Dr. Bottlik László

 

A szántás az egyetlen talajművelési eljárás, amely képes a forgatás megvalósítására. A művelet során az ekevas által kihasított talajszelet a kormánylemez által átfordításra kerül. Így a felső, felszíni réteg alulra kerül. A forgatás mellett lazítja, porhanyítja és kis mértékben keveri is a talajt. A legrégebben ismert és leírt talajművelési eljárás. Valamennyi történelmi korban megemlékeztek a szántásról, kultikus jelzőkkel illették. Azonosították a megújulással, az új termés biztonságával. A régi időkben – mondhatjuk, hogy egészen a 20. századig – ez volt az egyetlen talajművelési eljárás, amely képes volt az elővetemény lekerülését követően növénytermesztésre alkalmas talajállapotot létrehozni. Ez adódott a műszaki megoldások kezdetlegességéből is, nem volt e célra más eszköz. Ebből következően a szakmai ismeretek és tapasztalatok is hiányoztak a szántás hegemóniájának megtörésére.

A forgatásos alapművelésre épülő talajművelési rendszerek alapvető jellemzője, hogy legkésőbb az alapművelés (szántás) elvégzésekor teljes mértékben megszűnik mindennemű felszíntakarás, ún. tiszta, növényi maradványoktól mentes felszín jön létre. Régebbi időkre visszanyúlva – akár az 1850-es évekig – megállapítható, hogy a tiszta felszín alapvető elvárás volt a művelés során. A talajművelés egyik feladata volt a növényi maradványoktól megtisztított felszín kialakítása. Az akkori korra jellemző kezdetleges műszaki megoldásokat figyelembe véve belátható, hogy a tiszta felszín észszerű elvárás volt. Kezdetben a növényvédő szerek hiánya, gyenge hatása miatt fontos érv volt a szántás mellett a gyomok, kórokozók és kártevők elleni viszonylagos jó hatás. Megjegyzendő, hogy napjainkban is sokan a növényvédelmi hatás miatt ragaszkodnak a forgatásra épülő műveléshez. E mellett még ma is sok növénytermesztő gazdaságból hiányzik a tökéletes szármaradvány-kezelést biztosító betakarítógép, a forgatás nélküli művelést jó minőségben megvalósítani képes talajművelő gépek, és a mulcsba vetésre is alkalmas magágykészítő-vetőgép. Ezek hiányában az egyedüli biztonságot a szántás, az eke jelentik.

Idővel felismerésre kerültek a forgatásos művelési rendszerek kockázatai, a szántás lehetséges talajállapot lerontó hatásai is. Ennek ellenére a hagyományos (szántásos) művelés mindaddig egyedülálló maradt, amíg a műszaki-technológiai fejlődés lehetővé nem tette más irányzatok (mulcsművelés) sikeres megvalósítását. A hagyományos művelés uralkodó szerepét a hajtóanyagárak emelkedése is gyengítette az 1970-es években. Napjainkban a talajművelési rendszerek kialakításakor leginkább a vetésváltást, a növényi sorrendet, a növényi maradványok jellegét és mennyiségét, a területteljesítményt, az időjárási viszonyokat és a talajállapotot vesszük figyelembe.

Fontos tudni, hogy a szántással a forgatás agronómiai előnyeit igyekszünk kihasználni, amelyek a következőkben foglalhatók össze. A forgató eljárás során megvalósul a talajrétegek cseréje. A tenyészidőben a felső talajréteg úgymond elhasználódik, elfárad. Ez e természetes és mesterséges talajállapot-rontó folyamatok, beavatkozások következménye. A talaj szerkezetét rombolják az időjárási tényezők, gondoljunk csak a heves esőzésekre, a hőingadozásra, a szélre, a fagyásra, olvadásra stb. Ezek ellen a káros hatások ellen legfeljebb kismértékben védekezhetünk, leginkább a klímaszélsőségeknek valamelyest ellenálló védőfelszín kialakításával. A talaj állapotát a termesztés során mi magunk is lerontjuk, a talaj taposásával, művelési eljárásokkal.

