Mindezek aktualitását a hirtelen fellépő termelői érdeklődés és vetésigény generálta, ami az idei vetőmagpiaci kínálat során megnyilvánult.

Mi lehet annak az oka, hogy 1976 óta ismert és alkalmazható HO napraforgó génforrás által nyújtott ún. előnyöket csak közel 40 év elteltével alkalmazza úgy a szakma, hogy erre esetleg stabil termelői jövőképet is lehet építeni?

Erre részemről azért könnyű választ adni, mert nemesítő munkám során ezen génforrással a világon az elsők között rendelkeztem és dolgoztam. A 80-as évek végére már közepesen magas 55–60% kaszat olajsavat szintetizáló hibridekkel rendelkeztünk, melyek már ekkor kísérletekbe is kerültek. Megjegyzem, az USA-ban később ilyen típusú HO hibridek termesztése sikerrel megvalósult.

Egyértelmű, hogy a sok évi tartózkodás egyetlen oka a feldolgozóipar ezzel kapcsolatos elutasító álláspontja volt. Mára ez látszik megváltozni azáltal, hogy a felvásárlás a termelőknek magas olajsavas hibridek esetében árbevételtöbbletet biztosít.

A kérdés azonban az, hogy mindez mennyire ígérkezik évről évre stabilnak a korábbi gyakorlattal ellentétben.

Mielőtt bárkinek az ígéretét elfogadnám, azért ide kívánkozik párhuzamként a minőségi búza program évtizedek óta vajúdó helyzete. Miután mindenki elismeri a magyar nemesítésű búzafajták kiváló malmi minőségét, s ebbéli előnyeit, addig az egész országban dívik a külföldi takarmánybúzák termesztésének térnyerése. Mert adalékanyagokkal takarmánybúza lisztből is lehet jó kenyeret készíteni – mondják egyrészről a szakmában járatosak.

A hivatkozott cikket olvasva azonban egy másfajta hiányérzetem is támadt. Mintha a nyilatkozók eléggé egyoldalúan a termelés, esetleg a feldolgozás oldaláról értékelik a HO hibridek úgymond előnyeit. Amiben van igazság, de hol van a fogyasztók élelmiszerminőségi követelménye.

Amikor azt olvassa az ember, hogy a magas, hagyományos (LO) napraforgóolajnál még a sertészsír zsírsavösszetétel is kedvezőbb, akkor ez egy teljesen félrevezető üzenet. Még a termelőnek is, aki másrészről valahol fogyasztó is. A „túlfűtöttség” közepette nehogy azt higgye valaki, hogy az eddig fogyasztott LO hagyományos napraforgóolaj káros lenne az emberi szervezet számára.

Pont fordítva igaz a történet! Nem kívánok részletekben menően biokémiai okfejtésekbe bocsátkozni, de azt feltétlenül tudni kell, hogy a növényi olajok a glicerinnek zsírsavakkal alkotott észterei. Ezen alkotó zsírsavak minősége, telítettsége vagy telítetlensége (kettőskötések helyei és száma a molekulában) alapján különítjük el az olajokat.

Azon olajok, melyekben az egyszeresen telítetlen 18 szénatomszámú olajsav (18:1 n-9) van túlsúlyban azok a HO olajok, amiről a cikk szól. Viszont az ugyancsak 18 szénatomszámú kétszeresen telítetlen,  nagyobbrészt linolsavat (18:2 n-6) tartalmazó olajok a jelenleg is forgalomban lévő LO étolajok, ilyen a hagyományos napraforgó étolaj, vagy a háromszorosan telítetlen, nagyobbrészt linolénsavat (18:3 n-3) tartalmazó olajok, mint például az étkezési lenolaj, az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen zsírsavakat tartalmaznak. Ezért ezeket esszenciális zsírsavaknak nevezzük, amit az emberi szervezet nem képes előállítani, tehát csak külső táplálék útján juthatunk hozzá. Ezek megfelelő aránya biztosítja a kis- és a nagy sűrűségű lipoproteinek megfelelő arányát a szervezetben, melyek a kardiovaszkuláris betegségek elkerülésének biztosítékai, ill. rizikófaktorai. Ehhez jön még az a kockázat, amit az állati zsiradékok nagymértékű fogyasztása során azok koleszterintartalma okozhat azáltal, hogy megnöveli a szervezetünk érrendszerének elmeszesedési folyamatát. Ebből következik, hogy a linol- és linolénsavat tartalmazó hidegen sajtolt növényi olajok fontosabbak a szervezetünk számára, mint a telített vagy egyszeresen telítetlen olajsavat tartalmazók.

Ez a látszólagos ellentmondás azért érezhető, mert nem mondta ki senki a nyilatkozók közül határozattan, hogy a HO olajok előnye nem élettani hatásában, hanem a feldolgozási és felhasználási technológia előnyösebb voltában mutatkozik meg.

A növényi magból való olajkinyerés és -finomítás hő-, víz- és vegyszeres oldószer igénye következtében a linol- és linolénsavat tartalmazó olajok stabilitása kisebb és ezért előnyösebb a hőstabilabb olajsavat tartalmazó olajat pl. sütésre használni. Sőt, a zsírsavak bomlása (oxidációja) során keletkező káros melléktermékek, mint az aktív szabad gyökök, az olajok többszöri felhasználása során sem keletkeznek oly mértékben és oly gyorsan a HO olajok használatakor. Ezért a magas olajsavas olaj ilyen célú felhasználása gazdaságosabb, amit ki is mond az egyik nyilatkozó.

Itt van még az ún. transzzsírsavak előfordulása, melyek a telítetlen zsírsavakat tartalmazó olajok hidrogénezésével, finomításával keletkeznek. Ez a technológia azt eredményezi, hogy megnöveli a termékek eltarthatóságát, ízstabilitását. Ezeket a termékeket a cukrászat, a sütőipar, a csokoládégyártás rendszeresen használja. A transzzsírsavak (ezen zsírsavakban lévő kettőskötések transz helyzetűek) a természetben előforduló „cisz” típussal ellentétben a szívbetegségek, a cukorbetegség rizikóját növelik. Ezért jelenleg az Egészségügyi Világszervezet 1%-ban határozza meg az élelmiszerekkel elfogyasztott transzzsírok maximális értékét.

Látható tehát, hogy a természetes növényi olajokat a manipulációs eljárások alakítják át. Ki kell hangsúlyozni, hogy a természetben előforduló növényi olajok eredeti formációi egyaránt kívánatosak, fontosak és egészségesek az emberi szervezet számára. Természetes, hogy a fogyasztó a bonyolult élelmiszerkémia szakzsargonjában nehezen tud eligazodni.

A magas olajsavas napraforgótermesztés jövőjével kapcsolatban külön érdemes lenne megvitatni a biodízelgyártás jelenlegi hazai helyzetét, hiszen 2005–2008 között még 14 biodízel üzem telepítéséről szóltak a hírek. Mára ennek se híre, se hamva.

Dr. Frank József

MTA doktora, növénynemesítő

A cikk szerzője: Dr. Frank József