A módszer alapját a 2D-, 3D- vagy mélységkamerák felülről rögzített felvételei adják. Ezek alapján a rendszer automatikusan azonosítja az állatok testkontúrját, felületét és morfológiai jellemzőit, majd a mesterséges intelligencia segítségével kiszámítja azok aktuális élőtömegét. Hízósertéseknél a megfelelően kalibrált 3D-s megoldások hibahatára mindössze 3-5 százalék, ami nagyjából 3-6 kilogrammos eltérést jelent, míg a 2D-s rendszereknél ez a mutató 5-8 százalék között alakul. A mérés pontosságát ugyanakkor befolyásolhatja az állat testhelyzete, az esetleges kitakarások, a megvilágítás, a fajta, valamint az is, hogy az algoritmust az adott állománytípusra tanították-e be - írja az Agrárszektor.

A brojlercsirkék esetében a sűrű elhelyezkedés és a gyakori átfedések nehezítik a pontos mérést, a technológiai fejlesztések azonban ezen a téren is ígéretesek. Egy 2025-ös 2D-s videórendszer átlagosan 7 százalékos relatív hibával működött, míg egy friss, idén publikált YOLO-alapú vizsgálat 7,6 százalékos relatív és alig több mint 84 grammos abszolút eltérést mutatott ki. A 7 százalék körüli hibahatár a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy kétkilogrammos szárnyasnál átlagosan nagyjából 140 grammot téved a rendszer, ugyanakkor az egyedi becslések pontossága a testhelyzet és a takarás függvényében ingadozhat.

A technológia valódi értéke nem az egyes egyedek hajszálpontos mérlegelésében rejlik, hanem a folyamatos, automatizált állományszintű trendkövetésben. Emberi beavatkozás nélkül, napi szinten nyomon követhetővé válik az átlagtömeg, a növekedési ütem, az értékek szórása, valamint a lemaradó állatok aránya.

Ezen adatok birtokában a telepvezetők lényegesen pontosabban határozhatják meg a vágási időpontot, minimalizálhatják a méreten aluli vagy túlsúlyos egyedek arányát, és finomhangolhatják a takarmányozási programot. Mivel a takarmányértékesülés kiszámítása a folyamatos tömegbecslésre épül a heti néhány kézi mérés helyett, a kapott eredmény is jóval megbízhatóbbá válik. A képalkotó rendszer ugyanakkor elsősorban döntéstámogató eszköz, amely nem helyettesíti a telepi szakmai kontrollt. Valódi gazdasági előnyt akkor nyújt, ha a szolgáltatott adatokat a takarmányfelhasználási, elhullási és vágóhídi mutatókkal együtt értékelik.