2024. június 16. vasárnap Jusztin

Három tényező, amely az idén is rángatni fogja a terményárakat

Agro Napló
Milyen évnek tekintünk elébe? Vajon merre tartanak a mezőgazdasági inputok és áruféleségek árai? Melyek azok a tényezők, amelyek különösen nagy hatással vannak és lehetnek az ármozgások irányára és mértékére? 

Dr. Potori Norbert
AKI

A mostanihoz hasonló, európai és globális piaci ársokkokat az ezredforduló óta többször is megtapasztaltunk, és a rendelkezésre álló történelmi adatsorok és információk elemzésével feltártuk ezek legfontosabb kiváltó okait. Az időjárási szélsőségek mellett ilyenek: a mezőgazdasági és az ipari nyersanyagok, valamint a kőolaj piaca közötti kapcsolat erősödése, amit szakpolitikai intézkedések, új befektetési eszközök piacra dobása vagy logisztikai problémák egyaránt előidézhetnek; a befektetői tőke pénzügyi és árupiacok közötti ingázása; a geopolitikai konfliktusok; a meghatározó exportőr országok nemzetközi kereskedelmet korlátozó piaci beavatkozásai; Kínában az állattenyésztés szerkezeti átalakítását kikényszerítő környezetvédelmi megszorítások és az afrikai sertéspestis-járvány egybeesése – hogy csak néhányat említsünk.

Megtanultuk, hogy az árak extrém kilengéseiben mindig több tényező játszik egyszerre közre és nincs két tökéletesen egyforma piaci konstelláció – így a mostaninak is megvannak a maga sajátosságai. A 2021/2022. évjáratban eddig tapasztaltak megértéséhez és a kilátások mérlegeléséhez elsőként a koronavírus-járvánnyal összefüggésben bevezetett korlátozó intézkedésekkel, majd az ezek gazdaságot fékező hatását ellensúlyozó gazdaságélénkítő beavatkozásokkal kell foglalkoznunk.

A globális pandémia miatt beruházások csúsztak meg és karbantartások (pl. a kőolaj- és földgázkitermelésben) maradtak el, amelyek befejezése, illetve pótlása egybeesett/esik a járvány következményei miatt előrehozott beruházások (pl. digitalizáció, automatizáció és robotizáció), valamint az egyébként is tervezett beruházások (pl. zöldenergetikai fejlesztések) végrehajtásával. A beruházásokat a kormányzatok bőkezű költekezése fűtötte/fűti, emellett azonban a korlátozások feloldásakor a lakosság is hozzányúlt a lezárások alatt felhalmozott megtakarításaihoz és azok egy részét az otthon átalakítására, modernizálására, kényelmesebbé, távmunkára alkalmassá tételére költötte/költi. Mindez rendkívül erőteljes keresletet generált a fosszilis energiahordozók és ipari nyersanyagok iránt, ami több értékláncban is fennakadásokat, ellátási zavarokat idézett elő.

Úgy tűnik a kőolajexportőr országokat tömörítő OPEC egyelőre képtelen oly mértékben növelni a termelését, hogy lépést tartson a felhasználással; a földgáztartalékok világszerte megcsappantak, az Oroszországot Németországgal a Balti-tenger alatt összekötő Északi Áramlat-2 földgázvezeték üzembe helyezésének engedélyezésére előreláthatóan nincs esély, miközben az Európai Unióban az atomenergia termelése csökken – mindezt jól tükrözik az energiahordozók jegyzései.

