig meghaladta a 400 milliót. Ez mindkét esetben több mint 90 százaléka az ASP első hivatalos, 2018 augusztusában bejelentett észlelése előtti létszámnak. A kormány szerint Kína sertéshústermelése 2021 első félévében elérheti az ASP kitörését megelőző szintet, amihez persze továbbra is igen komoly anyagi támogatást nyújt.

Független elemzők nem feltétlenül osztják a kincstári optimizmust, noha kétségtelen, hogy az ágazat talpra állításának üteme eddig minden várakozást felülmúlt. Az igyekezet nem véletlen, hiszen a sertéshús Kínában messze a legkedveltebb húsféleség. Egy főre vetített fogyasztása az ASP kitörése előtt még az EU átlaga körül alakult, majd 2019-ben ötödével csökkent, tavaly pedig becslések szerint a 2018. évinél harmadával kevesebb, körülbelül 28 kilogramm sertéshús került az átlag kínai asztalára. Ráadásul kétszeres áron... és 1,4 milliárd kevéssé jóllakott állampolgár elégedetlensége igen komoly ösztönző a hatékony kormányzati beavatkozásra. E hatékonyságot a sertéslétszám rohamos növekedése mellett a takarmányok iránti kereslet gyors élénkülése is jól jelzi.

Kína az elmúlt fél évtizedben igyekezett leépíteni a kukoricából felhalmozott központi tartalékokat. A termelés növekedésének fékezéséhez hozzájárult a termény központi árának eltörlése 2016-ban, majd az Amerikai Egyesült Államokkal 2018-tól folytatott kereskedelmi háború, amely során a kínai kormány az egyre drágábban hozzáférhető szójabab termelésére igyekezett ösztönözni a szántóföldi növénytermesztőket. A sertésállomány növekedési pályára állításával párhuzamosan (és persze a kereskedelempolitikai feszültségek enyhülésével) részben olcsó észak-amerikai kukoricával gondolták újra megtölteni a stratégiai tárolókat, azonban a prérin tavaly augusztusban uralkodó szikkasztó forróság és a kukorica takarmánycélú belső felhasználásának erőteljes növekedése (amit paradox módon elsősorban a Kínába irányuló sertéshúsexport remélt további felfutása magyaráz) miatt a vetésterület alapján vizionált háromévtizedes csúcsról néhány hónap leforgása alatt hétéves mélypontra módosultak az USA kukoricatartalékára vonatkozó előrejelzések, ami a termény jegyzésének szárnyalásában is hamar megmutatkozott.

Mindezt tetézte a gyenge ukrán termés, valamint tetézi immár hónapok óta a – többéves periódusokban visszaköszönő – La Niña éghajlati jelenség (a vízfelszín hőmérsékletének időszakos csökkenése a Csendes-óceán trópusi területeinek középső és keleti részein), amelynek egyik következménye a Brazília és Argentína legfontosabb kukorica- és szójatermő vidékeit sújtó aszály. A szárazság miatt Argentína már fel is függesztette az ótermésű kukorica exportját március 1-ig, a következő termés betakarításának kezdetéig.

Kína óvatos becslések szerint 16,5 millió tonna kukorica behozatalára szorul a folyó 2020/2021. gazdasági évben (október–szeptember), ami 260 millió tonna körüli termeléséhez viszonyítva ugyan nem tűnik számottevőnek, a termény nemzetközi kereskedelmének főszereplőit tekintve azonban ezzel a volumennel az EU és Mexikó mögött hirtelen a harmadik helyre ugrott előre az importőrök sorában. Kína összes behozatala takarmánygabonákból megközelítheti a 31 millió tonnát (1. ábra), ez több mint 75 százalékos növekedést jelent az előző szezonhoz képest, és 14 százalékos részesedést a globális forgalomból.

