A modern analitikai módszerek használatával már közel 1000 különböző mikotoxint azonosítottak. Toxicitásuk komoly kockázatot jelent az emberekre és az állatokra. A különböző állatokban a toxinok okozta hatásokat az állattal, a környezettel és a toxinnal összefüggő tényezők befolyásolják. A baromfira gyakorolt hatásuk függ a madarak korától, valamint a behatás időpontjában lévő egészségi- és tápláltsági állapotától is.

Manapság a baromfitartás nagy jelentőséget tulajdonít a költséghatékonyságnak a termelés minden szintjén. A brojlerek esetében a baromfitenyésztők általában a tyúkonként eladható csirkék számára fókuszálnak, de a napos csibék minőségét, és különösen ennek hatását a teljesítmény növekedésére sokan elhanyagolják és a szülőállományok takarmányozásának hatását ritkán vizsgálják a későbbi brojlerek és tojók teljesítményére vonatkozóan.

Nem egyszerű diagnosztizálni a baromfiban a mikotoxinok okozta kórképeket, mert ezek a csökkent immunműködéstől az elhullásig terjedhetnek. A kifejtett hatás függ a toxintól (toxin típusa, mennyisége, felvétel időtartama), az állattól (faj, fajta, kor, ivar, általános egészség, immun-státus, tápláltsági állapot) és a környezettől (telepi menedzsment, higiénia, hőmérséklet).

A telepeken a madarak a mikotoxinok széles skálájának vannak kitéve, valamint számos stresszfaktor is éri őket. Esetenként gyenge általános egészségi állapotban vannak, törékeny immun- és antioxidáns rendszerrel, rossz tartási körülmények között.

Mindezek nagyban hozzájárulnak a madarak toxinokkal szemben való érzékenységéhez. Nem meglepő, hogy a madarak gyakran mutatják a mikotoxikózis tüneteit már alacsony toxinszennyezettségnél is.

Ugyan a heveny mikotoxikózisok előfordulása a modern baromfitartásban nem jellemző, de az alacsony, sokszor ki sem mutatott toxinszintek gyakran felelősek a csökkent termelésért és a gyakoribb fertőzéses megbetegedésekért. Általában alacsony toxinszintet találunk, amely valamilyen stresszfaktorral együtt szubklinikai teljesítménycsökkenéshez, gyakoribb megbetegedésekhez és a termékenységi mutatók romlásához vezet. A baromfitartóknál ezeknek a szubklinikai veszteségeknek a gazdasági jelentősége sokkal nagyobb, mint a heveny veszteségeké, de a diagnózisuk sokkal nehezebb.

Klinikai tünetek a baromfiban

A baromfi a mikotoxinokra érzékeny haszonállatok közé tartozik. Ugyanakkor például a brojlercsirke sokkal ellenállóbb az aflatoxinnal szemben, mint más fajok (kacsa, liba, pulyka). Az aflatoxinoknak van a legerősebb immunszupresszív, rákkeltő és májkárosító hatásuk. Csökkentik a takarmányfelvételt, a napi testtömeg-gyarapodást, ami csökkent vágási tömeghez és tojástermeléshez vezet. Romlik a tenyészmadarak általános egészségi állapota, az állomány szétnő és csökken a termékenység.

Az A-trichotecének (T-2, HT2, DAS) súlyos gazdasági veszteségeket okoznak. Kifejezetten toxikusak a tyúkokra, mivel nagyon alacsony az LD50 értékük (2 mg/kg). A T-2 toxin csökkenti a takarmányfelvételt, a testtömeget, a tojástermelést és bőrkimaródásokat is okoz.

A fiatal tyúkok és a pulykák kifejezetten érzékenyek az ochratoxinokra. Ezek a toxinok csökkentik a takarmányfelvételt, a növekedést, a tojástermelést és a tojáshéj minőségét is rontják.

A nagyobb mennyiségben lévő fumonizinek okozhatnak tömeges elhullást a baromfiállományokban, de már csekélyebb fumonizin terhelés esetén is csökken a napi testtömeg-gyarapodás.

A baromfi nem annyira érzékeny a zearalenonra és a B-trichotecénekre (pl. DON), mint a sertések, de a zearalenon negatívan hat a tojások termékenységére és keltethetőségére.

Az ergot-alkaloidák csökkent takarmányfelvételt, mozgásképtelenséget és légzési nehézséget okoznak. Gyenge növekedés és csökkent tojástermelés jellemzi, a csőrön, karmokon kimaródások láthatóak.

Hatások a tenyészállományokban

Tudományos eredmények bizonyítják, hogy mikotoxinokkal (ZON, DON) szennyezett takarmányok etetése esetén megnövekedett a tenyészbaromfi állományokban a nem életképes csírák aránya, gyakoribb volt a korai vagy késői embrióelhalás, amelyhez a tojáshéj vastagságának csökkenése társult.

Fuzárium toxinnal szennyezett takarmány etetésénél megnövekedett az embrionális fejlődési rendellenességek és a késői csontosodások száma.

Megfigyelték, hogy a keltethetőség csökken az ochratoxin terratogén hatása és a korai embrióelhalás miatt.

Az aflatoxin felhalmozódik a csirkék, pulykák és kacsák ivarszerveiben, ezáltal a tojásba, valamint az utódokba is bekerül. Ha magas a T-2 toxinszint kerül a tojásba, a tojás terméketlen lesz. Alacsony toxinszintnél az embrió elkezd fejlődni, de elhal a fejlődés későbbi stádiumában. Néha a kifejlett embrió nem tud kikelni a csökkent életképessége miatt, vagy a kikelés után elhullik. Mindent összevetve, a mikotoxinok átjutása a tojásba és az utódokba csökkenti a termékenységet és a keltethetőséget, amely tenyészállatonként kevesebb naposcsibét eredményez, ezáltal gazdasági veszteséget okoz.

Megoldás

Mivel a baromfi nagyszámú toxinnal találkozik, lényeges, hogy hatékony és eredményes mikotoxin kockázat kezelési programot alkalmazzunk.

A BIOMIN Mycofix® terméksora egyedülálló a mikotoxinok kockázatának eredményes kezelésében, mivel három stratégia kombinálásával komplex megoldást kínál.

A termékek egyik stratégiája, a biotranszformáció által, egy enzimatikus reakció révén specifikusan, visszafordíthatatlanul és rendkívül hatékonyan közönbösíthetjük a toxinokat (trichotecének, zearalenon), melynek során sem mérgező maradékok, sem nemkívánatos melléktermékek nem képződnek. A megköthető toxinok (aflatoxin, ergot-alkaloidok, fumonizinek) hatástalanítása a másik stratégia: a specifikus kötés által történik, valamint a szelektált növényi és algakivonatok a korábban bejutott toxinok hatásának kivédésével teszik teljessé a mikotoxinok eredményes kezelését.