Előtte azonban nézzük meg a levéltrágyákkal kapcsolatos engedélyezési és ellenőrzési aktualitásokat hatósági oldalról:

Engedélyeztetési szempontból nincsenek külön definiálva a levéltrágyák. A levéltrágyázás a műtrágyák vagy egyéb termésnövelő anyagok adott felhasználási területe.”

A termésnövelő anyagok között engedélyezési szempontból nem különböztetünk meg lombtrágyákat. A lombtrágyázás vagy levéltrágyázás az egyes készítmények alkalmazási/felhasználási módjának a megnevezésére szolgál.

A levéltrágyázást klasszikusan csak műtrágyákkal végezték, de manapság a termésnövelő anyagok közül szerves trágyákat, növénykondicionáló és mikrobiológiai készítményeket, sőt ásványi trágyákat is juttatnak ki a lombozaton keresztül. Ennek megfelelően a levéltrágyázás hatóköre is kibővült, hiszen kezdetben elsősorban az egyes tápelemek hiánytüneteinek megelőzése, illetve kezelése céljából – célszerűen levélvizsgálatokra alapozva – alkalmazták, ma már a növények kondíciójának, ellenálló képességének javítása érdekében is.

A levéltrágyázás előnyei között szokták említeni, hogy a kijuttatott tápanyagok és más hatóanyagok a talajon keresztüli alkalmazáshoz viszonyítva általában gyorsabban hasznosulnak, az egyes készítményeket növényvédő szerekkel együtt is ki lehet juttatni (természetesen keverhetőségi próba elvégzése után), a kisebb mennyiségben felhasznált készítmények kisebb környezeti terhelést okoznak. Ugyanakkor a tápanyag-ellátottság szempontjából a levéltrágyázás csak kiegészítő szerepet játszik és nem helyettesíti a talajok talajvizsgálatokra alapozott szerves- és műtrágyázását.

A termésnövelő anyagok lehetnek EK műtrágyák és engedélyköteles termésnövelő anyagok. Azok a műtrágyák és meszező anyagok, amelyek megfelelnek az EK műtrágyákról szóló 2003/2003/EK rendeletnek, minden engedélyezési eljárás nélkül forgalomba hozhatók és felhasználhatók. A gyártó vagy importőr egyetlen kötelezettsége, hogy az EK műtrágyát a 37/2006 (V. 18.) FVM rendelet (1) bekezdésének megfelelően bejelentse a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (a továbbiakban NÉBIH) Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóságánál. A bejelentésnek tartalmaznia kell a készítmény kereskedelmi megnevezését, gyártóját, összetételét és a 2003/2003/EK rendelet 1. mellékletének megfelelő EK műtrágya típusát. A bejelentés díjmentes.

A hivatal megvizsgálja, hogy a készítmény valóban tekinthető-e EK műtrágyának. Amennyiben igen, úgy igazolást ad ki a bejelentésről, amennyiben nem, úgy felhívja az ügyfél figyelmét arra, hogy a készítményt a magyarországi forgalomba hozatalhoz a 36/2006 (V. 18.) FVM rendeletnek (a továbbiakban: R.) megfelelően engedélyeztetni kell.

Magyarországon az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény 5.§ (6) bekezdése alapján csak forgalomba hozatali és felhasználási engedéllyel rendelkező termésnövelő anyagokat szabad forgalomba hozni, vagyis az engedélyt a forgalomba hozatal előtt előzetesen kell megszerezni. Az engedélyköteles termésnövelő anyagok engedélyezése a R. előírásai alapján történik. Az engedélyezésben alapvető elvárás, hogy az egyes készítmények vizsgálatokkal, kísérletekkel alátámasztott kedvező hatást fejtsenek ki a termesztett növényre, és előírásszerű és szakszerű felhasználásuk során ne okozzanak kedvezőtlen mellékhatást a növényre, a talajra, az ember és az állat egészségére, és ne jelentsenek megengedhetetlen veszélyt a környezetre és a természetre. Mindezen célok érdekében a R. 2. mellékletben terméktípusonként előírt vizsgálatokat szükséges elvégeztetni.

Valamennyi terméktípus esetében szükséges a kémiai vizsgálat, amely magában foglalja a fizikai paraméterek, a gyártó által deklarált tápelemek, aminosavak, huminsavak stb., valamint a toxikus elemek vizsgálatát. A szerves alapanyagokat tartalmazó készítményeknél szükséges a higiénés mikrobiológiai vizsgálat (Salmonella, Faecal stb.) elvégzése is.

Az egyes terméktípusok között legnagyobb különbség az előírt biológiai hatékonysági vizsgálatokban mutatkozik. Az engedélyköteles műtrágyák esetében nem szükséges a hatékonyság vizsgálata, de az előzőekben már említett szerves trágyák, növénykondicionáló és mikrobiológiai készítmények, ásványi trágyák esetében igen.

A R. 2. számú mellékletében előírt vizsgálatokat (a biológiai vizsgálatok kivételével) az ezen vizsgálatokra akkreditált magyarországi vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állami (a továbbiakban: EGT megállapodásban részes állam) laboratórium végezhet.

Engedélyezési célú, biológiai hatékonysági vizsgálatot az erre hatáskörrel rendelkező hatóságon kívül csak a Helyes Kísérleti Gyakorlatra (GEP-minősítés) rendelkező vizsgálóhely végezhet. Más EGT megállapodásban részes államban végzett akkreditált vizsgálatok közül azok fogadhatók el, amelyek agroökológiai szempontból a magyarországihoz hasonlónak tekinthetők, az Európai és Földközi-tengeri Növényvédelmi Szervezet (EPPO) PP 1/241(1) számú dokumentuma által meghatározott délkeleti zónában végeztek.

