A mezőgazdasági ágazatunkat az unió keretein belül kellett pozícionálni, melynek sikerességét nehéz megítélni. Megállapítható, hogy az EU-25 tagországok alapáron számított mezőgazdasági kibocsátása 2011–2013 átlagában 20,7%-kal haladta meg 2004–2006 évek átlagát. A magyar mezőgazdaság kibocsátása a vizsgált időszakban ennél 2%-kal nagyobb ütemben, 22,7%-kal növekedett. Ez ugyan nem volt olyan erőteljes változás, hogy a megoszlási adatokból is kitűnjön, de mindenképpen azt mutatja, hogy hazánk mezőgazdasága kissé erősödött a többi tagország átlagához viszonyítva. Mindezek ellenére figyelmet érdemel, hogy a tagországok többségében markánsabb volt az ágazat kibocsátásának bővülése, mint Magyarországon.
A magyar mezőgazdaság jövedelmezősége 2003 óta – a 2009-es visszaesést nem számítva – folyamatosan emelkedik. A növekedés 2003–2008 között viszonylag egyenletes volt, a pénzügyi válság utáni visszaesést egy nagyon gyors jövedelem-korrekció és kiugró emelkedés követte. A jelentősen javuló jövedelemviszonyok okai között szerepel a közvetlen termelői támogatások mértéke, a nemzeti kiegészítő támogatások, és az euro/forint árfolyam. 2003–2012 között a támogatások viszonylag egyenletesen emelkedtek. Az állattenyésztő gazdaságok helyzete azonban rendkívül kedvezőtlennek értékelhető, mivel jelentős részük feladta a termelést a csatlakozás óta, vagy az állattenyésztési ágazatát felszámolta, közel 4000 árutermelő állattenyésztő gazdaság megszűnt. Legnagyobb mértékben a sertéstartó üzemeket számolták fel, számuk a harmadára csökkent. A tejtermelők száma is számottevően mérséklődött, a juh-, kecske- és baromfitartó gazdaságok száma ugyanakkor stagnált. Magyarországon a kiemelkedő jövedelemnövekedés egyik fontos eleme, hogy a legrosszabb jövedelmezőséggel rendelkező állattartók évről évre a statisztikákból kihullnak. Az elmúlt 10 évben a növénytermesztők kiemelkedő jövedelmezőséggel termeltek. 2004-től a növénytermesztőkhöz képest a tejtermelők átlagos jövedelmezősége csupán 55 százalék, a gyümölcstermesztőké 49 százalék, a sertéstartóké 17 százalék, a baromfitartóké 11 százalék. A baromfitartóknál a jövedelmezőség a legalacsonyabb, de ugyanakkor stabil, mivel a gyorsan változó piaci viszonyokhoz ők tudnak a leggyorsabban alkalmazkodni, ezért számuk nem változott jelentősen.
A KAP a beruházási támogatásokkal szemben előnyben részesíti a jövedelem növekedésére közvetlenül ható támogatásokat. A gazdálkodók nemcsak a pótló beruházásokat hajtották végre, hanem technikai-, technológiai fejlesztések is történtek, ugyanakkor az eltérő termelési szerkezet, a méretből adódó finanszírozási lehetőségek különbözősége, a rendelkezésre álló szakértelem miatt a társas és egyéni vállalkozások között markáns differencia alakult ki, mely a jövedelmezőségben is megjelent. Ugyanakkor a mezőgazdaságban a beruházásokat nem a jövedelem-várakozások befolyásolják, melyre példa, hogy a beruházási volumen a válság közepén volt a legmagasabb. Az ellentmondásos jelenség oka, hogy a mezőgazdasági beruházások szinte teljes mértékben támogatás vezéreltek, a mezőgazdasági üzemek a kiírt támogatási jogcímekhez igazítják befektetéseiket.
Az élelmezés-, energia- és környezetbiztonság hármas prioritása által meghatározott erőtérben a magyar mezőgazdaság, élelmiszeripar és élelmiszerkereskedelem problémái legalább annyira horizontális, mint specifikus jellegűek. A világ élelmiszerpiacain az elmúlt 6–8 évben megfigyelhető trendek – árrobbanás, erős árvolatilitás –, a KAP uniós üzenetei, valamint a termelés hazai versenyképessége együttesen hatottak az agrártermelés szerkezetére. A mezőgazdasági ágazatok pozícióalakulásában az elmúlt évtizedben nem a KAP-hatások voltak meghatározók, sokkal nagyobb szerepet játszottak a globális piaci hatások, illetve a termeléshatékonysági gondjaink. Az élelmiszeripar az EU-csatlakozást követően, a KAP keretei közt a korábbi évekénél nehezebb helyzetbe került, fokozatosan vesztett a dinamizmusából, nehezítette a támogatási lehetőségek beszűkülése is. A KAP a mezőgazdasági termelés szabályozásának és támogatásának lehetőségeivel foglalkozik, az élelmiszeripart – az élelmiszerkereskedelemmel együtt – a versenyszféra részének tekinti, így azt kiemelten nem támogatja, csupán a vidékfejlesztési támogatások részeként adódik eseti lehetőség kisebb élelmiszeripari pályázatos támogatások odaítélésére.
Az uniós csatlakozás összességében kedvezően hatott a gazdálkodók támogatottságára, 2004–2013 között az agrár- és vidékfejlesztési támogatások összege jelentősen emelkedett és egyre nagyobb hányadukat finanszírozzák közösségi források.
Forrás: AKI tanulmányok, AKI Agrárpiaci Kutatások osztályának számításai