A nyersanyagok és késztermékek célba juttatása azonban nem csupán a hajtóanyagok drágulása miatt kihívás: az ömlesztett száraz­áru-szállító hajókapacitások szűkösek (felgyorsult a régiek selejtezése, megcsúszott az újak építése), a fordulóidők megnövekedtek (részben az áruforgalom szigorúbb ellenőrzése, részben a munkaerő járványügyi korlátozások nyomán fellépő hiánya miatt) és a tengeri áruforgalom aszimmetriáiból adódóan a világ egyes kikötőiben üres konténerek tornyosulnak, mert túl sokba kerül a visszajuttatásuk. Az ömlesztett szárazáru-szállítás díjainak példátlan emelkedését azonban 2021 végén megtörte Kína gazdaságának lassulása, ami összefügg az ázsiai országban bevezetett újabb járványügyi korlátozásokkal – ez jócskán csillapította a szén és vasérc iránti étvágyát, amely áruféleségek többek között a mezőgazdasági terményekkel versengenek a hajókapacitásokért. A Baltic Dry Index zuhanása egyrészt váratlan, másrészt lényegesen meredekebb volt a korábbi, felfelé ívelő szakasznál…

Nos, a fentiekből már előrevetíthető az, aminek elébe tekintünk, amire fel kell készülni az idei év első és talán még második felében is: infláció és volatilitás.

Időzzünk még néhány mondat erejéig a járványügyi korlátozások és a munkaerő hiánya közötti összefüggésnél. Noha a kétkezi munkások kényszerű távolmaradása a malajziai és indonéziai olajpálma-ültetvényekről nem az egyedüli tényező, kiemelten fontos szerepet játszott a növényolajok és ennek köszönhetően az olajmagvak árának szárnyalásában. A mobilitás akadályozása miatt a világ pálmaolaj-termelése tavaly több millió tonnával elmaradt a lehetségestől. Amennyiben nem lesz szükség további, hasonló megszorításokra, a termelés az idén számottevően megugorhat, és a mára erősen megfogyatkozott növény-
olaj-tartalékok az ősztől ismét növekedhetnek, az árak pedig lejtőre kerülhetnek. Ha a világ meghatározó gazdaságaiban nem lesz szükség újabb járványügyi korlátozásokra, akkor a kormányzatok a kiadások mihamarabbi visszafogására és a központi bankok a kamatlábak emelésére kényszerülnek az infláció fékezése érdekében, ami visszaveti a nyersanyagok keresletét és segíti a piacok visszarendeződését. Az erősen fertőző és komoly egészségügyi kockázattal fenyegető, új koronavírus-variánsok felbukkanása azonban óriási kérdőjel…

A mezőgazdasági inputok és áruféleségek piacaira az idén komoly hatást gyakorló tényezők közül második helyen kell említést tennünk a gazdasági és politikai instabilitásról és a geopolitikai konfliktusokról. A gazdaságilag és politikailag instabil térségekben a mezőgazdasági nyersanyagok és élelmiszerek világpiaci árának nagymértékű vagy tartósnak ígérkező drágulásakor az ellátás színvonalának fenntartására, a központi tartalékok feltöltésére irányuló törekvés és a kivitel korlátozása nagyban hozzájárul a globális hiánypszichózis gerjesztéséhez és ezáltal az árak további szárnyalásához. A geopolitikai konfliktusok ugyanakkor a nyersanyagok és az energiahordozók termelésében és kereskedelmében okoznak zavarokat, amelyek az árakat időszakosan szintén a magasba repíthetik. A geopolitikai konfliktusok esetében a piac persze már a félelmeket is beárazza: ez történt többek között a búza jegyzésével január harmadik hetében az Oroszország és Ukrajna közötti válság eszkalálódása miatt. 

Végül felsorolásunkban a harmadik helyre kívánkozik a mezőgazdasági inputok (pl. műtrágya, takarmánykiegészítők) drágulása, ami – részben az első két helyen már említett tényezőkkel összefüggésben is – iparágakat sarkall arra, hogy átalakítsák, diverzifikálják és egyben modernizálják globális termelési és elosztási rendszereiket. Ennek következményeit, hatásait azonban leghamarabb egy-két esztendő múlva tapasztaljuk majd meg.

Mi okozta például a műtrágyaárak egekbe szökését? Az erőteljes kereslet a 2020/2021. szezonban (a magas terményáraknak köszönhetően); a gyártói készletek megcsappanása; a földgáz árának emelkedése és emiatt az európai, orosz és kínai gyártás visszaesése, továbbá az orosz és kínai export korlátozása a belpiaci ellátás biztosítása érdekében; az Ida hurrikán károkozása az USA gyártói kapacitásaiban; a globális áruszállítás lelassulása; az Európai Unió és az USA gazdasági szankciói Fehéroroszországgal szemben – rövid felsorolás a teljesség igénye nélkül.