A szükséges vizsgálatok elvégeztetése után indulhat az engedélyezési eljárás az engedélyezés R. 1. melléklete szerint összeállított engedélykérelem és vizsgálati jelentések benyújtásával. Az engedélyezési eljárási idő az engedélyezési dokumentumok hiánytalan beérkezését követően maximum 4 hónap. Az engedély 10 évig érvényes. Az engedélyezési eljárás díjköteles.

A NÉBIH rendszeresen ellenőrzi és koordinálja a hazánkban forgalmazott termésnövelő anyagok forgalomba hozatalát és minőségét. Az elmúlt időszakban évente 1500–2000 ellenőrzést végeztek a felügyelők, ennek nagyjából egynegyede laboratóriumi vizsgálattal kiegészítve történt, az összetétel és beltartalom ellenőrzése céljából. Eljárást az ellenőrzések 5–10%-ában kell indítani, többnyire jelölési hiányosságok miatt. A 2015-ben lefolytatott ellenőrzések között kiemelt szerepet játszott a tápoldat termékteszt, melynek során 50 db tápoldat (engedélyköteles és EK oldatműtrágya) hatósági mintavétele történt meg a kereskedelmi egységekben. Erről bővebben a szupermenta.hu címen elérhető blogban lehet olvasni.

A lombtrágyázás praktikus kérdéseiről

Ahogy a kérdésfelvetésből is kiderül, ma kevés termelő kérdőjelezi meg a lombtrágyázás helyét az agrotechnológiai beavatkozások között. Ennek ellenére ez a piac oly mértékben bővül és válik átláthatatlanná, hogy érdemes rendszerezni a különböző lombtrágya típusokkal kapcsolatos ismeretanyagot.

A lombtrágyák közé soroljuk ma a makro-, mezo- és mikroelem-tartalmú vízoldható termékek mellett a biostimulátorokat is, holott ez utóbbiakat az eltérő hatásmechanizmusuk miatt fontos lenne külön tárgyalni.

A hagyományosan vett lombtrágyákon belül (nem biostimulátorok) megkülönböztetünk növényspecifikus összetétellel rendelkező (több tápelemet, makro-, mezo- és mikroelemeket is tartalmazó) valamint egy adott tápelem pótlására alkalmas készítményeket.

A makroelemek pótlása akkor lehet indokolt szántóföldi körülmények között, amikor a gyökéren keresztüli tápanyagfelvétel ideiglenesen romlik (száraz, aszályos időjárás). Szabadföldi kertészeti növények esetében az ellenkezője is megtörténhet, ugyanis csapadékos időben szüneteltetjük a tápoldatozást. Emellett ismertek a makroelemek, valamint a mezo- és mikroelemek közötti szinergizmusok is, így például, hogy a javuló nitrogén- és foszforellátottság növeli a magnéziumfelvételt.

A lombtrágyázás szerepe mégis a mikroelemek esetében a legnagyobb. Ennek az az oka, hogy a mikroelemhiányok kialakulása elsősorban a mikroelem-felvétel szempontjából kedvezőtlen talajkémiai és -fizikai tulajdonságokra vezethető vissza (kémhatás, levegő- és vízgazdálkodás). Tehát a talajon keresztüli mikroelempótlás nem hatékony. Ezzel szemben a lombon keresztüli felvétel nem akadályozott, ráadásul a mikroelemeket a növény kis mennyiségben igényli, így a növény mikroelem-ellátása lombtrágyázással megoldható.

A mikroelemtrágyák hatóanyaga lehet szervetlen só, vagy szintetikus kelát/természetes komplex. A komplexképzők legfontosabb tulajdonsága az, hogy megakadályozzák a mikroelem gyors lekötődését a talajban. Ha a komplexképző több kötéshelyen kapcsolódik a megvédeni kívánt fémionhoz, tehát „rákolló szerűen” körülveszi, akkor kelátokat kapunk. A legfontosabb szintetikus kelátképzők az EDTA, DTPA, EDDHA. A természetes komplexképző anyagok – humuszsavak, aminosavak, lignoszulfonsav, glükonsav – hatásmechanizmusa azonos, de a hatályos EU-szabályozás (a műtrágyákról szóló 2003/2003/EK rendelet) miatt nem nevezhetők kelátnak.

A kelátok/komplexek lombtrágyaként való alkalmazását az indokolja, hogy ezek elősegítik a mikroelem átjutását a növény levelének viaszrétegén, sőt befolyásolhatják akár a növényen belüli mozgását is. Az ár-érték arányt tekintve a természetes komplexképzőket tartalmazó lombtrágyák stabilitása a lombtrágyázás céljára megfelelő, viszont az áruk általában alacsonyabb.

A magnéziumszulfát, mint egyik első levéltrágya fontosságának bemutatása mellett arra is utal, hogy a környezeti tényezők általában fontosabbak, mint az adott levéltrágya tápelemtartalmának kémiai formája.

A Földön az élet aligha alakulhatott volna ki víz nélkül. A növények ekkor szerezték azon képességüket, hogy a tápanyagokat a levélen keresztül felvéve is hasznosítani tudják. Természetesen a levélen keresztüli felvételnek korlátai is vannak a felvehetőséget illetően, hiszen nem minden tápanyagforma hat ugyanolyan jól, ill. nem minden tápanyagforma keverhető növényvédő szerekkel.

