Sajnos társadalmi szinten ez a felismerés még várat magára: amíg a tiszta levegő, vagy megfelelő mennyiségű és szennyeződésmentes víz fontossága általánosan elfogadott, a talajok mennyiségi és minőségi védelmének jelentősége nem szerepel az átlagember ismeretei között. Vannak azonban biztató jelek, melyek az érdeklődés növekedésére és a talajok szerepének felértékelődésére utalnak. Ilyen az Alaptörvény rendelkezése a termőföld megőrzéséről, valamint ide sorolható a gazdálkodók utóbbi években tapasztalható növekvő tudatossága – és ezzel együtt járó információigénye – a talajok művelése, a talajtermékenység fenntartása terén. Fontos lenne, hogy ezt a fokozott érdeklődést a talajtan, talajvédelem művelői fel tudják használni az ismeretek eddigieknél hatékonyabb átadására, dolgozzanak az oktatási-kutatási szférában, vagy az államigazgatás területén.

Ennek azonban több akadálya is van. Közhelyszámba megy, de igaz: a föld- és talajvédelem intézményrendszere széttagolt Magyarországon. Már önmagában a két kifejezés is külön intézményeket takar: a földvédelem alatt a termőföldek mennyiségi védelmét értjük, ami a földhivatalok feladata, talajvédelem alatt a minőségi védelmet, amely a növény- és talajvédelmi intézményrendszerhez tartozik. Noha 2011 óta mindkét szervezet a kormányhivatalokon belül található meg, valódi integrációról nem beszélhetünk. Ez az elkülönülés nemzeti sajátosságnak tekinthető, az EU tagországai között ismereteim szerint nem fordul elő hasonló szervezeti felépítés.

A jelenség természetesen történelmi okokra is visszavezethető. A földhivatali rendszer évszázados múltra tekint vissza, az ingatlan-nyilvántartási feladatok ellátása, illetve a termőföldeket illetően az értékelés alapját adó aranykorona rendszer működtetése a mai napig a fő teendői közé tartozik. Ez a rendszer a XIX. század óta változatlan elven alapul: egy adott földterület jövedelemtermelő képessége alapján határozza meg annak értékét. Könyvtárnyi irodalma van az aranykorona rendszer visszásságai feltárásának, ennek ismertetése meghaladná e cikk kereteit. Összefoglalva le kell szögezni, hogy ma már nem alkalmas a termőföldek minőségének nyilvántartására, és több évtizedes tartozása a földhivatali intézményrendszernek egy újabb, korszerű elveken alapuló földértékelési rendszer bevezetése. Ennek hiányában az ingatlan-nyilvántartási rendszerben alapvető adatok sem kerülnek feltüntetésre a nemzeti vagyon jelentős részét képező termőföldek valódi értékmérő tulajdonságairól, ami megóvásuk alapját képezhetné.

A termőföldek mennyiségi védelmének megvalósítása a földvédelmi eljárás keretein belül történik, mely eljárás szabályait a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. tv. tartalmazza. Az igénybevétel jellege szerint megkülönböztetésre kerül az időleges és a végleges más célú hasznosítás. Előbbi esetben csak meghatározott ideig, legfeljebb 5 évig szűnik meg az érintett terület művelhetősége, és ezt követően – a jóváhagyott rekultivációs tervben részletezett módon elvégzett helyreállítás után – újra mezőgazdasági területként kerül hasznosításra. A végleges más célú hasznosítás esetén ezzel szemben már nem történik meg a korábbi talajállapot helyreállítása, a terület beépítésre kerül, vagy annak előzetes fázisaként belterületté minősül át. A törvény 11. §-a kimondja, hogy termőföldet más célra csak kivételesen – elsősorban a gyengébb minőségű termőföld igénybevételével – lehet felhasználni. A jogszabály számos egyéb helyen is feltételekhez köti a termőföld igénybevételt, és bár ezek alól sok esetben felmentést is ad, összességében elmondható, hogy Magyarországon a termőföldek más célú hasznosítása szigorú szabályokhoz kötött.

Mindezek ellenére, a statisztikai adatokra nézve az a kép rajzolódik ki, hogy a megvalósult más célú hasznosítások összesített területnagysága nagyon jelentős, és az éves igénybevétel elsősorban a gazdaság növekedési ütemétől függ. (Megjegyzés: 2007 előtt a vonatkozó jogszabály hasonló feltételekhez kötötte az igénybevételt.)

