A nagy területen termelt kalászosok számos szántóföldi növénynek kiváló előveteményei. Korán kerülnek betakarításra, így van elég idő a következő növény alá történő talaj-előkészítésre. Ez azonban kellő odafigyelést és a műveletek okszerű megválasztását igényli. Legfontosabb követelmény a talaj nedvességtartalmának megőrzése, a felgyomosodás megakadályozása, az aktív talajélet fenntartása a talajban. A talajnedvesség megőrzése szempontjából fontos, hogy a betakarítógépek nyomában járjanak a tarlóhántó eszközök. Ez azt jelenti, ha a szalma visszakerül a talajba, amikor a szalmaszecskázóval dolgozó gabonakombájn levonul a területről, egy-két napon belül ajánlatos megkezdeni a tarló feltörését is. Az arató-cséplő gép által felszecskázott és elterített szalmatakarás csökkentheti ugyan a nedvesség kipárolgását a talajból, de hosszabb időre az sem nyújt védelmet. Amennyiben a szalmát bálázzák, akkor közvetlenül annak lehordása után kerülhet sor a tarlóhántásra. Ebben az esetben is közvetlen egymást követően kell sort keríteni a munkavégzésre, ugyanis minden napos késedelem növeli a talaj vízveszteségét.

 A zöldítési programokban fontos szerep jut a másodvetésű növényeknek, amelyek egy részét zöldtrágyaként hasznosítják. Ezért a tarlóhántást gyakran kapcsolják össze a zöldítési FM rendeletben engedélyezett növények szórva vetésével is. Ehhez a tarlóhántó gépeket (kompakt tárcsákat, szántóföldi kultivátorokat, kombinált tarlóhántó eszközöket) szórva vető adapterrel szerelik fel, amelyek által szétterített vetőmagot a tarlóhántó talajművelő gépek művelő szerszámai keverik a talajba. Ehhez az is szükséges, hogy a talajban legyen elegendő nedvesség a magok kicsírázásához és kezdeti növekedéséhez. Amennyiben a következő növény talaj-előkészítési technológiájára hosszabb idő múlva kerül sor, akkor a tarlóhántás műveletét további tarlóápolással kell kiegészíteni, egyrészt a kelő gyomok irtása, másrészt az addigra újra kialakuló talajkapillaritás okozta párolgások megszüntetésére.                           

A tarlóhántó eszközökkel szembeni főbb követelmények az alábbiakban foglalhatók össze:

• Sekélyen – 5–15 cm mélységben – lazítsák, aprítsák, porhanyítsák a talaj felső rétegét és keverjék be a visszamaradt tarló- és szármaradványok nagyobbik részét (70%-át) a talajba, de ne növeljék a porfrakció mennyiségét.
• Szüntessék meg a talajvíz kipárolgását, juttassák friss levegőhöz a művelt talajréteget, fokozva a talaj biológiai aktivitását.
• A művelés során a tarlóhántó eszköz irtsa ki a kikelt és kelő félben lévő gyomokat.
• Egyes konstrukciók legyenek alkalmasak a talajban kialakult, ún. tárcsatalap záró réteg feltörésére, amellyel lehetővé teszik a mélyebben gyökeredző növények gyökereinek mélységi növekedését.
• A tarló feltörésével egy menetben a rászerelt talajtömörítő eszközökkel zárják le a talajfelszínt, ezzel is csökkentve a vízveszteséget, a rögösséget és megelőzve az esetleges eróziós károkat.
• Viszonylag nagy legyen a területteljesítményük, relatíve kicsi az energiaigényük, kevésbé legyenek igényesek a karbantartásra, művelőszerszámaik kopásálló, hosszú élettartamú acélból készüljenek, és megfelelő biztosítással rendelkezzenek.
• Tegyék lehetővé traktorhoz kapcsolva (hidraulikus összecsukással, átszereléssel stb.) a közúton való biztonságos közlekedést.

