DEKALB® kukoricafajtái révén a világon legmodernebbnek számító, legújabb genetikai hátterû hibridek kerülnek a köztermesztésbe.
Berzsenyi és Györffy (2001) 40 éves tartamkísérletei alapján a növénytermesztési tényezők közül a trágyázás (31%) mellet a fajta (30%) az egyik legfontosabb tényező, mely hat a kukorica termésére. Ismerve hazánk kontinentális éghajlatát, a hibridválasztás meghatározó lehet a kukoricatermesztés sikere szempontjából. Ha csak az elmúlt pár esztendőt tekintjük, a szélsőségek, különösen az oly fontos csapadék szempontjából az ingadozások óriásiak. Míg 2000 és 2003 rendkívüli aszályt hozott, addig az átlagos csapadékú 2001–2002 mellett 2004-ben bőven jutott az égi áldásból.
A DEKALB® 1999-től kezdődően olyan hibrideket hozott a köztermesztésbe, melyek ezen szélsőséges viszonyok mellett is lehetővé teszik a jövedelmező és biztonságos kukoricatermesztést.
A DEKALB® piaci részesedése 2001-től dinamikusan növekszik, mely jelzi a termelők bizalmát. A piacrész növekedésének alapja az új hibridek forgalmának növekedése, melyeket összefoglaló néven harmadik generációs hibrideknek nevezünk. Képviselői lefedik a teljes hazai éréscsoport-igényt, a legkorábbi fajtától a legkésőbbiig.
A Monsanto forgalmon belüli aránynövekedésüket az 1. számú grafikonon láthatjuk, a köztermesztésben elfoglalt területük mára eléri a 200 000 ha-t.

Felmerül a kérdés, hogy mely értékmérő tulajdonságok jellemzik e „harmadik generációs” hibrideket:

• Kiemelkedően magas szemtermés.
• Éréscsoportjához viszonyított alacsony betakarításkori szemnedvesség.
• Évjárattól független viszonyított termésstabilitás.
• Kedvező agronómiai tulajdonságok, pl. tápanyag-hasznosítás, tőszámreakció.

E hibridek köztermesztésben elfoglalt helyét termésstabilitásuk határozza meg. Ismerjük a magyarországi klimatikus viszonyok rendkívüli szélsőségeit, ehhez kell a hazai hibrideknek alkalmazkodniuk úgy, hogy tulajdonságaik a termelő számára lényegesen ne változzanak.

Mint ahogy az elmúlt 2 év adataiból (2. és 3. számú ábra) is látható (OMMI FAO 200-300-400-500 minősített hibridek kísérlete) a DEKALB® harmadik generációs hibridjei mind a 2003-as rendkívül száraz, mind a 2004-es csapadékos év esetén megbízhatóan az élvonalban szerepelnek mind termés, mind pedig betakarításkori szemnedvességük alapján, jelezvén rendkívüli évjárat-stabilitásukat.

2000–2001-es bevezetésük óta a DK 391, DK 440, DK 537 éréscsoportjaik meghatározó, vezérhibridjeivé váltak, sőt a DK 440 közel 90 000 ha-os felületen a termelők legkedveltebb hibridje közé tartozik. 2003–2004-es bemutatkozása az új DKC 3511, DKC 4626, DKC 5211 és DKC 5143 hibrideknek rendkívül jól sikerült, mely hibridek megjelenése egyrészt bővítette a szortimentet, másrészt további értéknövekedést hozott, mely a még jobb alkalmazkodóképességben, illetve a még magasabb termőképességben nyilvánul meg.

Megtisztelő, hogy a gazdálkodók minél szélesebb köre és egyre nagyobb felületen termeli az új DEKALB® hibrideket.

A cikk szerzője: Szanyi István