Látható, hogy a 2000-es években a gazdasági fellendülés és az állami infrastrukturális beruházások hatására rendkívüli mértékben megnőtt az igénybevétel, ami a gazdasági válság hatására jelentősen visszaesett. Sajnos 2013 utáni adatokkal nem rendelkezem, de valószínűsíthető, hogy a gazdaság fejlődésével a termőföldek igénybevétele újra növekvő pályára állt. Elmondható, hogy 1950 és 2014 között megduplázódott hazánkban a művelés alól kivont területek nagysága: 728 ezer hektárról 1 millió 465 ezer hektárra nőtt. Talán könnyebben érzékelhető a folyamat volumene, ha úgy fogalmazunk, hogy a rendszerváltás óta mintegy két Balaton nagyságú terület került beépítésre.

Mindez azt mutatja, hogy sajnos nem igazán működik jól a jelenlegi törvényi szabályozás, nem minősíthető takarékosnak a termőföld igénybevétel. Ehhez hozzájárul még, hogy a gyakorlatban nem érvényesíthető a kiemelkedő termőképességű termőföldek védelme sem, amit a közelmúltban megvalósult, illetve épp megvalósuló nagyberuházások is mutatnak. Sok esetben az adott térségre jellemző átlagosnál jobb minőségű termőföldek kerültek kijelölésre a beruházás céljára. A munkahelyteremtő beruházások megtelepedése természetesen örvendetes és üdvözlendő, de észre kell venni, hogy a beruházói döntésben az érintett termőföldek minősége semmilyen szerepet nem játszott. Fontosabb szempont volt a terület megközelíthetősége, az infrastruktúra kiépíthetősége, a tulajdonosi viszonyok rendezettsége stb.

A talajvédelmi intézményrendszer rövidebb múltra tekint vissza. Az előző század ötvenes éveitől kezdve számos átalakuláson keresztül nyerte el jelenlegi formáját, ezen változások jelentős részét a növényvédelmi szakterülettel közösen élte át. A növényvédelmi- és talajvédelmi állomás, szolgálat, igazgatóság, majd főosztály és végül osztály elnevezések mutatják e folyamat főbb lépéseit. A kezdeti időszakban a nagyméretarányú talajtérképek szerkesztése jelentette a fő feladatot a szakterület számára majd a műtrágyázás felfutásával a már meglévő talajtani információkra épülve a tápanyag-gazdálkodás rendszerének kidolgozása és működtetése vált központi jelentőségű feladattá. Emellett a meliorációs tevékenységek szakmai felügyelete és ellenőrzése is megjelent a tevékenységek között. A rendszerváltást követően egyre inkább a hatósági feladatok váltak dominánssá, és ez a folyamat a mai napig tart.

Az engedélyezési eljárásokat a már hivatkozott termőföld védelméről szóló törvény 49. § szabályozza. A melioráció megszűnésével a különböző szervesanyag-tartalmú hulladékok – köztük nevesítve a szennyvíz, szennyvíziszap és szenny­víziszap komposzt – termőföldön történő felhasználásának engedélyezése vált a leg­gyakoribb eljárássá. Korábban ebbe a körbe tartozott az állattartás során keletkező hígtrágya is, de 2016 óta felhasználása átkerült a nem engedélyköteles, csak bejelentéshez kötött tevékenységek köré. E különbség ellenére mindegyik eljárásban érvényes, hogy a kijuttatás megkezdését megelőzően helyszíni és laborvizsgálatokat kell végezni és ezek alapján kell megállapítani az évente és hektáronként felhasználható anyag mennyiségét. Ezt a tevékenységet csak talajvédelmi szakértői jogosultsággal rendelkező személy végezheti, az általa összeállított talajvédelmi terv tartalmi követelményeit a 90/2008. (VII. 18.) FVM rendelet rögzíti. Mindez annak érdekében történik, hogy a felhasznált anyag ne okozzon szennyezést a terület talajában, illetve a kijuttatott szerves anyagok átalakulási, lebomlási folyamatai során keletkező vagy felszabaduló vegyületek ne szennyezzék el a felszíni és felszín alatti vizeket.

A saját hatáskörű eljárások mellett a talajvédelmi hatóság más eljárásokba is bekapcsolódik. Ezekben általában a beruházásokhoz kötődő humuszos termőréteg mentés a feladata, vagyis annak meghatározása, hogy mennyi és milyen minőségű humuszos talaj található az érintett területen, ebből mennyi használható fel helyben és mennyi szállítandó el a területről. A döntések megalapozása ebben az esetben is talajvédelmi terv alapján történik 400 m2-t meghaladó nagyságú beruházások esetén.