A napjaink, 21. századi korszerű tarlóhántó és tarlóápoló eszközei közé a szakma a kompakt tárcsás (rövid) boronákat, a szántóföldi kultivátorokat (grubbereket), valamint a több (3-4) művelőelem kombinációból felépülő kombinált tarlóművelőket sorolja be. Használhatók erre a célra még a sekélyművelésű tarlóhántó, váltvaforgató-, vagy parallel ekék és az X-elrendezésű könnyű tárcsás boronák is. Ezeket azonban okszerűen kell megválasztani, szárazabb körülmények között a szántóföldi kultivátorok használata javasolt, míg ezek nedvesebb talajon kevésbé hatékonyak. Száraz talajon a kompakt tárcsák porosítják, és egyben rögösítik is a talajt, nedvesebb, nyirkos talajokon végeznek jobb munkát. A kombinált tarlóművelők előnye, hogy szélesebb (nedvesebb és szárazabb) talajállapot mellett is alkalmazhatók.

  „A hagyományos felépítésű tárcsás boronákat az elmúlt 15 évben jelentősen visszaszorították a rövid kialakítású, kétsoros kompakt tárcsák.”

Kompakt (rövid) tárcsás boronák

A tárcsás boronák használata nemcsak a tarlóművelésre korlátozódik. Használják azokat szerves tápanyagok, műtrágyák és zöldtrágyának vetett növények talajba dolgozására, szántáselmunkálásra és vetőágy előkészítésére is. Előnyeikként szokták kiemelni a hatékony aprító-, keverő- és felszínegyengető-, valamint a jó gyomirtó munkájukat. Továbbá a viszonylag nagy területteljesítményüket és relatíve kisebb vontatási teljesítményigényüket. Hátrányukként sorolják, hogy túlzottan aprítják és porosítják a talajt, továbbá kedvezőtlen művelési mélységben jelentkező tömör tárcsatalpréteg kialakulása is gondot okozhat náluk. A negatív hatásaik az alapművelésnél a kedvező talajállapot megválasztásával, lazítókéses kombinációk alkalmazásával jelentősen mérsékelhetők, természetesen a pozitívumok is csak jó nedvességi állapotú és szerkezetű, megfelelően előkezelt mulccsal borított talajokon érvényesülnek.

A tárcsás talajművelők művelési mélysége a tárcsalevelek átmérőjétől függ, amely 430 és 740 mm között változik. A kisebb átmérők sekélyebb művelési mélységgel dolgoznak, míg a nagyobb átmérőjű tárcsalevelek művelési mélysége is nagyobb lehet. A művelési mélységük általában 5 és 20 cm között változik. A tárcsalevelek átmérője egyben meghatározza azok osztástávolságát is, amely általában 190 és 350 mm közötti. Fontos, hogy a szükséges mélységben átdolgozzák a teljes talajsávot, ne alakuljon ki csipkézett talajszelvény fenék. A tárcsalevelek átmérője és az azokra jutó fajlagos terhelés alapján megkülönböztethetők könnyű (50–80 kg/tárcsalevél), ill. nehéz tárcsás boronák (90–150 kg/tárcsalevél). Ez kihatással van a tárcsák művelési mélységére is. A tárcsalevelek (lapok) geometriai formája lehet gömbsüveg formájú, amelynek jó a keverő hatása, vagy csonka kúp alakú, amelynek az élszöge a kopás során állandó marad, ill. sík tárcsalevelű, amely jól aprít és porhanyít, de kevésbé forgat. A tárcsalevelek élkiképzése lehet egyenes vagy különböző formában csipkézett, ill. bordázott. A csipkézett és a bordázott élű levelek jobban aprítanak, míg a sima élűek kevésbé porosítanak. Ritkábban alkalmaznak kivágásos (réselt) tárcsaleveleket is, amelyeknek a jobb keverő hatása emelhető ki. A tárcsás boronák mindig két ellentétes irányban forgató tárcsalapokból felépülő tárcsasorral rendelkeznek.