A legfontosabb kérdés mégis az, hogy milyen hozadéka van a levéltrágyázásnak? A kijózanító válasz pedig: a makroelemek esetén többszöri levéltrágyázással is csak néhány kg juttatható ki belőlük hektáronként. A koncentrációt lehet emelni, de nem a végtelenségig, különben perzseléssel vagy a túladagolásból adódó egyéb károkkal kell számolnunk. Makro tápelemekkel végzett levéltrágyázásnak tehát csak azokban az időszakokban van értelme (tehát csak átmenetileg), amikor pl. túl hideg van vagy szárazság és a talajon keresztüli felvételük akadályozott.

A tápelemek sorát folytatva, kivételnek számít a magnézium abban az értelemben, hogy passzív úton jut a gyökerekbe, a talajoldattal szállítódik. A magnézium nemcsak a levél zöld színét adja a klorofill alkotóelemeként, hanem kulcsfontosságú szerepet tölt be a megtermelt asszimiláták termésbe, gyökérbe stb. történő elszállításában. Ezért lehetséges levélen keresztüli magnéziumtrágyázással a növényeket az intenzív növekedési periódusukban teljesítményük lehetőség szerinti maximalizálására serkenteni, mellyel a kalászosoknál nagyobb ezerszemtömeget, a burgonyánál pedig nagyobb termést és magasabb keményítőtartalmat lehet elérni. A kén elemi kén formájában nem vízoldható, ebben a formában a növények számára nem hasznosul, csak szulfát formában tudják hasznosítani. Ezért van értelme levélen keresztül, pl. keserűsóval permetezni, mellyel 3–5 nap alatt szemmel láthatóan enyhülnek a tünetek. A sort folytatva a mikroelemekkel, a levélen keresztüli trágyázásnak itt van kiemelkedő szerepe. Mivel belőlük a növények csak igen kis mennyiséget igényelnek, így szükségletüket levélen keresztül maximálisan fedezni lehet, ill. hiánytünetük megjelenése esetén eredményesen lehet kezelni. Itt szeretnék visszautalni az írásom elejére, melyet annak hangsúlyozásával kezdtem, hogy a növények csak vízben oldott formában tudják a tápanyagokat felvenni. Vízben oldható formában tartalmazzák a tápanyagokat a kelátok és a sók is. Vízben nem oldható formák pedig a hidroxidok, oxidok, karbonátok. Ezeknek korlátozott, lassan elhúzódó hatásuk van, erre jó példa néhány réz- és mangánkészítmény az elhúzódó gombaölő hatásuk miatt.

A sók és a kelátok mindig vízoldhatóak, így a levélen keresztül gyorsan hasznosulnak. Ezen belül is vannak azonban különbségek. Ha például Mg-szulfát helyett Mg-kloriddal permetezzük az állományt, akkor leperzseljük az állományt. Így ezeket csak nagyon híg koncentrációban szabad használni, ilyenek még a nitrátok is. Egy másik fontos dolog, amire figyeljünk, az az oldat pH-ja. Ha például növényvédő szerhez levéltrágyát keverünk, akkor a karbonátok, hidrogén-karbonátok, oxidok és hidroxidok jelentősen megemelik az oldat pH-ját (kémhatását), mellyel adott esetben a növényvédő szer felvehetőségének mértékét ronthatják, így a hatásfokukat is. Kelátok és vízoldható sók hozzákeverése esetén ilyen nem fordul elő. Zárógondolatként el szeretném mondani, hogy bár a kelát formák is nagyon jók, pl. kelatizált cink, de a cink-szulfáttal is tökéletesen megfelel a növény cinkigényének fedezésére! Egyedül a nagyon lúgos talajokon indokolt a kelatizált formát választanunk, normál, ill. alacsonyabb pH esetén a szulfát-forma is elegendő (ionos, só forma).

„Megfelelő hatékonyságot csak a formulázott termékektől várhatunk.”

A piacon nagyon nagy a kínálat a lombtrágyákból, ember legyen a talpán, aki ki tudja választani a számára legmegfelelőbbet. Általánosan kijelenthető, hogy formulázott termékektől várhatjuk a legjobb hatást, hiszen ezek olyan adalékanyagokat tartalmaznak, melyek a termékek hatásfokát jelentősen növelik (nedvesítő szerek, tapadásfokozók, párolgás gátlók, pH-puffer stb.). Bizonyos környezeti feltételek között (például alacsony páratartalom) nem is érdemes formulázás nélküli lombtrágyát használni, nem lesz megfelelő hatása. Nagyon fontos a hatóanyag-tartalom és a formulázás mellett, hogy az adott készítményben az egyes mikroelemek milyen kémiai formában vannak jelen. Jól ismert, hogy a például oxid, karbonát formában lévő tápelemek kevésbé hatékonyak, mivel ezek vízben gyakorlatilag nem, vagy csak kis mértékben oldhatók. A legjobb megoldás a kelát forma, mely minden tekintetben biztonságos és hatékony felhasználást tesz lehetővé. Azoknak a termékeknek a használata, melyek gyorsan adják le a hatóanyagukat nagyobb körültekintést igényel, hiszen könnyebben okozhatnak fitotoxicitást. A lassabb tápanyag-leadású termékek használata biztonságosabb és élettanilag is kedvezőbb a növény számára, hiszen a folyamatos tápanyagleadás mellett tovább marad az adott tápelem szintje az élettani optimumban (lásd ábra).

„A kelátok jelentik a legjobb mikroelem-felvehetőséget növényen és talajon keresztül is, önmagukban (formuláció nélkül) is.”

