Talajaink határozzák meg elsődlegesen, mit, hol és hogyan termelhetünk eredményesen. Legfontosabb tulajdonságát, a termékenységét – vagyis, hogy képes a növény számára termőhelyként szolgálni és jó minőségű élelmiszert, takarmányt, egyéb feldolgozható alapanyagot termelni – maguknak a növényeknek és a talajban található élőlényeknek (gombák, baktériumok, egysejtűek, férgek stb.) köszönheti, hiszen nélkülük a talaj gyakorlatilag egyszerű kőzetmálladék lenne.

A talajban található szerves anyagok mennyisége hozzávetőlegesen 5–7% körüli, nagy részük humusz és a növényi gyökerek. E szervesanyagtömegnek is mindössze 5%-át teszik ki a talajlakó élőlények, ugyanakkor nélkülük nem létezne termékeny talaj, valamint a legfontosabb lebontó és felépítő folyamatok is elképzelhetetlenek nélkülük.

A talaj élővilágának (tudományos szóval: edafon) legfontosabb csoportja – csupán csak mennyiségüket tekintve is, illetve a biológiai folyamatokban betöltött szerepük kapcsán – a baktériumoké. Tudjuk, hogy 1 g talajban 100 milliónál is több baktérium lehet, ugyanakkor mennyiségüket és faji diverzitásukat számos tényező befolyásolja. A talajfelszín növényborítottsága az egyik ilyen lényeges tényező. A növények gyökérzete ugyanis speciális anyagokat, exudátumokat termel, amely anyagok gyakorlatilag magukhoz vonzzák az egyes baktériumokat (a könnyen hozzáférhető szénforrások „motiválják” őket elsősorban). Nem csoda, hogy a gyökereken és közvetlen környezetükben akár százszor több baktériumot találhatunk, mint a gyökerektől távol eső talajban, nem is beszélve a teljesen növényzet nélküli talajokról.

A mikrobiális biomassza 35–40%-a a talajfelszíntől számított 25 cm-es rétegben található. Vizsgálatok szerint a Gram-negatív baktériumok, gombák és protozoák inkább a felsőbb talajrétegekben, míg a Gram-pozitív baktériumok és a sugárgombák (melyek nevükkel ellentétben baktériumok valójában) inkább a mélyebb rétegekben találják meg életfeltételeiket.

Ha tömegüket is számszerűsíteni akarjuk, akkor elmondható, hogy a felső 15 cm-es talajrétegben 1 m2-en 200–400 g mikrobát találhatunk.

Ahogy már utaltunk is rá, jelentőségük a talajban talán a legfontosabb az összes talajélőlény közül. Egyik legfontosabb szerepük a sok közül a légköri N megkötése. Az ehhez szükséges enzimekkel az egész bolygón csak a nitrogénkötő baktériumok rendelkeznek. E baktériumok lehetnek szabadon élők, lehetnek asszociatív N-kötők (a gyökér belsejében élnek) és lehetnek szimbiózisban élők (gyökérgümőben). Ez utóbbi csoport N-kötő képessége kimagaslik a többi N-kötő baktérium által megköthető mennyiséghez képest (elérheti a 200 kg-ot is hektáronként).

Néhány egyéb nélkülözhetetlen tevékenység, melyet a talajlakó baktériumok végeznek:

• szerves anyagot bontanak, mellyel a humusztartalom növekedésében játszanak szerepet, illetve a szerves vegyületek ásványosítják, felvehetővé teszik a növények számára,
• CO₂-termelésükkel gyenge savak képződnek (vízzel érintkezve), melyek oldják a makro- és mikroelemeket, szintén a növények számára felvehetők könnyebben,
• szabályozzák a növények növekedését hormonszerű anyagok termelésével,
• biológiai védekezésben játszanak szerepet a káros, patogén kórokozókkal szemben többféle módon (például vaskomplexek képzésével, mely módon korlátozzák a patogén szervezetek számára létfontosságú vas hozzáférését).

A talaj életközössége a növényekkel együtt egy többszörösen összetett, bonyolult kölcsönhatásokon alapuló rendszert épített ki, és tart fent. A hasznos mikroorganizmusok mennyiségét lehet és kell is befolyásolnunk megfelelő agrotechnológiai rendszerekkel, növényzettel, tápanyagpótlással, talajoltással stb. Legfontosabb erőforrásunk, a termőföld termékenységét, a jelen kor technikai lehetőségeivel, az ehhez párosuló biológiai szemlélettel kell javítanunk, fenntartanunk, szem előtt tartva Franklin D. Roosevelt amerikai elnök szavait, miszerint: „a nemzet, amelyik elpusztítja a talajait, önmagát pusztítja el”!

www.phylazonit.hu

A cikk szerzője: Holopovics Zoltán