Az idei évben a növénytermesztők az inputok felhasználásának visszafogására kényszerülnek világszerte. A műtrágya felhasználásának csökkentésére irányuló törekvések egyik várható következménye a nitrogénkötő növények (kiemelten a szója) globális vetésterületének növekedése, különösen a kukorica vetésterületének rovására; a másik a hozambiztonság gyengülése – vajon mennyivel lesz kisebb az átlagtermés a meghatározó terményexportőr országokban, térségekben?

Megkérdeztük a piaci szereplők vezető szakembereit, hogy az egyes termékpályákon milyen ármozgásoknak nézünk elébe 2022 első/második félévében, illetve melyek a meghatározó bizonytalansági tényezők az adott szektorban.

Dr. Lakatos Zoltán 
Gabonaszövetség Gabonafeldolgozók Tagozatának elnöke

>> A lisztárakat döntően a gabonaárak alakulása határozza meg. A tavalyi induló 62 ezer forintos tonnánkénti búzaárral szemben 110 ezer forintos árat is tapasztaltunk a szezonban. Most egy kis megtorpanás érzékelhető, amit az exportkötések is alátámasztanak.

Magyarországnak erre a gazdasági évre 5,2 millió tonnás éves búzatermés áll rendelkezésére, ennek mintegy fele exportra kerül, ezért Magyarországon leginkább az exportárak határozzák meg a belföldi árakat. Jelenleg a világpiaci árak megtorpantak és a forint is valamelyest erősödött, így a korábbihoz képest jelenleg kevésbé éri meg kivinni az országból a megtermelt búzát.

Csak jósolni tudom, hogy idén márciusra a búza tonnánkénti ára 90–95 ezer forint lehet a belföldi piacon a mostani 100–105 ezer forintos árral szemben, de ezt még nagyon sok tényező befolyásolhatja. Az biztos, hogy a búza induló ára az idén nem esik vissza a tavaly júliusi 62 ezer forintos árszintre, várhatóan ennél jóval magasabban fog kezdeni.

Amennyiben a búzaárak 2022 I. félévében a 100 ezer Ft-os ár alatt maradnak, akkor a jelenlegi lisztárak a búza miatt nem fognak emelkedni. Ellenben a malmokat most jelentős mértékben sújtja az őrlési költségek árnövekedése, főként az áramé, ahol háromszorosára emelkedtek az árak. Ez azt jelenti, hogy az áramdíj emelkedése miatt kilogrammonként 7-8 forintos többlettel lehet számolni a liszt árában, de az összes többi költség is nagymértékben emelkedett. Emeli az őrlés költségét a minimálbérek, a fuvarköltségek, a gáz és az összes csomagolóanyag árának drasztikus emelkedése. Így a korábbi kilogrammonkénti 20–22 forintos költségszint most felemelkedhet 30–35 forintra is. Ezt pedig a malmok csak a fehér lisztből tudják kitermelni, mert a korpa ebben a folyamatban nem releváns tényező. Száz kilogramm búzából ugyanis csak 75 kg fehér liszt keletkezik az őrlés folyamán, míg 25 kg a korpa, kiválasztott búza és pelyva. Ebből a 25%-ból csak cirka 15 Ft/kg bevétel származik. A korpa árának további növekedését a takarmányfelhasználók nem bírnák el. A 130 Ft-os bekerülési költségből (100 Ft búza, 30 Ft költség) így 115 Ft-ot a 75 kg fehér lisztnek kell fedezni. Ez azt jelenti, hogy egy 150 Ft-os lisztárnál lenne rentábilis a malmos szakma.