36 éve zajló rendszeres kísérletekre alapozva, valamint az eddig eltelt időszak gyakorlati tapasztalatait figyelembe véve elkötelezettek vagyunk a kelatizált levéltrágyák iránt.

A kelátok különleges szerkezetű fémkomplexek, bennük a ligandumok rákollószerűen („chelé” görögül rákolló) veszik körül a fémiont és így a fémekkel stabil gyűrűs szerkezetű komplexeket képeznek. A fémkelátok vízoldhatóságuk és stabilitásuk következtében permetező és talajtrágyaként egyaránt felhasználhatók. A  kelatizált mikroelemes levéltrágyák használatával a tápelemek egyenletesebben juttathatók ki, a szerek önmagukban is megfelelő tapadást biztosítanak és ezért kedvezőbb a hasznosulásuk is, hiszen ezen készítmények könnyebben és gyorsabban áthatolnak a levelek viaszos kutikuláján.

A tiszta sók ugyan magasabb hatóanyag-tartalmúak, de lényegesen savasabb kémhatásúak. A szuszpenziók gyakran instabilak, és emiatt keverhetőségük és alkalmazási idejük lényegesen kritikusabb. A szuszpenzióban lévő lebegő szilárd hatóanyag-részecskék méretüknél fogva jóval nehézkesebben jutnak be a növényekbe, így hatékonyságuk jóval kisebb, mint a kelatizált levéltrágyáké.

A gyorsan fejlődő állomány tápanyagigénye sokszor meghaladja a gyökerek tápanyagfelvevő képességét. Kedvezőtlen talajállapot esetén (tömörödés, eliszapolódás, aszály stb.), illetve extrém időjárási körülmények hatására (szárazság, túl hideg időjárás, kimosódási veszteségek stb.) a tápanyagfelvétel gátolttá válik. Ezekben az esetekben az okszerűen alkalmazott levéltrágyázás hatékony segítséget jelent az állomány számára, hiszen a szükséges tápelemek gyorsan, célzottan bejuttathatók a növényekbe. Ennek a leghatékonyabb eszközei a kelátképzőt tartalmazó készítmények. A kelatizált levéltrágyákat a mikroelem-hiányos állományok tápláltsági fokának javítására széles körben alkalmazzák.

A kelatizált készítmények oldatban sokkal hosszabb ideig tárolhatók stabil állapotban a kiválás veszélye nélkül, és a növényvédő szerekkel való együttes kijuttatásuk is jóval problémamentesebb. A szuszpenziók felhasználása során az oldhatósági problémák következtében a gyakorlatban gondot jelent a kijuttató rendszerek tisztántartása is. 

A kelát komplex készítmények felhasználása a humán és az állati szervezetben is fontos szerepet játszik a mikroelemek beépülésében. Bizonyított tény, hogy az oxid-formánál sokkal jobban hasznosulnak.

A fentiek figyelembe vételével fejlesztéseinkben is a kelatizált formátumú termékeket részesítjük előnyben és a növénytermesztésben való felhasználásban is ezeket javasoljuk.

„A fő kérdést a növények fenológiai igényeihez illeszkedő, komplex összetételű készítmények alkalmazása jelenti.”

Eseti beavatkozás vagy része a technológiának? Ez a legfontosabb kérdés, amit a lombtrágyázás kapcsán fel kell ma tenni, és a többi már az erre adott válaszból adódik. Nem előzmények nélküli, hogy ma már ilyen kérdés felmerül, mert az elmúlt években alaposan átalakult a gondolkodásmód. Három fontos dolgot szeretnék kiemelni, ami ezt indokolja, illetve alátámasztja.

• Termékek összetétele és a hatóanyag-tartalom
• Hatékony alkalmazás, célzott kezelés
• Időjárás-változás

Kezdjük az elsővel, a legfontosabbal. Ezelőtt nyolc–tíz évvel a lombtrágyák alapvető jellemzője az NPK-összetétel mellett a különböző arányú mikroelem-kiegészítés volt. Ezek nagyságrendje mindig úgy kezdődött, hogy 0.0 majd a tized, század rész következett. Ez két oldalról tette kétségessé a lombtrágyázás sikerét: egyrészt a makroelemek lombon keresztül történő pótolhatósága miatt, másrészt a mikroelemek is nagyságrendekkel elmaradtak az igénytől. Az elmúlt évek gyártástechnológiai fejlesztése túllépett ezeken. Ma már nem az a kérdés, hogy a kelát, vagy só forma alkalmazása a hatékonyabb, a gyors vagy a lassú felvétel a jobb. A termékösszetételek már figyelembe veszik a növények eltérő igényeit (mezo-, de még inkább mikroelem szinten), valamint a vegetációs időszakok intenzitás különbségeit is. Egy-egy korszerű termék a legfontosabb elemeket (4-5) tartalmazza, élettani szempontból meghatározó arányban. Ezen termékek általában már a nevükben is utalnak a különböző növényfajokra, ahol ideális a felhasználásuk. Értelemszerűen tartamhatással (egy-két hónap), esőállósággal, valamint a leggyakoribb növényszerekkel való keverhetőséggel kell rendelkezniük. Ezeken a belül a csúcstermékek az 5–600 g/l hatóanyag-tartalommal mind a termés mennyiségére, mind minőségére szignifikáns hatással vannak.