Olyannyira, hogy egy felmérés szerint pl. Németországban a tárcsás boronákat használóknak 82,6%-ra kizárólag csak kompakt (rövid) tárcsás boronát használ. Ez a tendencia Magyarországon és az egész világon is jellemző. Ez azzal magyarázható, hogy a kompakt tárcsák rövidebb kialakításúak, egyszerűbb felépítésűek, könnyebben beállíthatók, olcsóbb szerkezetek, a két tárcsasor egymás után, a haladási irányra merőlegesen, egymástól 70–110 cm távolságra helyezkedik el, ellentétes dőlésű tárcsalevelekkel. Sajátosságuk, hogy valamennyi tárcsalevél egyenként vagy páronként külön-külön felfüggesztésű és csapágyazású. A felfüggesztéseknél spirál- vagy laprugókat, ill. rugalmas rögzítő elemeket (gumidugós bilincseket) használnak, így a tárcsalevelek egyenként képesek alkalmazkodni a talajfelszín egyenetlenségeihez, miközben vibrációra is képesek, amely nemcsak az aprítási és keverési munkájukat befolyásolja kedvezően, hanem a tárcsalevelek öntisztulását is.

 A tárcsalevelek haladási iránnyal bezárt szöge állítható többnyire 10 és 24 fok között, amely a két tárcsasor esetében általában eltérő lehet, ez a porhanyításra és a keverésre van hatással, de befolyásolja azt is, hogy a második tárcsasor az első által már megművelt sávban dolgozik. A tárcsalevelek talajjal bezárt szöge (ráhelyezési szög) mindkét irányban 12–19 fok között változik, amelyek az aprítás és forgatás minőségére hatnak. A két tárcsasor haladási iránnyal bezárt szöge ellentétes, a tárcsalevelek közölt sávban művelik a talajt. Ennek ellenére előfordul, hogy a tárcsa valamelyik irányban (rendszerint jobbra) húz, amelyen a gyártók a tárcsasorokon belül, a tárcsalapok egyharmadának vagy felének (Lemken Heliodor 9, Väderstad Carrier X) megfordításával segítenek (X-elrendezés).

A kompakt tárcsás boronák fontos tartozékai a tárcsasorok elé felszerelhető rugós felfüggesztésű simító-egyengető lapok, vagy forgókéses száraprító dobok, amelyek a tárcsák munkájához készítik elő a talajfelszínt és rendezik a mulcsot, valamint a tárcsasorok közé elhelyezett egyengetőpálcák, ill. mögé szerelt, vagy kapcsolt különböző felszínegyengető és/vagy tömörítő művelő elemek (simítók, fésűs boronák és különböző hengerek). Ez utóbbiak feladata, hogy lezárják a talajfelszínt, ill. a nagyobb rögöket felaprózzák, egyenletes, sík talajfelszínt hagyva maguk mögött és bezárják a nedvességet a talajba. Egyes gyártók 6–8 féle hengerváltozatot is kínálnak a tárcsás boronáikhoz a Crosskill-Cambridge-től, a spirál hengeren és a különböző pálcás hengereken át, a fogazott-, csillag- ékgyűrűs-, taréjos-, U- és T profilú gyűrűs-, flexi-, vagy gumipalástú és gumiabroncsos kivitelekig. Ezek a talajkötöttség, a talajnedvesség, és a mulcsborítottság függvényében választhatók meg. A szélső tárcsalevelek okozta bakhátképzés megakadályozására a kompakt tárcsákra oldalsó terelő lemezeket vagy sík tárcsalapokat is felszerelnek. A hagyományos konstrukciójú és kompakt (rövid) kivitelű tárcsás boronák munkaszélessége általában 2 és 12 m között változik, de már rendelkezésre áll 16 m munkaszélességű változat is (Lemken). Ezek között szinte valamennyi traktorkategóriához rendelkezésre áll a megfelelő méret. A hazai kínálatban különösen korszerűnek mondhatók az Amazone Catros, a Bednar Atlas és Swifterdisc, a Farmet Softer és Diskomat, a Horsch Joker, a Rabe Combi Bird, a Kuhn Optimer, a Kverneland Qualidisc, a Köckerling Rebell, a Lemken Heliodor és Rubin, a Pöttinger Terradisc, az Unia Ares és Väderstad Carrier tarlóhántó kompakt tárcsás boronái. Több magyar mezőgépgyártó (Omikron, Helti, Busa, Vadkert, Framest, Kühne stb.) is gyárt egyszerűbb felépítésű és kedvező árú kompakt tárcsákat. Állandóan bővül a piaci kínálat is, legutóbb a Mandam Gal rövid tárcsái bővítettek a piaci kínálatot.