A szójabab iránti nemzetközi kereslet igen élénk (2. ábra), amit részben a vártnál lényegesen gyengébb napraforgótermés magyaráz. Napraforgómagból a 2019/2020. szezonhoz képest 5,2 millió tonnával, vagyis 12 százalékkal kevesebbet sikerült betakarítani a világ termelésének mintegy háromnegyedét adó Európai Unióban, Ukrajnában és Oroszországban. A hiányzó napraforgóolajat és napraforgódarát főleg a szójaolaj, illetve a szójadara váltja ki az elkövetkező hónapokban (3. ábra).

 

Az állatállomány növekedése, a büntetővámok felszámolása, az élelmiszer-hulladékok takarmánycélú felhasználásának közelmúltban bevezetett tilalma és a magas fehérjetartalmú helyettesítő termékek szűkössége miatt, továbbá az erősen megfogyatkozott tartalékok magasabb szintre emelése érdekében Kína valószínűsíthetően több mint 100 millió tonna szójababot importált a 2020. naptári évben, szemben az előző évi 88,5 millió tonnával. Szójabab iránti növekvő éhségét, valamint azt, hogy az idén betakarításra kerülő dél-amerikai szójatermés a száraz időjárás miatt akár 15 millió tonnával elmaradhat a potenciáltól, a szójakomplex (bab, olaj és dara) termékeinek jegyzései is híven tükrözik. Pedig a brazil gazdálkodókban megvolt az igyekezet, hiszen a korábbi szezonokhoz hasonlóan most is az előzőnél jóval nagyobb területen, 40,3 millió hektáron vetették a szójababot (ez 1,4 millió hektár bővülést jelent egyetlen év alatt!). Összességében azzal lehet számolni, hogy Kína szójababimportja 2021-ben megközelíti a 110 millió tonnát, miközben kukoricabehozatala sem fog visszaesni, aminek előrelátható következménye a takarmányok következő gazdasági évre is átnyúló drágasága lesz.

Erre rásegít többek között a búza iránt tapasztalható erőteljes kereslet, amit alapvetően az importőr országok stratégiai tartalékok felhalmozására irányuló törekvése fűt, különös tekintettel a piaci kilátások bizonytalanságára a koronavírus-járvány miatt. Mi sem támasztja ezt alá jobban, mint hogy az EU búzakivitele 2020 második félévében több mint 4 millió tonnával meghaladta a hasonló gyenge termésű 2018. év ugyanezen időszakának exportteljesítményét. A hiánypszichózist tovább gerjeszti, hogy az orosz kormány február 15-től június 30-ig 17,5 millió tonnában korlátozza a búza, az árpa, a kukorica és egyéb gabonafélék kivitelét, továbbá ugyanerre az időszakra tonnánként 25 euró exportvámot vet ki a búzára. A napraforgó- és repcemagra érvényes 6,5 százalék ad valorem (tonnánként minimum 9,75 euró a napraforgó, illetve 11,4 euró a repce esetében) exportvámot már január 9-től – ugyancsak június 30-ig – 30 százalékra (tonnánként minimum 165 euró) emelte, és február 1-től kiterjeszti a szójababra is.

Dr. Potori Norbert
AKI

Következmények…

Szemléletes ábrán – egy 300 hektáros kukoricatermesztő gazdaság, egy 500 kocás sertéstelep és egy 500-as létszámú tejelő tehenészet példáján keresztül – mutatta be a decemberi Portfolio konferencián Kulik Zoltán, a Vitafort Zrt. vezérigazgatója, hogy az alapanyagár-növekedés milyen mértékben befolyásolja a növénytermesztés és állattenyésztés jövedelmezőségének szétválását. (a szerk.)

A cikk szerzője: Dr. Potori Norbert

Címlapkép: Getty Images
NEKED AJÁNLJUK
CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
AgroFuture 2024
Új rendezvény a fenntarthatósági követelményeről és innovációs lehetőségekről!
AgroFood 2024
Országos jelentőségű rendezvény az élelmiszeripari vállalkozások számára!
Vállalati Energiamenedzsment 2024
Tudatos vállalati energiamenedzsment a hazai cégeknek!
Agrárium 2024
Jön a tavasz kiemelkedő agráripari konferenciája!
EZT OLVASTAD MÁR?