A második helyen említett hatékony alkalmazás az előzőekben említettekkel szorosan összefügg, a széles hatásspektrumú termékek időben történő alkalmazása teszi ezt lehetővé. A vegetáció intenzív időszakában folyamatosan rendelkezésre áll a növények számára felvehető tápanyag, így egyrészt maximalizálni lehet az élettani folyamatokra gyakorolt hatását, valamint a kijuttatott hatóanyag is szinte teljes mértékben hasznosul. A fejlesztésekben természetesen az egy hatóanyagot tartalmazó készítmények továbbra is fontos szerepet töltenek be, akár megelőző, akár gyógyító jelleggel kerülnek alkalmazásra. Itt lehet célzott kezelésről beszélni, és ma már bármelyik mikroelem akár száz százalékban is kijuttatható lombon keresztül.

Harmadik szempont az időjárás-változás kérdése. Ezt röviden úgy lehetne megközelíteni, hogy csökken a növény számára a megfelelő szintű életfolyamatokhoz szükséges ideális időszak hossza.

A gazdálkodóknak ez kettős feladatot jelent: az ideálishoz közeli időszakban maximalizálni kell a növekedés intenzitását, fel kell gyorsítani a folyamatokat, ehhez biztosítani kell minden tápelemet. A másik kérdés a szélsőséges időszakok kivédése, az olyankor jelentkező stressz csökkentése. Természetesen ennek a kettős feladatnak a megoldása csak úgy lehetséges , hogy a szükséges elemek mindig rendelkezésre állnak és felvehetőek.

„A gazdáknak érdemes odafigyelniük arra, hogy az egyes lombtrágyák pontosan milyen összetételűek, milyen formában tartalmazzák a tápelemeket, a gyártó melyik kelátképzőt használta a gyártás során.”

A lombtrágyázásnál a tápelemek mennyiségén felül legalább olyan fontos azok hasznosulása, azaz a levélen keresztüli felvétel, felszívódás. Ezt tudjuk befolyásolni agrotechnikával, azaz a kijuttatott lémennyiséggel (kellő borítás, de a megfolyás elkerülése), a kijuttatás idejével (a növény fenológiai állapota, illetve napszak), és az alkalmazott készítményben lévő hatóanyagok (azaz a mikroelemek) formájával. A jelen lévő tápelemek mennyisége jelentősen függ a növény korától, fajától, a tápanyag-utánpótlástól és a termőhelytől.

A növények ásványi anyag kiválogató képessége korlátozott, mert az elemeket elsősorban a fizikai tulajdonsága alapján és nem fiziológiai jelentőség szerint veszi fel. Ezért is lényeges, hogy levélen keresztül adott időpontban/fenofázisban jól hasznosuló, gyorsan beépülő kelatizált, illetve komplex kötésben lévő mikroelemeket tudjunk pótolni.

A tápelemek szerves formában való megkötése, azaz kelatizálása számos előnnyel rendelkezik a szervetlen kötéssel szemben:

• stabil kötéssel védi a fémionokat (mikroelemeket),
• oldatban tartja a mikroelemeket,
• a növények számára hozzáférhetővé teszi a mikroelemeket,
• nem fitotoxikus.

A kelátok, mint a tápelemek növények számára való hozzáférhetőségét biztosító anyagok önmaguk is sokfélék. Az elmúlt évtizedekben a fejlesztésükkel sokat foglalkoztak a kutatóintézetek. Ennek eredményeként ma már több, korábbi problémára sikerült megoldást találni. Egy 2005-ben Olaszországban végzett vizsgálat például a következő eredményt hozta a kelátok összehasonításában:

A természetes alapon történő növénykondicionálás és a növénytáplálás iránti igény a termelők részéről a felhasználható hatóanyagok szűkülése miatt is folyamatosan növekszik. Mi abban hiszünk, hogy a fulvosavak és az EDDHSA a mai technológia csúcsát jelentik a növénykondicionálásban és a levélen keresztüli tápanyagellátásban.

A fulvosavak természetes kelátképzőként viselkednek, ezért nemcsak a növény élettani folyamatait képesek önmagukban is jó irányban stimulálni, hanem a velük együtt kijuttatott tápelemeket és más hatóanyagokat segítik a növénybe való bejutásban. Az EDDHSA, mint természetes aminosav (metionin), szintén ezen elvek szerint maximális mértékben segíti a tápelemek levélen keresztüli felvételét. A hatékony kelátképző alkalmazása egyet jelent a növényállomány kezelésére felhasznált készítmények (lombtrágyák, növényvédő szerek) jobb hasznosulásával, ezáltal a termelési költségek jobb megtérülésével.

Véleményünk szerint a gazdáknak érdemes odafigyelniük arra, hogy az egyes lombtrágyák pontosan milyen összetételűek, milyen formában tartalmazzák a tápelemeket, a gyártó melyik kelátképzőt használta a gyártás során. Mivel a mezőgazdasági termelést rengeteg külső körülmény befolyásolja, ezek hatását érdemes mérsékelni az alkalmazott agrotechnika hatásbiztonságának növelésével.

És a sikerhez már az is közelebb visz, ha figyelmesen elolvassuk a termékek címkéjén feltüntetett információkat az „Összetétel” címszó alatt!

„A növényi igényeknek megfelelő tápelem-összetétel fontosabb, mint a készítményekben jelen lévő tápelemek kémiai formája.”

A hazai lombtrágya piacon napjainkban már több mint ezer különböző termék közül választhatunk. Vannak vélemények, melyek a kelátok előnyét hangsúlyozzák a gyors tápelem-felvehetőség miatt és vannak, melyek az oxid formájú, jellemzően tapadásfokozóval ellátott anyagokét az időben tovább tartó hatás, így tartósabb tápelem-szolgáltatás miatt.