>> A lisztárstop valamelyest befolyásolja az árakat, de az nem lesz számottevő a számítások szerint. Lisztből Magyarországon az éves eladott kiskereskedelmi mennyiség mintegy 15 százalékot, azaz 140–150 ezer tonnát tesz ki. Ebből a finomliszt, amelyre az árkorlátozó rendelkezés vonatkozik, mintegy 100–110 ezer tonna. Ez három hónapos időintervallumot tekintve mintegy 30 ezer tonna lisztet érint. Ez az intézkedés azokat a kiskereskedőket sújtja negatívan, akik kicsi árrést tettek rá a malomipar áraira. A malmok a lisztárstop rendelkezései szerint nincsenek árcsökkentésre kényszerítve. Ezt az intézkedést nem tartom szerencsésnek, mert beavatkozik a piaci folyamatba.

A jól ismert világpiaci folyamatok által indukált búzapiacon bekövetkezett változás eredményeként nagykorúvá vált mind a malom-, mind pedig a sütőipar, azaz teljes jogú piaci szereplők lettek. Ez pedig azt jelenti, hogy a búza és a liszt a továbbiakban már belföldön sem szociális termék, azaz, ha nőnek a költségek, nőnek az árak is. Ezért szerencsétlen intézkedés a mostani árkorlátozás, mert a piaci szereplőkkel nem egyenrangúan viselteti el a veszteséget.

Az pedig, hogy most hatóságilag belenyúltak az árakba, egyértelműen bizonytalansági tényezőt jelent. A malom- és sütőipar a termelőkön keresztül ki van téve mind az időjárás változásainak, mind pedig a világpiaci árak alakulásának, ez alapvetően befolyásolja mindkét iparágat. Magyarországon is meg kell fizetni azokat az árakat, amelyek a világpiacon érvényesülnek. E hatások alól nem lehet kivonni a hazai vállalkozásokat sem. A termelő ugyanis oda adja el az áruját, ahol többet fizetnek. Ha az országhatárokon kívül fizetnek többet, akkor az árut exportálja. Manapság már nem lehet kiszámítani előre, hogy mi fog történni a világpiacon. Ez azt jelenti, hogy a malmoknak, ha jó búzát akarnak vásárolni, meg kell fizetni a világpiaci árat, különben a búza exportra kerülhet.

Bustyaházai László
Gabonaszövetség Takarmánygyártók Tagozatának elnöke

>> Az elmúlt két évben jelentős takarmányalapanyagár-növekedést tapasztalhattunk, és szenvedtünk meg. Ennek számos oka volt, és van, amely tényezők továbbra is fent állnak. Sajnos nem látunk semmilyen okot arra, hogy a pár évvel ezelőtti alapanyagárak visszatérjenek. Inkább azt látjuk, hogy ha a jelenlegi helyzetet optimistán közelítjük meg, akkor a főbb takarmányalkotók árai nem emelkednek tovább a jelenleginél. Általánosságban elmondható, hogy a teljes állattenyésztési vertikumnak és a ráépülő élelmiszer termékpályáknak hozzá kell adaptálódnia, és el kell fogadtatnia fogyasztóival a jelenlegi takarmány­alapanyag-árakat. Ez azért fontos, mert az elmúlt 2 év áremelkedései és annak kiváltó okai azt mutatják, hogy kicsi az esély az árkorrekciókra, és tartósan ilyen árszinteken fogunk dolgozni.

>> A takarmánygyártók horizontján több olyan tényező látszik, amely a takarmányárakat és az -ellátást befolyásolja. A világban tapasztalható gazdasági folyamatok (infláció), az energiaárak, az ebből fakadó növénytermesztési input alapanyagok drágulása jelentős önköltség-növekedést okoz a gabonák előállításában. Az sem mutat az árcsökkenés irányába, hogy az igény irántuk jelentősen megnövekedett az ipari felhasználás felfutása miatt. Nehéz, szinte lehetetlen versenyezni például a kukoricáért az élelmiszeriparnak a jelenlegi jövedelmezőségi környezetben. Ma már nem mi vagyunk a kukoricának a meghatározó felvevőpiaca, hanem az ipari felhasználás. Ezt jól alátámasztja az idehazai kukoricabetakarítási szezon indulása is.