Csökkentse a talajtömörödést, akár 44%-kal a Zuidberg Tracks gumihevederes járószerkezetekkel - www.deraland.hu

A szerkezet porosodik, csökken a lazultság, tömörödik a talaj. A szántással ezt a degradált, elfáradt talajréteget forgatjuk le, cseréljük ki az alsóbb talajréteggel. A művelet során a szántás mélységéig lazultabb, porhanyultabb talajállapot jön létre, ami a termesztés szempontjából meghatározó jelentőségű.

A szántás tökéletesen képes megvalósítani a tarlómaradványok, trágyaféleségek (szerves- és zöldtrágyák) aláforgatását, így a bevitt szervesanyag feltáródása megkezdődhet. E mellett kedvelt a gyomirtó (közvetlen és közvetett) hatása végett is. A területen lévő gyomokat aláforgatja, azok mélyre kerülve nem képesek újra kihajtani. Közvetett gyomirtó hatás alatt azt értjük, hogy a szántott területek általában lassabban gyomosodnak ki. Ez abból következik, hogy a forgatás heterogén, durva talajszerkezetet eredményez és e feltételek között a gyommagok csírázása vontatott. Tehát ugyanúgy megtalálható a gyommagkészlet a művelt rétegben, mint egyéb talajművelési megoldások esetében. Más oldalról megközelítve nincs robbanásszerű gyomkelés, így nehezebb időzíteni a gyomirtást. A szántás további növényvédelemi funkciókkal is bír, leforgatja a kórokozókkal, kártevőkkel fertőzött növényi maradványokat.

Gyakorlati szempontból nem mehetünk el amellett sem, hogy a szántás viszonylag egyszerű, ismert, könnyen tanulható és üzemmérettől függetlenül sikerrel alkalmazható eljárás. Kedveltségét erősíti, hogy széles talajnedvességi tartományban alkalmazható alapművelési megoldás.

A mezőgazdasági tudományok fejlődésével a szántás egyre több kockázata vált ismertté, amelyek a forgatással, mint művelési eljárással, annak körülményeivel és technikai megvalósításával kapcsolatosak. Szántásra alkalmatlan talajnedvességi állapot esetében a lazító hatás elmarad és többnyire még a forgatás sem tökéletes. Túl nedves talaj szántásakor a talajszelet átfordítása tökéletlen, porhanyulása nem következik be, szalonnás marad a bolygatott réteg. A szántási mélységben az ekevas tömöríti, elkeni a talajt, úgynevezett eketalp réteg jön létre. Ez a tömör réteg károsan befolyásolja a nedvességforgalmat, gátolja a nedvesség felfelé áramlását a mélyebb talajrétegekből. E mellett a növények gyökérzete sok esetben nem tud áthatolni rajta, korlátozott lesz a gyökérzóna mélysége. Ez a mai rendszeres, hosszan tartó aszályos időszakokban végzetes lehet a növények számára.

Száraz talaj forgatásakor túlzottan rögös szerkezet jön létre, a rögök között pedig túl sok levegő található. Ez az állapot nem kedvez sem a vízháztartásnak, sem a biológiai tevékenységeknek. Amíg a túlzott levegősség nem csökken és a szerkezet nem javul, addig a mikrobiális tevékenység drasztikusan lecsökken. Mindkét esetben – ideálisnál nedvesebb vagy szárazabb állapotban – egyetlen beavatkozással hosszú időre leronthatjuk a talajállapotot.

A művelési eljárások közül a forgatás jár a legintenzívebb bolygató hatással. A művelt réteg heterogén szerkezetű és túlzottan levegőzött lesz. A szántás felszíne is egyenetlen, nagy vízvesztő felület jön létre a művelet nyomán. A lezáratlan felszínű szántások – még kedvező minőségű munka esetében is – nyitott ajtót jelentenek a nedvesség eltávozásának, kipárolgásának. Főleg nyári hőségnapokon figyelhető meg, hogy a szántott réteg a munkavégzés során szinte azonnal és mélyen kiszárad. A talajnedvesség ilyen mértékű elvesztegetése nem megengedhető.