Ezen termékek között akad szép számmal ilyen is, olyan is. Nem feltétlenül a kelát, vagy az oxid forma dönti el, hogy melyik lombtrágya jobb! Ezt a hely (termőhelyi viszonyok), az idő (időjárás), a növény (akár hibridenként eltérő tápanyag-felvételi érzékenység) és az adott igény, a valós növényi igény (laboratóriumi mérésekre alapozva) sokkal jobban befolyásolja.

Amikor 14 éve elkezdtünk a lombon keresztüli tápanyag-visszapótlással foglalkozni, örültünk, hogy volt, aki komolyabban vette és elhitte ennek létjogosultságát. Ma már az esetek döntő többségében nem kérdés a lombtrágyázás. Számtalan cég kínálja – már nem csak oxid vagy kelátos, de akár egy harmadik összetevő mellé is fűzve – szép ideáit. A gazda részéről azonban a lényegen ez nem változtat: „Használjon a növénynek!”

No de mi is az, ami használ?

A legfontosabb, hogy pontosan tudjuk, mi kell a növénynek! Ha szükségtelenül olyan tápanyagokat adunk neki, amikkel jól ellátott, akkor több energiát használ fel ezek semlegesítésére, mint a hasznos mikroelemek felvételére. Általában megvannak a növény tápanyag-specifikus igényei. Ezt a képzett szaktanácsadók jól tudják, a piacon lévő, valóban minőségi termékek pedig összetételükben hűen alkalmazkodnak a kihívásokhoz, vagyis a növényi igényekhez. Ettől is lehet működőképesebb egyik anyag a másiknál. Vagy akár egyik technológia a másiknál. Hiszen a lombtrágyázás – akár a műtrágyázás – sem merülhet ki egyetlen kezelésből. Annak végig kell kísérnie a vegetációt. A növény igényei alapján akár különböző összetétellel, minden egyes növekedési szakaszban. A fontosabb, nagyobb tápanyag-felvételi dinamikával bíró pillanatban a valós igényeknek és a mért adatok tükrében (növényminta analízis) kell meghozni a döntést. A helyzetet azonban még komplexebbé teszi, hogy vannak olyan termékek is a piacon, melyek nem egyszerűen csak lombtrágyák. Ilyenek a biostimulátorok. Semmi mesterséges kelát, semmi műtrágya hatás... Maga a természet... Ezen készítmények természetes összetevőik által segítenek. Nem csupán jobb tápanyag-felvételre, hanem akár jobb regenerálódásra is serkentik a már gyakran fitotoxikus tünetekkel rendelkező állományt. Legjobb hatást együtt akár folyékony, magas nitrogéntartalmú oldatokkal kapjuk...

Mindent a maga idejében és feltételei mellett! A mi véleményünk, tapasztalataink alapján a feltett kérdésre (Kelát vagy oxid?) nincs jó, egyértelmű válasz. Sok esetben nitrátos formában történik a növény táplálása.

A legjobb, ha saját tapasztalat alapján keressük az utunkat. Mérjünk, tápláljunk, és tapasztalatainkból gazdálkodjunk! És legfőképpen szakmailag képzett, hozzáértő csapat termékeit és szolgáltatásait válasszuk!

Termelői vélemények

„A levéltrágyázás fontos eszköze az intenzív növénytáplálásnak, különösen a kalászosok esetében járul hozzá a terméspotenciál minél eredményesebb kihasználásához.”

A nyolcvanas évek közepén hazánk szántóföldi növénytermesztése eredményeivel a világ élvonalába küzdte fel magát.

A programszerű tápanyag-feltöltő alaptrágyázás eredménye ként a szántóföldi növények – különös tekintettel a kalászosokra – potenciális termőképességének a kihasználása kitűzhető cél volt. Ahhoz, hogy ez a cél elérhető legyen, szükséges volt az egyéb korlátozó tényezők figyelembevételére is. Így kiemelt szerepe volt a kalászos termesztési területén az állomány vegetációs időben való kiegészítő tápanyag-utánpótlásnak (fejtrágyák) és a lobtrágyázásnak. A fejtrágya elsősorban a nitrogén-ellátás harmonikus biztosítását szolgálta, míg a lombtrágyák elsősorban a minőségjavítás és a mikroelemhiányok megszüntetésére voltak hivatottak.

A kilencvenes években ez a szakmai kultúra háttérbe szorult. Elsősorban a makroelemek pótlására szorítkozott a tápanyag-gazdálkodás, de ez sem történt mindig megfelelő szakmaisággal.

Napjainkban a gazdálkodás színvonalától függően alakul a tápanyag-gazdálkodás folyamata.

Elsődleges és legfontosabb kérdés, hogy tisztában legyünk a termőhelyi adottságainkkal. Erre megfelelő támpontot tudnak nyújtani az ötévente esedékes részletes talajvizsgálati eredmények. Melynek alapján meg tudjuk határozni a termőhelyi adottságainkat és ez alapján kellő alapossággal tudjuk megfogalmazni a termesztési célkitűzéseinket. Az ismeretek és a célkitűzések birtokában dönthetünk a termelési színvonal meghatározásáról.

Intenzív termelési színvonalon úgy gondolom egyes kultúráknál a lombtrágyázás, mint eszköz elengedhetetlen része a technológiának.