Szántóföldi kultivátorok (grubberek)

A forgatás nélküli alap-talajművelési rendszerekben Nyugat-Európában különösen, de hazánkban is az utóbbi évtizedben gyorsan terjednek a különböző mélységű (12–30 cm) művelésre alkalmas szántóföldi kultivátorok, ezek mélyebben képesek helyreállítani a talaj szerkezetét, jobban utat nyitnak a beszivárgó csapadéknak és a talaj pórustérfogatát kitöltő levegőnek. Készülnek könnyű (sekélyebb – 12–18 cm – művelésre alkalmas) vagy nehéz (mélyebb – 20–30 cm-es – művelésre alkalmas) változatokban. Robusztus felépítésű hordozó kereteiken rendszerint több (2–5 ritkábban 6–8) sorban elhelyezett kultivátorkapák végzik a tarló feltörését, lazítását, porhanyítását és a szármaradványok, gyökerek bekeverését a talajba.

Rendkívül változatos (véső, fordító, lúdtalp, szárnyas stb.) kapaformákkal, ill. modulokból felépülő kapatestekkel találkozhatunk már a gyakorlatban, amelyek közül a talajtípusnak, talajállapotnak, a gyomosságnak, a szármaradvány tömegének stb. megfelelően lehet a legmegfelelőbb változatot kiválasztani (DuoMix, TriMix, MixIn, C-Mix, MulchMix stb.). Több gyártó is kínál a kapatestek cseréjéhez gyorscserélő rendszert (Amazone, Lemken), amelyekkel akár szerszám nélkül is lecserélhetők a kopott vagy törött kapatestek, ill. azok egyes elemei. Manapság már ritkaságnak számítanak a nyírószeges biztosítású merev kapatartó megoldások a szántóföldi kultivátoroknál. A kapatartók többsége csuklós vagy paralelogrammás felfüggesztésű, vagy spirál rugóban végződő (Agrisem-Agromulch) kivitel. Legelterjedtebbek a tekercsrugós megtámasztású kultivátor kapatartók (Agrisem-Maximulch, Alpego Puma, Horsch Tiger, Terrano, Lemken Kristall, Unia Cross stb.).
Több gyártó – Agrisem Agromulch, Amazone Cenius – is kínál 3D kitérésű kapafelfüggesztést, amely lehetővé teszi a háromirányú kitérését az akadályba ütköző kapáknak. A Väderstad az Opus szántóföldi kultivátorain hidraulikus megtámasztású kapatartókat alkalmaz, amelynek segítségével szabályozható a kapákat a talajban tartó terhelés mértéke is. A rugalmas kapatartó kitámasztás nemcsak a kapák sérülése ellen nyújt védelmet, hanem kis amplitúdós rezgésben tartja a kapákat, amelyeknek így javul a lazító hatása és csökken a vontatási ellenállása is. A forgatás nélküli alapművelésben használt szántóföldi kultivátoroknak is elengedhetetlen tartozékai az egyengető tárcsák és a talajlezáró hengerek, amelyeknek egyre újabb és újabb változataival lehet itt is találkozni. Gyakorlatilag a kompakt tárcsáknál ismertetett hengerkonstrukciók itt is megtalálhatók. Az egyengető tárcsák közül is a jobb egyengetést és aprítást végző, öntisztuló kivitelű, legyezőszerű kialakítások terjednek leginkább.

