A H5-ös törzs 1996-os megjelenése óta a vírus folyamatosan változik. Jelenleg a 2.3.4.4b nevű variáns a legelterjedtebb, amely a madarak mellett egyre több emlőst is megfertőz. Bár az oltások kulcsfontosságúak a járványok megfékezésében, a gyors mutációk miatt a kórokozó egyre gyakrabban képes kijátszani az immunrendszert. Emiatt a meglévő vakcinák folyamatosan veszítenek a hatékonyságukból.

A Journal of Virology című szakfolyóiratban publikált tanulmányukban a szakemberek a vírus egyik felszíni fehérjéjét vizsgálták. A kutatás során négy konkrét mutációt azonosítottak, amelyek közül három teljesen új. Ezek a szerkezeti módosulások képesek elrejteni a kórokozót a semlegesítő antitestek elől, jelentősen rontva a vírus felismerhetőségét. Aggodalomra ad okot, hogy néhány ilyen genetikai változás már felbukkant a közelmúltbeli, például az észak-amerikai szarvasmarhákat érintő járványok során is. Ez az egyezés jól előrejelzi a vírus jövőbeli evolúciós irányát. Ráadásul a vizsgált vírusvonal jelentősen eltér a korábbi változatoktól, és a genetikai sokféleség még a szoros rokonságban álló kládokon belül is kiugróan nagy.

Az alkalmazott genetikai és szerkezeti modellezési módszerek ugyanakkor új fegyvert is adnak a kutatók kezébe. Segítségükkel hatékonyabban követhetők a vírusváltozatok, és időben előrejelezhetők a kritikus mutációk. Munir Iqbal professzor, a kutatás vezetője rámutatott, hogy az eredményeknek köszönhetően a jövőben szélesebb körű és tartósabb védelmet nyújtó oltóanyagok tervezhetők. A célzottabb vakcinákkal hatékonyabban mérsékelhetők a madárinfluenza okozta gazdasági károk. Emellett minimálisra csökkenthető annak az esélye is, hogy a vírus embereket vagy más emlősöket betegítsen meg.