„A mezőgazdasági (főleg kertészeti) szakemberek előtt ismert, hogy a kelátok olyan gyűrűs vegyületek, amelyekben a gyűrűt alkotó atomoknak legalább egyike hidrogénatom vagy fématom. Így hidrogén-kelátokról vagy fém-kelátokról beszélhetünk. Legismertebb kelát az EDTA (etilén-diamin-tetraecetsav). Ezek a kelátok a fémekkel stabil gyűrűs szerkezetű komlexeket képeznek. Vízoldhatóságuk és stabilitásuk alapján permetező trágyaként és talajtrágyaként is felhasználhatók. Nagy előnyük, hogy mikroelem-tartalmuk nem csapódik ki a talajban. A kelátoknak köszönhetően a növények elegendő mennyiségben juthatnak hozzá a mikro-tápanyagokhoz.”

(Kelátok a jövő kulcsai – Dr. Kölcsei Tamás, 2013, Agroinform)

A folyékony kiszerelés megkönnyíti a felhasználás munkafolyamatait, a megfelelő részecskeméretnek köszönhetően a lombtrágya felvétele gyors és hatása hosszan tartó. Jellemzően a jó keverhetőség lehetőséget ad más munkafolyamatokkal való együtt alkalmazásra, természetesen a keverhetőségről az alkalmazás előtt illik meggyőződni.

Az elméleti okfejtés és a gyakorlati alkalmazhatóság szempontjait is figyelembe véve intenzív termesztési feltételek közt elsősorban kalászos kultúráknál az okszerű és szükséges lombtrágyázást a költséghatékonyság szempontjait is szem előtt tartva a termesztési technológia elemeként alkalmazom.

A piacon különböző gyártók termékei eltérő tulajdonságokkal találhatók meg, mindenki ki tudja választani a számára leginkább megfelelőt.

Kelátformák és ezáltal a gyors tápelemfelvétel biztosítja a levéltrágyázás sikerét az egyedi igényeknek megfelelő termékeket használó gazdaságban

A lombtrágyázás jelentőségére, fontosságára nem kell felhívni a figyelmet. Amióta a szervestrágyázás területe erősen lecsökkent, gyakorlatilag csak műtrágyát használunk, és abból is zömében NPK hatóanyag-tartalmúakat. Nagyon megnőtt a szerepe a mezo- és mikro tápanyagok visszapótlásának.

Jobb esetben a starter műtrágyával néhány nagyon fontos tápelemet tudunk pótolni (Zn, Mg, S, Mn stb.), de ez még kevés a növények fejlődéséhez, és a legmagasabb termésszint eléréséhez. Ezért fontos a növények számára a megfelelő dózisú és összetételű, specifikusan kijuttatott lombtrágya.

Kérdés, hogy melyiket válasszuk, a kelát, vagy az oxid formulációt? Nálam ez nem kérdés, egyértelmű, hogy a kelát anyagokat kell használni. Gyorsabban oldódnak, sokkal könnyebben veszik fel a növények, így gyorsabb a hatás is.

Az oxidok, 1-2 kivétellel, nem, vagy nagyon lassan oldódnak, nehezen vehetők fel a növények számára.

Cégünknél a lombtrágyázás elég specifikusan történik. 2009-ben a véletlen összehozott Dr. Szakál Pál professzorral, a mosonmagyaróvári egyetem tanárával. Ő megszállottja a lombtrágyázásnak. A PhD-s hallgatókkal lombtrágya kísérletekbe kezdett gazdaságunkban. Első évben még csak kukorica Zn trágyázással, majd a következő évtől a gabonakísérletekkel folytattuk. 2014 óta az őszi káposztarepce állományokban is kutattunk, és próbáltuk megtalálni a területünkhöz, illetve a növények igényeihez igazodóan a legjobb összetételű lombtrágyát.

A kísérleteknél mindig figyelembe vettük a talajvizsgálat eredményét is. Már az 1-2 éves adatokból is lehetett következtetéseket levonni, és a többéves adatokkal ezeket finomítani.

Cégünk esetében ez azt jelenti, hogy az eredmények tudatában, növényenként, a kísérletek alapján mind a mennyiségre, mind a minőségre legjobb hatást elért lombtrágya-összetételt ismerjük. Ennek alapján a professzor úr a saját üzemében egyedileg le is gyártja részünkre.

A területünk 100%-án egy, illetve kétszeri lombtrágyázást alkalmazunk. Ez a termés mennyiségében és minőségében is meglátszik. Búzáink minősége javító és malmi, repcénk, napraforgónk beltartalmi értékei igen jók. Az aszály ellenére kukoricából 2015-ben 9–11 t közötti termésátlagaink voltak.

Minden termelőt arra biztatok, hogy használjon lombtrágyát, és ha lehet, kísérletekkel próbálja kideríteni, hogy az ő területére, illetve az ő növényeire milyen összetételű anyag a legmegfelelőbb.

A helyesen végzett lombtrágyázás mindenkor jövedelmező és elsősorban nem az adott kémiai formát, hanem a felhasználáskori növényélettani helyzetnek leginkább megfelelő termék fontosságát hangsúlyozza a tápanyag-gazdálkodásban komoly szakértőnek számító gazda.

Az utóbbi években elterjedt a lombtrágyázás Magyarországon, a cégek kínálata folyamatosan bővül, és sorra jelennek meg az újabbnál újabb technológiák. A gazdák körében is ismert technológiai elem lett a lombtrágyázás, de annak hatásában sokan csalódnak, mert rosszul juttatják ki a levéltrágyát! A többi növényápolási beavatkozáshoz hasonlóan a lombtrágyázást sem lehet egy megadott recept alapján végezni. Minden év más, és minden évben a növény más igényeit kell levélen keresztül biztosítani.