A további bizonytalansági tényező az EU. A „Green Deal” számos javaslata további alapanyagár-növekedést okozhat. Elég csak a fehérjehordozókkal kapcsolatos „deforestation-free” törekvésre gondolnunk. Szintén rosszul érinti a takarmányipart az EU RED II (Renewable Energy Drirective) tervezete, mely szerint az energiaipar számára legális lenne újabb néhány nagyon fontos alapanyag „elégetése”, azaz valamilyen formában energiává alakítása. Ilyen termék a melasz, búzakorpa vagy a kukorica DDGS. Ha ez elfogadásra kerülne, akkor ezek az alapanyagok szinte biztosan értelmezhető áron elérhetetlenné válnának a takarmány­ipar számára.

Szintén jelentős bizonytalansági tényező az alapanyagok elérhetősége. 2021 év végén megtapasztaltuk, hogy számos takarmányalkotók ellátása igen korlátozottá vált számos ok miatt. A tengeri fuvarok kiszámíthatatlansága és Kína környezetvédelmi okokra hivatkozott termelésmérséklése miatt a szintetikus aminosavak ellátása veszélybe került. Szintén hiány lépett fel a gázárrobbanás miatt a takarmányfoszfátoknál is. Az elmúlt évtizedekben a vitaminok, aminosavak, és egyéb takarmányalkotók gyártása koncentrálódott, néhány szereplőssé vált, és földrajzi szempontból túlnyomórészt Ázsiába került, így európai hozzáférhetőségük számos kockázatot mutat.

Összességében elmondható, hogy fel kell készülni arra, hogy a takarmánygyártás egyes alapanyagainál ellátási nehézségek lesznek.

A takarmányok árainak változásában az energiaár-növekedés nemcsak közvetetten az alapanyagok árában jelentkezik, hanem az előállítás során is. Az elektromos áram- és gázáremelkedés közel 20%-os gyártásiköltség-növekedést okozott egy granulált táp esetében. 

Jól látható, hogy a takarmány-alapanyagok árai és elérhetősége számos bizonytalansági tényezőt mutatnak, de számunkra a legjelentősebb az, hogy az állattenyésztési ágazatok, különös tekintettel a sertéstartásra, a kialakult takarmány-alapanyagár környezetben mikor lesz jövedelmező tevékenység…

Marczin Zsolt
Alföldi Sertés Értékesítő és Beszerző Mg-i Szövetkezet
ügyvezető igazgatója

>> Az Afrikai sertéspestis és Covid–19-világjárvány együttes hatására a világ sertésellátási lánca teljesen megváltozott:

Kína hatása teljes mértékben rányomja bélyegét a világ sertéskereskedelmére, az ottani legkisebb piaci változás is jelentős ármozgásokat generál az ágazatban. Ezt tetézi az a tény, hogy a kínai sertéspiac nehezen átlátható, valamint az onnan származó hírek erősen manipulatívak. A kínai sertéshúsimport 2020-hoz képest 2021-ben 15%-kal volt kevesebb. Az előrejelzések szerint ez 5,5%-kal nőhet 2022-ben.

A világot sújtó Covid–19-járvány még tovább bonyolította az amúgy is súlyos helyzetet. A korlátozások miatt mind a fogyasztásban, mind az input anyagok terén hatalmas változások következtek be. A világ sertésimportja 2021-ben 2020-hoz képest 11,6%-kal csökkent. Az előrejelzések 2022-re a 2020. évi szint fölé jósolják
kb. 1,2%-kal, azaz a világpiac normalizálódását várják.

Milyen ármozgásokra számítunk 2022-ben? A jelenlegi információk alapján a kínai sertéshúsimport még mindig jelentős lesz, de annak intenzitása egyre gyengül a saját állományának a növekedésével arányban. Ezen okok figyelembevételével a világ sertéspiaca keresleti jellegű marad 2022-ben.