A szántás sajátossága, hogy az aláforgatott szerves anyag (növényi maradványok, trágyaféleségek) nagy része egy mélységbe, a barázdafenékhez koncentrálódik, így a mineralizációjuk nehézkes. Fokozza ezt a problémát, ha nedves talajon szántva eketalp is képződik. A tömörödött talpra leforgatott növényi maradványok lebomlási folyamatai még lassabban zajlanak. A bekeverés minőségét javíthatjuk az ekére szerelt előhántók alkalmazásával.

Egyre inkább kutatott téma a szántott talajok CO2-kibocsátása. Az erős bolygató munka nyomán minden esetben intenzív CO2-légzés lép fel. Ez leginkább a művelt réteg átszellőzésével, túlzott levegőzöttségével indokolható. A szántott talajok CO2-kibocsátásának mértéke többszöröse lehet a forgatás nélküli módon műveltekhez képest. Főként a munkavégzést követő néhány hétben tapasztalható lényeges emissziótöbblet a szántás esetében. A CO2-légzéssel a szerves anyagokból származó szénkészletet veszítjük el, ami hosszabb távon a humuszépítési folyamatok csökkenésében nyilvánul meg.

A szántással létrehozott növényi maradványoktól mentes, tiszta felszín erősen kitett a degradációs folyamatoknak. A sérülékeny talaj védőanyag (mulcs) nélkül nem ellenálló az időjárás káros behatásaival szemben. A zivatarok, csapó esők szétverik és leiszapolják a felső réteget. Kiszáradás után a felszín cserepessé, kérgessé válik, így romlik a levegő- és nedvességforgalom. A finom porfrakció bemosódásával a talaj folyamatosan egyre levegőtlenebbé és tömődötté válik. Lejtős, dombos, kitett területeken az erózió ennél is komolyabb formákat ölt, a lefolyó csapadék lehordja a talajt is, csökkentve a termőréteget. A szántást követő elmunkáló műveletekkel egyenletes, finom szerkezetű talajokat igyekszünk létrehozni, ami kitett a deflációnak is. A talajvédelemmel foglalkozó kutatók szerint korunk legalattomosabb degradációs jelensége. Nehéz mérni, számszerűsíteni, de ha tudnánk, hogy évente milyen mennyiségű talajt hord el a szél a területeinkről, bizonyosan komolyabban vennénk.

Meg kell vizsgálni a forgatásos művelési rendszerek ökonómiáját is a kockázatelemzés során. Elmondható, hogy akár egy–három művelettel többet tartalmaz egy forgatásra épülő talajművelési változat egy mulcsműveléshez képest. Ez a többlet a szántást előkészítő és elmunkáló műveletekből tevődik össze. Számolni kell tehát a hajtóanyag-, a kopóalkatrész-, az idő- és a munkabér többletköltségekkel is.

A fentiekből látható, hogy a forgatásos művelési rendszerekhez kötődő legtöbb kockázati tényező abból adódik, hogy talajállapotot lerontó hatások érvényesülhetnek a szántás következtében. A legtöbb kutató egyetért abban, hogy korunk talajművelésének legnagyobb kihívása a talaj védelme. Nem az a kérdés, hogy a talajt művelni kell-e, hanem az, hogy ezt hogy tudjuk a legkevesebb kárral tenni?

Úgy vélem, rendkívül aktuális ez a kérdés napjainkban, amikor az országban autózva szemtanúi vagyunk holdbéli tájat idéző elmunkált vagy elmunkálatlan szántásoknak (1. kép), talajművelési hibákat tükröző kalászos gabonáknak. Az időjárás változik, ez nem vitatható. Egyre több a szélsőséges klimatikus jelenség. Hosszú hetekig, olykor hónapokig nincs értékelhető csapadék. Ha esik, ömlik az eső, mindenütt eróziót vagy pangó vizet látni. A téli hótakaró már sok éve esetleges, nem számolhatunk az abból származó lassan beszivárgó nedvességgel. Lényegesen több a szeles napok száma. A tavaszi, böjti szelek egyre korábban érkeznek, kitartanak sokáig és rendszerint viharos erejűek is. De fúj a szél nyáron is, harminc fokban, fokozva a légköri aszályt. A kedvezőtlen klimatikus viszonyok negatívan befolyásolják talajaink biológiai életét is. Egyre hosszabb időszakokra válik a művelt réteg kedvezőtlen élettérré a mikroorganizmusok számára. A felső réteg tartós kiszáradása vagy vízzel telítődése, hőségnapokon túlmelegedése egyaránt rontja a biológiai aktivitást. E mellé jön még az átgondolatlan művelések további állapotrontó hatása is.