Fentiekből látható, hogy mindkét hatóság eljárásközpontú munkát folytat, bizonyos tevékenységekhez kötötten vizsgálja a termőföldvédelmi, vagy talajvédelmi követelmények teljesülését. Ez önmagában nem elégséges a talajokat fenyegető degradációs folyamatok felismeréséhez, kiterjedtségük megállapításához és az ellenük történő fellépéshez. Jó példa erre a talajerózió folyamata, amely kisebb-nagyobb mértékben minden hegy- és dombvidéki területen fellép, de a hatóság érdeklődését csak extrém esetekben váltja ki. Ez alatt értendő az árkos-, szakadékos eróziós formák megjelenése, vagy az utak, udvarok hordalékkal történő elöntése. Ezek hiányában a hatóság az esetek többségében nem is szerez tudomást a talajokra káros hatást gyakorló folyamatokról.

Az előző példa esetén nem érvényes a megállapítás, de az esetek többségében igen, hogy a talajdegradációs folyamatok hatására bekövetkező talajállapot-romlás általában lassan megy végbe, gyakran évtizedek alatt, és megjelenése a laikusok számára sokszor még ekkor sem szembeötlő. A talaj szervesanyag-tartalmának csökkenése, a káros sók talajszelvényben történő feldúsulása csak idősoros talajvizsgálati adatokra alapozottan állapítható meg. Mindezek miatt a talajvédelem gyakorlati megvalósítása elképzelhetetlen a korábban gyűjtött nagy mennyiségű archív talajadat, valamint az aktuális talajállapotot jellemző vizsgálati eredmények felhasználása nélkül. Magyarországon a korábbi évtizedekben az európai átlagot messze meghaladó mennyiségű talajvizsgálat került végrehajtásra, melyek archiválása és adatbázisba szervezése még várat magára. A napjainkban keletkező, általában talajvédelmi tervekben megtalálható aktuális talajtani információk szintén nem kerülnek be adatbázisokba, így nem használhatók fel a talajokban lejátszódó folyamatok nyomon követésére.

1992 óta folyik ugyanakkor egy szisztematikus talajtani adatgyűjtés hazánkban, a talajvédelmi hatóság által működtetett Talajvédelmi Információs és Monitoring rendszer (TIM) keretein belül. Az országszerte megtalálható mintegy 1200 db TIM-pont minden évben mintázásra kerül több mélységben, és az így kapott adatokból számos következtetés levonható a talajok állapotáról, vagy a lejátszódó folyamatokról. A TIM-rendszernek köszönhetően jelenthető ki teljes bizonyossággal, hogy Magyarország talajai európai összehasonlításban kifejezetten tisztának, szennyeződésmentesnek tekinthetők. Ez annak ellenére igaz, hogy több ezer eltérő mértékű és kiterjedtségű szennyezett helyet tart nyilván a környezetvédelmi hatóság. Ezek az esetek azonban mind valamilyen lokális tevékenységre vezethetők vissza, a háttérszennyezettség szintje alacsony mértékű. Egy másik példát bemutatva, a TIM-adatok alapján azonosíthatók az elmúlt évtizedekben a meszezés hiánya miatt csökkenő pH-értékű, elsavanyodó területek. Ezek a területek nem csak a csökkenő termékenységük miatt igényelnek fokozott figyelmet, de azért is, mert az alacsonyabb pH-érték más talajdegradációs folyamatok előtt is megnyitja a kapukat, azok fokozódására is számítani kell.

A talajok szervesanyag-tartalma mostanában újra fókuszba kerül, ami érthető, hiszen a talajban lejátszódó folyamatok jelentős része ehhez a frakcióhoz köthető. A szervesanyag-tartalom csökkenése egy idő után már veszélyezteti a talajfunkciók ellátását, továbbá jelentős szén-dioxid-kibocsátást idéz elő. Ha ezt a folyamatot sikerül visszafordítani, és növelni a talajok szervesanyag-tartalmát, az nem csak a termékenység fokozódását vonja maga után, de klímavédelmi szempontból is fontos. Az Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani és Agrokémiai Intézetében a TIM-adatok felhasználásával minden korábbinál részletesebb feldolgozást készítettünk a talajok 1991 és 2010 között bekövetkező szervesanyag-tartalom változásáról. A pontadatok segédváltozók alapján történő térbeli kiterjesztésével hazánk teljes területére vonatkozóan meg tudtuk határozni a folyamatok alapvető irányát, kiszámítottuk a szervesanyag-készletben bekövetkezett változásokat. Az eredmények az alábbi térképen kerülnek bemutatásra.