Európa sertésállománya 1 év alatt 1,4%-kal csökkent. A csökkenés tovább fog folytatódni, mértéke akár az 5%-ot is elérheti 2022-ben. A legnagyobb csökkenést 2021-ben Németország –7,8%-kal, Hollandia –5,6%-kal, Lengyelország pedig –7,5%-kal produkálta. Európában változásokat a piaci elemzők márciustól várnak, aminek a mértéke májusig enyhén emelkedő lesz, az „árrobbanást” a 20. héttől datálják. A 2021. augusztusától megemelkedett kocakivágásoknak az eredménye erre az időszakra fogja a hatását éreztetni.

A várható élő sertés árakat nagyon nehéz pontosan meghatározni. Az ágazat árelfogadó pozíciójából kiindulva az alapanyagár-emelkedést nem lehet automatikusan a fogyasztói árakba beépíteni, hiszen a fogyasztók először korlátozzák a vásárlásaikat az áremelkedés miatt, amivel lassítják a termelői árak emelkedését. Emiatt az önköltség-emelkedés az átvételi árakban való elismerése akár egy évig is eltarthat.

A sertéstartók egyelőre abban bízhatnak, hogy az állományfelszámolások miatt csökkenő sertéslétszám az élő sertés és a sertéshús kiskereskedelmi ára közt jelentkező jövedelemfelosztást számukra kedvező irányba tolja el. Az ellátási lánc szereplői a csökkenő sertéslétszám miatt kénytelenek lesznek árat emelni, hogy biztosítani tudják a működésüket, ez lehet az a fordulat, amikor a sertés átvételi ára 450–500 Ft/élő nettó kg-os szintet el fogja érni. Reményeink szerint ez 2022 májusában fog bekövetkezni. A második félévre további áremelkedésre abban az esetben számíthatunk, ha világ túl lesz a Covid–19-járvány korlátozó hatásain, a HORECA-szektor magára talál, ami további fogyasztásnövekedést generál. Ez akár 550 Ft/élő kg-os árszintet is jelenthet.

>> A magyar sertéstartók az elszabadult alapanyag- és energiaárak miatt válságos helyzetbe kerültek. Az agrártárca lehetőségeihez mérten próbál segíteni, de ez jelenleg csak enyhíteni tudja a kialakult helyzetet. A sertéshúsfogyasztóknak is világosan látniuk kell, hogy az ágazatnak juttatott támogatások nem tudják megoldani a sertéstartók problémáját. Amennyiben az átvételi árak tartósan nem tudják fedezni a megnövekedett önköltséget, akkor a magyar sertésállomány teljesen elsorvad, a helyét az áruházak polcain átveszi az import hús. A magyar fogyasztónak választania kell, továbbra is döntően magyar sertést akar fogyasztani, vagy beéri a vegyes minőségű import sertéshússal?

A jelenlegi helyzetből tanulva fontos feladat lesz a következő lépések megtétele:

  • A magyar termelés és feldolgozás versenyképességén sokat kell javítani – mértékét a világpiaci elvárásokhoz kell igazítani.
  • A sertéstartók önsegélyező rendszerének kiépítése, egy tartalékalap létrehozása, amely segít az ilyen válságos helyzetek túlélésében (krízisalap?).
  • A magyar sertéságazat szereplői között ki kell alakítani az európai gyakorlatnak megfelelő integrációt, piaci szabályozást.
  • A termelők 90%-ának 2-3 termelői integrációba kell tömörülnie, csak ilyen szervezettség mellett érhető el, hogy Magyarországon is kialakuljon egyfajta piaci szabályozottság.

Dr. Csorbai Attila
Baromfi Termék Tanács elnök-igazgatója

>> Ágazatunk legfontosabb költségei drasztikusan emelkedtek (takarmány 50%, gáz 5-szörös, villany háromszoros, élőmunka), ezáltal a termékelőállítás költségei mintegy 30%-kal emelkedtek. A termékek átadói árai ehhez mérten csak lassabb ütemben (nagyjából 15–20%) emelkedtek – jó esetben.