1. kép: elmunkálatlan szántás kiszáradva, márciusban (Fotó: Dr. Bottlik, 2019)

Át kell gondolnunk a talajok művelését? Nem kérdés. Nem kérdés az sem, hogy a forgatásos talajművelési rendszerek részei a magyar szántóföldi növénytermesztési kultúrának. Van létjogosultsága, de számba kell venni a kockázatokat, meg kell előzni a hibákat. Oly módon kell újragondolni a forgatásos művelési megoldásokat, hogy azok a mai megváltozott környezeti feltételek között is biztonsággal alapozzák meg a növénytermesztést. Helyesen kell illeszteni a növényi sorrendhez, a talajállapothoz és a klimatikus viszonyokhoz.

A nyár végi és őszi vetésű növények – őszi káposztarepce, őszi árpa, őszi búza stb. – esetében kell a legtöbb kockázattal számolni, ha forgatásra épülő talajművelési rendszert választunk. Ezért csökken az így művelt területek aránya a mulcsművelésűekkel szemben. Rendszerint meleg, aszályos az időjárás ebben az időszakban, a talaj kiszáradásának veszélye igen nagy. Sokan akkor döntenek ez időszakban a szántás mellett, ha érkezik egy komolyabb csapadék. A nedves talajon szántanak, majd elmunkálnak. Mondván, ekkor jó szántani. De kérdezem: azért mert szépen lehet szántani, el kell vesztegessük a nedvességet? Sokkal korszerűbb, nedvességkímélőbb megoldások állnak rendelkezésre a talajok nyár végi, őszi alapművelésére. A középmély lazító, a nehézkultivátor vagy éppen a sávos művelő eszköz is talajkímélő alapművelést valósít meg. Persze nem lesz tiszta a felszín… de a mulcsborítás védelmet jelenthetne a kezdeti fejlődési szakaszban.

Sok repcetermesztő ragaszkodik a növényi maradványoktól mentes felszínhez, a szántásos műveléshez, a biztosabb vetéssel, jobb keléssel érvelve. De tudjuk, hogy a talajmunkák minőségét a betakarításkori növénymaradvány-kezelés alapozza meg. Megfelelő hatékonyságú szecskázással és törekterítéssel egyenletes és apró szecskaméretű mulcs biztosítható, ami nem okozhat vetési vagy kelési nehézségeket.

A nyári tarlóműveleteket a szántásos művelési rendszerekben se spóroljuk el, tekintsünk a tarlófázisra úgy, mint a talajállapot-javítás időszakára. A betakarítást azonnal kövesse a sekély, de egyenletes mélységű (!), lezárt tarlóhántás, amely a biológiai beéredés kulcsa. Ha a szántás mellett döntünk, mint alapművelési megoldás, szántsunk jól. Végezzük lehetőleg éjjel és kövesse azonnal az elmunkáló eszköz. Éljünk a váltvaforgató ekékre szerelhető elmunkáló kiegészítők lehetőségével (packer), így a felszín lezárása külön menetszám nélkül, azonnal megvalósítható.  

Tavaszi vetésű növények őszi szántásos alapművelése esetében is ugyanúgy fontos a talajnedvesség kímélése, a menetszám-takarékosság. Nem alapozhatunk a téli feltöltő csapadékokra, jó példa erre az elmúlt tél. Kifogástalan betakarítási, növényi maradvány-kezelési technikával kell megalapozni a szántás minőségét ez esetben is. Előhántókkal felszerelt ekével többnyire a sok tarlómaradványt visszahagyó kukorica is leszántható megelőző bekeverő művelet nélkül.