A környezeti hatások és egyéb stresszhatások befolyásolják a növény életét, és fejlődési szakaszaiban más-más helyzeten kell átsegíteni növényt, ezért nem lehet egyértelműen letenni a voksot sem a tartamhatás, sem a gyors hatás mellett! A lombtrágyázás mindegyik formájának meglehet az az időszaka, amikor az adott formában a legnagyobb segítséget nyújtja az állomány számára.

Az egyik legfontosabb kérdés az időzítés. A növényt ahhoz, hogy a potenciális termőképességéhez közeli termést hozza, a szükségleteinek megfelelően kell táplálni, mert minden fejlődési szakaszban más-más a tápelem-szükséglete. A tápanyagok talajon keresztüli felvételét számos tényező befolyásolja (talajszerkezet, pH, tápanyag-ellátottság, hőmérséklet, talajnedvesség, tápelemek antagonista és szinergista kapcsolata stb.), ezért nő a lombon keresztüli táplálás népszerűsége, amellyel a talajban lévő gátló tényezők kizárhatók!

A lombtrágyázással az a célunk, hogy jó kondícióba hozzuk a növényt, mert az meghatározza a növény környezeti hatásokkal szembeni ellenálló képességét, a várható termésmennyiséget és -minőséget. A legfontosabb a fiatalkori táplálás, mert ekkor eldől, hogy a genetikai potenciális termőképességet tudja-e hozni a növény.

A lombtrágya választását befolyásolja összetétele, kezelhetősége, könnyű bekeverhetősége. Bármelyik használatánál az időzítés mellett fontos a kijuttatás módja és minősége is. A levelek fedéséhez törekedni kell a megfelelő szórásképhez (a permetlé koncentrációját optimalizálni kell – lémennyiség és cseppnagyság), mert csak így lehet elérni a várt hatást. Amennyiben van időnk és gépkapacitásunk, akkor érdemes a fontosabb levéltrágyákat külön menetben kijuttatni.

A levéltrágyák fejlődése egyre több eszközt ad a kezünkbe, melyek használata a növény aktuális igényeinek megfelelően indokolt. A legegyszerűbb tápanyagforrások a sók, melyek kijuttatása odafigyelést igényel, mert kevésbé stabilak és keverhetők, de elnyúló hatástartamuk nagy előnyt jelent. Ezek inkább a tervezhető lombtrágyázásra használhatók, mert lassabban hasznosulnak, és ideális körülmények között jól beállítható velük a növény tápanyagellátása. Leginkább kora tavasszal érdemes a sókat használni. Meleg, légszáraz időjárás esetén a sók kevésbé használhatók, mert ekkor figyelni kell, nehogy megperzseljük vele az állományt.

A kelátok elterjedésével, a levéltrágyákkal történő gyors beavatkozás is lehetővé vált, mert a környezeti hatások miatt mindig kell eseti kezeléseket is alkalmazni, de az előre betervezett kezeléseknél jól lehet használni a kelátokat, ha megfelelő helyre kerülnek a kijuttatási tervben. A kelátok esetében az EDTA és LSA-kelátképzők a legelterjedtebbek, melyek közül az LSA hatékonyabb beépülést tesz lehetővé. A kelátok használata főként a gyors tápanyagellátást igénylő szakaszokban indokolt, leginkább a virágzás előtti és a termésképzési időszakban van jelentőségük.

A biostimulátorok megjelenésével a lombtrágyázás tovább fejleszthető, mert azok tovább növelhetik a lombtrágyák hatékonyságát, és az egyéb kiegészítő elemeik tovább javítják a növény kondícióját. Az algák a biostimulátorok legelterjedtebb változatai, mert szerves formában a növény számára kész aminosavakat, karotint, folsavat, cukrokat, vitaminokat visznek a növénybe, így erősítve a növény immunrendszerét. Az algakivonatok (alginit  stb.) és élő algák között is nagy különbség van (tengeri és édesvizi algák), de mindegyik növeli a lombtrágyák hatását. Az élő algák tovább élnek a növénylevélen és fejlődésük során előállított tápanyagokat a növények a levélen keresztül azonnal tudják hasznosítani, ezzel javítják a növények immunrendszerét és ellenálló képességét.

A fentieket összefoglalva, a növénytápláláshoz ismerni kell a növény fejlődési szakaszának megfelelő igényt, a talaj tápanyag-ellátottságát (szolgáltató képességét), vízháztartását, gátlótényezőket, és ezek alapján az aktuális körülményeknek megfelelő levéltrágyát kell használni. A lombtrágyázás csökkenti a termelés kockázatát, és a növényvédelmi költségeket, így többszörösen megtérül a befektetett összeg!

Zárszó

A témához érkezett jelentős számú hozzászólásból jól látszik, hogy mennyire összetett témát jelent napjainkban a levéltrágyázás. Nehéz pár mondatban összefoglalni a sok szerteágazó véleményt és ez nem is célunk, hiszen így túlságosan általánosítanánk a fenti véleményeket.

Annyi azonban minden bizonnyal megállapítható, hogy vannak, akik a kelát formák előnyeit hangsúlyozzák, míg a “másik tábor” ezek gyors felvehetőségét nem vitatva, de inkább más tényezőkre helyezi a hangsúlyt: ilyen a formuláció, vagy éppen a növény aktuális igényeinek való minél jobb megfelelés.

A kettő természetesen nem zárja ki egymást és az is jól látszik a hozzászólásokból, hogy több információ halmozódott fel a kelát formákról, míg a sók, az oxidok, vagy éppen a tapadásfokozók (megjegyezve, hogy utóbbi kettő gyakran “kéz a kézben jár”) területén általában felületesebbek az ismeretek.

- an összeállítás -

A cikk szerzője: Agro Napló