Mivel azt gondolom, hogy az eredménytelen/veszteséges termelés hosszú távon nem fenntartható (vagy nem finanszírozható), így a termelés/vágás csökkenésével párhuzamosan emelkedni fog az átadói ár, s ez hosszabb távon beépül a fogyasztói árba is. A takarmány-alapanyagok jelenlegi magas árszintje megítélésem szerint nem tartható, az árszintet a termelési költségek nem indokolják, így abban egy normalitásoknak megfelelő visszarendeződést várok, mely, ha nem is rövid távon, de középtávon képes lehet lefelé korrigálni a felvásárlási és átadói árakat. Ha spekulatív okok miatt ez nem történik meg, úgy az infláció mértéke nőni fog.

>> Rátérve a bizonytalansági tényezőkre: termelési, termék-előállítási oldalról az egyik a madárinfluenza világjárvány, annak európai és hazai hatásai. Ez lényegesen képes befolyásolni egy-egy ország termelési-értékesítési lehetőségeit. 2020 októbere óta az EU-ban 816 pozitív esetet jelentettek baromfiállománynál, s az EU jelentős nagy termelésű országait is (Olaszország 308, Franciaország 198, Magyarország 111, Lengyelország 77, Németország 54 eset).

Bár jelenleg még nincs információnk a közvetlen kár vonatkozásában (leölt állományok nagysága), de valószínűsíthető, hogy a járványügyi korlátozások (pl. telepítési tilalmak) miatt a terméklánc megszakad, s bizonyos mértékben és csúszással (termékpályafüggő) alapanyaghiányt és akár ideiglenes áruellátási problémákat is okozhat. Ez hazánk esetében már látható, hiszen a novemberi járványkitöréstől kezdődően az elrendelt hatósági intézkedések hatására (telepítési korlátozások) már január hónapban 15–20%-kal kevesebb lesz az élőcsirke-vágás, s ugyanezen ok miatt februárban a csökkenés mértéke akár 25% is lehet.

A másik fontos kérdés, hogy amennyiben adott a lehetőség az élőállat-előállításra, miképpen alakul a termelési kedv. Mivel ez alapvetően jövedelmezőségi kérdés (felvásárlási ár és a termelési költségek alakulása), így értelemszerű, hogy mind az élőállat-előállításnak, mind a vágó-feldolgozó üzemeknek olyan felvásárlási és átadói árakat kell kapnia, mely a működésüket fenntarthatóvá teszi.

Több egyéb, előre nem látható és kalkulálható változással is számolnia kell az ágazatnak. Ilyen lehet az EU „zöld megállapodásának” intézkedései, melyek alapvetően a klímasemlegességet tűzték ki célul, ugyanakkor a konkrét ágazati intézkedések következményeit (gazdasági, társadalmi, fogyasztási) még nem látjuk. Sajnos az általam inkább „kívánságlistának” tekintett dokumentum bőven tartalmaz egymásnak ellentmondó és intézkedéseiben is egymás ellen ható célokat, prioritások nélkül. Azt gondolom, hogy nem szerencsés, ha az EU politikai döntéshozása és jogalkotása az egyes ágazatok szereplőinek és szakértőinek véleményét és javaslatait figyelmen kívül hagyva hoz meg olyan döntéseket és jogszabályokat, melyek hosszú távon súlyos élelmezés-biztonsági, gazdasági és társadalmi problémákat okozhatnak.

Lukács László
Magyar Tej Termelői Szervezet Kft. ügyvezetője

>> A tejágazatban – Magyarországon, az EU-ban és az átlagot tekintve globális viszonylatban is – évek óta viszonylag stabil, enyhén emelkedő ártrend volt jellemző. Természetesen az éven belüli szezonális árhullámzást lehetett tapasztalni, de a trend emelkedő volt 2016 óta. 2020-ban a Covid-járvány kezdetekor volt ugyan egy átmeneti megingás, de ennek hatása néhány hónap alatt lecsengett. Sőt, 2021 második felére egy erőteljesebb keresleti piaci hatás érvényesült, ami az árak jelentős nyerstej­ár-emelkedését eredményezte.

