A növények magágy igénye kisebb-nagyobb mértékben különböző. A bíborhere, a lucerna és a repce igényesen elmunkált, a kalászosok morzsás, diónyi méretû rögökkel váltakozó, de beéredett talajú vetőágyat igényelnek.
Az elővetemény betakarítási ideje a mûvelésre rendelkezésre álló időt, tarlómaradványai pedig a mûvelés módját szabják meg.
Az augusztus közepétől betakarított növények – magkender, burgonya, szója, lóbab, napraforgó, cukorrépa és kukorica – után ősszel csak kalászos gabonák vethetők. Mûveléskor figyelembe kell venni a tarlómaradványok tömegét, apríthatóságát és a terület gyomosságát. Ha beérett, a burgonya, a napraforgószár tárcsával is jól zúzható. A szója, a lóbab szára továbbá a vonódott cirok- és kukoricaszár szárzúzókkal aprítható, míg a cukorrépaföldön a növényi maradványok szétterítésére kell gondot fordítani.
Későn lekerülő elővetemények után őszi gabonák alá szántás kivételes esetekben és akkor ajánlatos, ha jól elmunkálható. A nedves talaj szántható, de elmunkálásával várni kell a talaj száradásáig. A megszikkadt rögök porhanyító-egyengető kombinációval munkálhatók el. Henger akkor szükséges, ha a talaj a porhanyítás után is üreges marad. A száraz talajok felszántása a vetés előtt kockázatos, mivel a hagyományos elmunkálók többsége porosít, vagy csak a rögöket képez.
Tárcsával végzendő alapmûvelés esetén száraz talajon és rosszabb száraprítás után kétszer, és más-más irányban kell tárcsázni a tarlót. Az első menetben sekélyebben, a másodiknál a tervezett alapmûvelés mélységének megfelelően, és ha szükséges, rögtörő hengerrel kombinálva. A magágy a szármaradványoktól függően kombinátorral, vagy ásóboronával készíthető. Napraforgó tarlón szántásra akkor kerülhet sor, amikor a kaszatok a tárcsával megjáratott nyirkos talajban kikeltek vagy kicsíráztak. Mivel a kaszatok aláforgatása nem tanácsos, rozs, vagy őszi búza alá a sekély, forgatás nélküli alapmûvelés célszerûbb. A talajba kevert kaszatok egy része ősszel kikelve a fagyok hatására pusztul el, más részük tavasszal csírázik, de ekkor a sûrûvetésû gabona árnyékoló hatása veti vissza fejlődésüket.
Az elmunkáló elemekkel kombinált nehézkultivátorok szintén választhatók az őszi gabonák alapmûvelésére. A félmerev és a rugós kultivátorkapák keverő munkája, és a bordás henger elemek porhanyítása jó. Száraz talajon külön menetben a nehéz rögtörő henger járatása lehet indokolt.
Talajmaróval őszi gabonák alá a vizes, kenődő talajok kivételével, egy munkamenettel vetésre kész állapot alakítható ki. A középmély- és mélylazítók tömörödött talajokon alkalmazandók alapmûvelésre, azonban ebben az esetben kiegészítő mûveletként szükséges
Mivel Magyarországon a kukoricát a leggyakrabban őszi kalászossal (többnyire őszi búza) termesztik vetésváltásban, fontos, hogy a betakarítás időben megtörténjék az utónövény talaj-előkészítési munkálatainak garantálása érdekében. A kukorica utáni talajmûvelés legnagyobb nehézsége a nagy tömegû szár és tarló kezelése. A szervesanyag-gazdálkodás érdekében kerülni kell az égetést, amelyre egyébként a legtöbbször lehetőség sincs a nagy nedvességtartalom miatt. Jelentősen megkönnyíti a munkákat, ha a betakarító gépre szárzúzó adaptert helyezünk el, amely egyenletes aprítást, zúzást és talajon való szétterítést tesz lehetővé. Ha nyirkos a talaj (de nem túl nedves!) lehetőség van szántásra, fordítsunk azonban gondot az elmunkálásra, a felszín lezárására mélytömörítő hengerrel. Száraz időszakban mindenképpen kerülendő a szántás, megfelelő minőségû alapmûvelést és magágyat tudunk kialakítani tárcsával, illetve kombinátorral. Ügyelni kell arra, hogy későn betakarításra kerülő elővetemények után (kukorica, cukorrépa) a kalászosok magját a tömörebb talaj miatt többnyire sekélyebbre kell vetni.
A tavaszi vetésû növények talajmûvelése későn lekerülő elővetemények után
Tavaszi kalászos a tavaszi árpa, a zab és a rizs, gyökgumós a burgonya, a cukor- és takarmányrépa, hüvelyes a borsó, a bab, a szója, a lóbab, a csillagfürt stb., olajnövény a napraforgó, az olaj- és rostlen, a mustár. A kukorica és a kölesfélék abraktakarmány növények. Tavasszal telepíthető a lucerna és a vöröshere. A talaj-előkészítés két szakaszból áll, az őszi alapmûvelésből (elmunkálva) és a tavaszi magágykészítésből.
A cukorrépa tarlómaradványok szétterítése, a kukoricaszár aprítása (szárzúzóval vagy tárcsával) az alapmûvelés minőségét javítja. A tárcsás aprítás napraforgó, szója, lóbab, silókukorica és cirok tarlókon előnyös. Burgonyatarlón a bakhátas felszínt tárcsázással lehet egyenletes, szántható állapotba hozni. A mélymûvelést követő évben a hatástartam megőrzésére érdemes figyelmet fordítani. A szántás szükségessége és ideje (őszi vagy tavaszi) a talajállapot és az ökonómiai körülmények alapján ítélendő meg. A tavaszi szántás kockázatát a nedvességveszteség, a nedvesség és aprózottság tekintetében kiegyenlítetlen talajállapot jelenti. A szántást egy menetben, kapcsolt fogassal, forgóelemes elmunkálóval, mélytömörítő vagy könnyû hengerrel célszerû elmunkálni. Kivételes esetekben azonban indokolt lehet a tavaszi szántás alkalmazása is. Szerkezet nélküli szikeseken, ahol a talaj a tél folyamán összeállhat, ismételt forgatásra lehet szükség. Ügyelni kell arra, hogy a nagy sótartalmú rétegeket ne hozzuk a felszínre, mert az súlyos károkat okozhat. Mélyfekvésû területeken, amelyek kora tavasszal víz alá kerülhetnek, a tömörödés miatt az újólag elvégzett szántás segítheti a talajállapot javítását. Elfogadható a tavaszi szántás futóhomok- és kotutalajokon, kényszerû esetekben, ha a korai fagyok miatt elmaradt az őszi alapmûvelés, kipusztult őszi vetések talajain, a tarló egyéb hasznosítása (pl. a kukoricaszár téli legeltetése) esetén.
A kora tavaszi gabonák alá egymenetes mûvelés és vetés is végezhető. A védelemre szoruló termőhelyeken, kellő mérlegeléssel szóba jöhet a mûvelés nélküli direktvetés is (pl. kukoricával).
Irodalom:
Birkás M. (2002). Energiatakarékos és környezetkímélő talajmûvelés. Akaprint Kiadó és Nyomda, Budapest.
Gyuricza Cs. (2001). A szántóföldi talajhasználat alapjai. Akaprint Kiadó és Nyomda, Budapest.
A cikk szerzője: Dr. Gyuricza Csaba