Látható, hogy országosan vegyes a kép, mind növekedés, mind csökkenés megtalálható a térképen. Az összesített szervesanyag-készlet növekedést mutat, ennek mértéke mintegy 6%. A földhasználatot is figyelembe véve megállapítható azonban, hogy a növekedés nagy része az erdőterületekhez köthető, a szántókon a mértéke 3% alatt maradt. A szántóterületeken belül ellentétes irányú folyamatok játszódtak le: a magas és közepes szervesanyag-tartalmú talajok esetében csökkent, az alacsony szervesanyag-tartalmú talajok esetében nőtt a szénkészlet.

Mindezek alapján egyértelműen cáfolhatók azok az egyszerűsítő kijelentések, melyek szerint a hazai talajok szervesanyag-tartalma folyamatosan csökkenő tendenciát mutat. A kapott vegyes kép valószínűleg egymással ellentétes folyamatok eredőjeként alakult ki. A nagyüzemi mezőgazdaság évtizedei után a jórészt pénzhiány miatt bekövetkező extenzívebb művelés időszaka kedvező hatással lehetett a talajok szervesanyag-tartalmára. Az utóbbi években tapasztalható intenzitásnövekedés ezzel ellentétes hatást válthat ki. Ugyanakkor ma már rendelkezésre állnak azok a technológiák, melyek alkalmazásával ez a kedvezőtlen jelenség kiküszöbölhető. A talajkímélő művelési módok, az okszerű talajművelés, a takarónövények termesztése igazoltan pozitív hatású.

Összefoglalva tehát kijelenthető, hogy a hazai szabályozás megteremti a gyakorlati termőföld és talajvédelem kereteit, azonban sok szempontból felülvizsgálatra, korszerűsítésre szorul. Az archív, valamint a folyamatosan keletkező talajtani adatok komplex elemzése révén lehet az aktuális talajvédelmi problémák ellen hatékonyan fellépni, ami a talajok sokrétű ökológiai funkcióinak javulásával hozzájárulhat a teljes ökoszisztéma egyensúlyának helyreállításához.

A talajért elkötelezett támogatói kör:

A TALAJEGYETEM korábbi részei:

• I. rész: TALAJFIZIKA I.
• II. rész: TALAJFIZIKA II.
• III. rész: TALAJFIZIKA III.
• IV. rész: Műtrágyák és kémiai talajtényezők hatása (savanyodás, tápelemek megkötődése, felvehetősége)
• V. rész: A talajerő-gazdálkodás tudományos és gyakorlati főbb összefüggései
• VI. rész: TALAJBIOLÓGIA I. – A talajélet felismerése, avagy mikor van szükség beavatkozásra?
• VII. rész: TALAJBIOLÓGIA II. – A talajélet napi, szezonális és évjárati ritmusa. A talaj egészsége, regenerálása. Mit tehetünk alacsony vagy rossz talajerő értékeknél?
• VIII. rész: Talajképző tényezők és folyamatok Magyarországon
• IX. rész: A Kárpát-medence talajtípusai
• X. rész: A diagnosztikus szemléletű talajosztályozás és gyakorlati jelentősége
• XI. rész: A táblán belüli művelésizóna-lehatárolás módszerei
• XII. rész: Talajvizsgálatok jelentősége a talajok tápelemszolgáltató képességének megítélésében és a talajvizsgálati eredmények értelmezése – I. rész
• XIII. rész: Talajvizsgálatok jelentősége a talajok tápelemszolgáltató képességének megítélésében és a talajvizsgálati eredmények értelmezése – II. rész
• XIV. rész: Talajvédelmi tervek a gyakorlatban (mezőgazdasági esettanulmányok)
• XV. rész: Talajvédelmi tervek a gyakorlatban (ültetvénytelepítés)
• XVI. rész: Talajművelési rendszerek I. – forgatásos talajművelés
• XVII. rész: Talajművelési rendszerek II. – forgatás nélküli talajművelés
• XVIII. rész: Talajdegradációs folyamatok Magyarországon, talajsavanyodás és szikesedés kialakulása, felismerése, megszüntetése
• XIX. rész: Új trendek a gyakorlati műtrágyázásban
• XX. rész: Heterogenitás távérzékeléssel, szkennerekkel
• XXI. rész: A kalcium, magnézium és kén szerepe a növénytáplálásban és az eredményes utánpótlás módjai
• XXII. rész: A termésnövelő baktériumtrágyák precíziós alkalmazásai

A cikk szerzője: Pirkó Béla