A szántások őszi elmunkálása még ma is megosztó kérdés, és ez baj. Fel kell ismernünk, hogy a nyitva hagyott, sokszor rögös, hantos, egyenetlen felszínű szántások télen, kora tavasszal is vízvesztők. Egy, a cikk írásakor a Zsámbéki-medencében kivitelezett, igen részletes talajszelvény-feltárási munka is egyértelműen bebizonyította, hogy az ősszel durván elmunkált, lezárt szántások sokkal több nedvességet tartalmaznak a felszín közeli rétegben, mint a lezáratlanok. Dacára a korán jött viharos böjti szeleknek és a csapadék hiányának is, 3–4 cm mélységben nyirkos talajállapot található. Szemben a tavasszal simítózott, mélyen kiszáradt, poros területekkel. Nem vitatható, hogy mely esetben számíthatunk jobb kelésre és kezdeti fejlődésre. Az őszi szántáselmunkálás tehát indokolt, de vannak kockázatai is. A szántással kialakított lazultságot ne rontsuk le, csak a felszínt zárjuk le. Nem javasolt elmunkálni, visszatömöríteni a túl nedves talajokat.

Ideális, jól szántható talajállapotnál a legjobb az ekére szerelt gyűrűs elmunkáló kiegészítők alkalmazása (2. kép). Ha ezzel nem rendelkezünk és külön menetben kell lezárni a felszínt, arra egyértelműen a rugós simító-henger kombinációk a megfelelő eszközök. Ne használjunk tárcsát, ásóboronát e célra és a régi gerenda jellegű simítókat is le kell cserélni talajkímélőbb eszközre (3. kép). Jó szántási minőség és őszi elmunkálás esetében többnyire elegendő tavasszal az egy menetes magágykészítés. Ez a cél, így redukálható leginkább a talaj bolygatása, a nedvesség pazarlása.

2. kép: ekére szerelt gyűrűs elmunkáló

3. kép: leiszapolódott felszín a korszerűtlen gerendasimító munkáját követően (Fotó: Dr. Bottlik, 2019)

A forgatásra épülő talajművelési rendszerek tradicionálisan és funkcionálisan is komoly szerepet töltenek be a szántóföldi növénytermesztésben. A környezeti és gazdasági körülmények megváltozásával számos ponton újragondolásra szorulnak, amihez ismereteink és technológiai lehetőségeink rendelkezésre állnak.

Dr. Bottlik László
c. egyetemi docens
mb. precíziós gazdálkodási vezető szaktanácsadó
KITE Zrt.

A talajért elkötelezett támogatói kör:

A TALAJEGYETEM korábbi részei:

• I. rész: TALAJFIZIKA I.
• II. rész: TALAJFIZIKA II.
• III. rész: TALAJFIZIKA III.
• IV. rész: Műtrágyák és kémiai talajtényezők hatása (savanyodás, tápelemek megkötődése, felvehetősége)
• V. rész: A talajerő-gazdálkodás tudományos és gyakorlati főbb összefüggései
• VI. rész: TALAJBIOLÓGIA I. – A talajélet felismerése, avagy mikor van szükség beavatkozásra?
• VII. rész: TALAJBIOLÓGIA II. – A talajélet napi, szezonális és évjárati ritmusa. A talaj egészsége, regenerálása. Mit tehetünk alacsony vagy rossz talajerő értékeknél?
• VIII. rész: Talajképző tényezők és folyamatok Magyarországon
• IX. rész: A Kárpát-medence talajtípusai
• X. rész: A diagnosztikus szemléletű talajosztályozás és gyakorlati jelentősége
• XI. rész: A táblán belüli művelésizóna-lehatárolás módszerei
• XII. rész: Talajvizsgálatok jelentősége a talajok tápelemszolgáltató képességének megítélésében és a talajvizsgálati eredmények értelmezése – I. rész
• XIII. rész: Talajvizsgálatok jelentősége a talajok tápelemszolgáltató képességének megítélésében és a talajvizsgálati eredmények értelmezése – II. rész
• XIV. rész: Talajvédelmi tervek a gyakorlatban (mezőgazdasági esettanulmányok)
• XV. rész: Talajvédelmi tervek a gyakorlatban (ültetvénytelepítés)

A cikk szerzője: Dr. Bottlik László