A szántóföldi kultivátorok munkaszélessége is egyre inkább kitolódik, jellemzőek a 3–6 m munkaszélességű gépek, de több gyártó is kínál 7-8 m munkaszélességű változatot, sőt megjelentek a 10–12 méteres konstrukciók is (Agrisem-Agromulch, Bednar, Horsch Terrano 10/12 FG). A munkaszélességek bővülését a vontató traktorok motorteljesítményének növekedése indokolta. A kultivátorok 3 m munkaszélességig készülnek függesztett, azon felül pedig félig függesztett, ill. kapcsolt változatban. A nagyobb munkaszélességű gépek robusztus hordozó kerettel és járószerkezettel készülnek, amelyek munka- és szállítási helyzetben is megfelelő stabilitást kölcsönöznek a gépeknek. A kultivátorok munkamélysége többségében a talajkerekeken és hátsó talajlezáró elemeken (hengereken) keresztül hidraulikusan állítható be. A traktor kedvezőbb vonóerő kifejtéséhez a féligfüggesztett és vontatott, nagy munkaszélességű kultivátorok vonórúdjának hidraulikus állításával a gép tömegének egyre jelentősebb részét képesek egyes kultivátorok a traktorra átterhelni (aktív vontatáserősítés) növelve annak az adhéziós tömegét és vonóerejét, ill. csökkentve a kerekek szlipjét (Amazone, Lemken, Väderstad stb.).

A hazai piacon megvásárolható legkorszerűbb tarlóhántó szántóföldi kultivátorok közé sorolhatók az Amazone Cenius és Centaur, a Bednar Fenix, a Farmet Duolent, Triolent és Turbulent, a Güttler Primus és SuperMaxx, a Horsch Terrano és Tiger, a Köckerling Trio, Vector és Vario, a Kverneland CLC Evo, a Kuhn Cultimer, a Lemken Karat és Kristall, a Pöttinger Synkro, az Unia Cross, valamint a Väderstad Cultus és Opus.
Újdonságnak számítanak a piacon a Mandam Spec es Top típusú és az Angeloni Poker típusú grubberei.

Természetesen a hazai gyártók (Kühne, Omikron, Framest stb.) kínálatában is megtalálhatók egyszerűbb és olcsóbb kivitelben ezek a praktikus tarlóhántó eszközök.

Kombinált tarlóhántó-tarlóművelő eszközök

Ezek a több művelő szekcióból felépülő, kombinált tarlóhántó- és tarlóművelő eszközök egyre változatosabb művelőelem-összetételben és munkaszélességben készülnek. A munkaszélességük zömében 3 és 6 m között változik, munkaszerszámaik között a tárcsás művelők, a kultivátorkapák, különböző hengerek, ill. simító-egyengető eszközök különíthetők el. Ezekkel egy munkamenetben akár két szintű – a tárcsákkal sekélyebb, a kultivátorkapákkal mélyebb –, komplexebb művelés valósítható meg, a mulccsal takart tarló aprításával és keverésével, ill. a kultivátorkapákkal végzett lazítással, valamint a talajfelszín hengerekkel történő lezárásával. A különböző művelőelemek változó szekcióban dolgozhatnak, pl. egy- vagy kétsoros tárcsa elől, utána a kultivátorkapák újabb tárcsasor, vagy egyengetőtárcsák, majd hengerek következnek (Horsch Tiger MT, Maschio Dracula), de gyakori megoldás a két tárcsasor közé beiktatott kultivátorkapa szekció is (Dondi Maxi), ill. a kultivátorkapák dolgoznak az első (mélyebb) szekcióban és utánuk aprítják-keverik, ill. porhanyítják sekélyebben a talaj felső rétegét a tárcsás művelők (Unia Kos, Framest Reptill). Minden kombinációban, az utolsó szekcióban ezeknél is hengerek zárják a talajfelszínt. Egyes gépek felépítése olyan, hogy a művelőelemek a hengerek kivételével szekciónként fel is cserélhetők, ill. az univerzális keret többféle munkaszerszám-kombinációban is használható. A hengereik választéka megegyező a kompakt tárcsákéval vagy a szántóföldi kultivátorokéval. A traktorok vontatási teljesítményének növekedésével, ezekkel a kombinált talajművelő eszközökkel, rövid idő alatt lehet vetésre alkalmassá tenni a talajt.

Ebbe a kategóriába sorolható korszerű gépkínálattal van jelen a hazai piacon az Agrisem az Agromulch-al és Maximulch-al, a Bednar a Terraland DO-val, a Horsch a Tiger MT-vel,
a Kuhn a Landsaver-rel és Excelerator-ral, a Kverneland a CTC-vel, a Lemken a Smaragd 9-el, az Unia a KOS-al, és a Väderstad a TopDown gépével.

 Hajdú József

A cikk szerzője: Dr. Hajdú József