A közelmúltban és jelenleg tapasztalt áremelkedések még nem az input költségek világszerte jellemző növekedésének a „lekövetése”, hanem sokkal inkább egy normál piaci ciklus kereslet-kínálati viszonyának a megnyilvánulása. A globális inflációs hatás tejágazatba történő begyűrűzése még csak ezután fog következni.

Nagy kérdés lesz, hogy ez a mostani inflációs környezet milyen reakciót fog kiváltani a termelői árak szintjén.

Ha a termelők érvényesíteni tudják a termelési költségnövekedésüket az áraikban, akkor 2022 első félévében tovább folytatódik a jelenlegi intenzív áremelkedési trend. És talán utána várható lesz egy stabilizáció, egy új egyensúlyi árszinten.

Ha a termelők nem fogják megkapni a megnövekedett költségeiket elismerő felvásárlási árakat, akkor előbb-utóbb szűkül majd a kínálati oldal. Ez a most is enyhén tejhiányos piacon további keresleti hatást fog indukálni, ami valószínűleg egy stagnáló első félév után újabb áremelkedéseket fog jelenteni középtávon – várhatóan 2022 második félévében.

Akárhogy is, a mostani helyzetben 2022-re emelkedő árakat prognosztizálok. Csak az a kérdés, hogy ez csak az első félévben, intenzívebben lesz-e tapasztalható vagy enyhített formában átcsúszik a második félévre is.

>> Természetesen ez a várakozás is sok befolyásoló tényezőtől függ. A legfontosabb talán a vásárlóerő alakulása. Illetve az ezzel kapcsolatos gazdaságpolitikai (társadalompolitikai) intézkedések következménye. Ha a piaci árak természetes növekedését valamely intézkedés mesterségesen korlátozná (pl. hatósági árak hosszabb időre történő bevezetése), akkor nehezen jósolható meg annak végső hatása, de az biztos, hogy az ágazat számára ez kedvezőtlen fejlemény lenne.

Másik bizonytalansági tényező az időjárás alakulása. A tej­ágazatban a kedvező vagy kedvezőtlen időjárás jelentős mértékben tudja alakítani a termelési és ebből következően a világkereskedelmi folyamatokat, melyek kihatással lehetnek a magyar viszonyokra is.

Az biztos, hogy a magyar tejágazat nem egy elszigetelten működő, önálló termékpálya. Az EU-s piaci környezetben működik, az EU pedig jelentős világpiaci szereplő, sok külső hatásnak kitéve.

Fontos még megemlíteni ebben a körben a Közös Agrár-politika most formálódó konkrét üzeneteit. Ha a támogatási rendszer várhatóan termelésösztönző lesz, akkor az csökkentheti az áremelkedés intenzitását, mivel a kínálati oldalon megmarad vagy esetleg tovább nőhet az alapanyagbázis. De ha a termelők a termelés fenntartásában nem látnak majd rációt, akkor intenzívebb áremelkedés várható középtávon.

Összességében 2022-re optimista vagyok, de tartok attól, hogy ez egy „vihar előtti csendet” fog jelenteni. Aggódni majd inkább 2023 miatt kell!

 

-an összeállítás-
Címlapkép: Getty Images
NEKED AJÁNLJUK
Állattenyésztési monitoring

Állattenyésztési monitoring

Már a 2020-as és a 2021-es AgrárTrend Index-felmérések is helyesen jelezték előre, hogy termékpályánként eltérően, de nagyon nehéz év elé néz a magyar...

Oгонь!

Oгонь!

A szomszédunkban orosz nyelvű tűzparancsok hangzanak, elképesztő a pusztítás, a fegyvergyártók élesben tesztelik új termékeiket. A 21. században. Az ú...

CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
AgroFuture 2024
Új rendezvény a fenntarthatósági követelményeről és innovációs lehetőségekről!
AgroFood 2024
Országos jelentőségű rendezvény az élelmiszeripari vállalkozások számára!
Vállalati Energiamenedzsment 2024
Tudatos vállalati energiamenedzsment a hazai cégeknek!
Agrárium 2024
Jön a tavasz kiemelkedő agráripari konferenciája!
EZT OLVASTAD MÁR?