A II. világháború előtt (1931–40. vetésterülete 1167 ezer hektár, 18,8 q /ha terméshozammal) termesztése az Alföldön kívül Fejér, Tolna és Baranya megyére korlátozódott. Az 1960-as években a termesztő körzetek átrendeződtek.
Az 1950-es években megindul a hazai nemesítés, ennek eredményeként már 1960-61-ben Martonvásár gondozásában sorban jelennek meg a magyar hibridek. Az 50-es évek termesztéstechnológiáját a magas munkaerő-igény jellemzi (1 q kukorica megtermelése átlagosan 18–20 fizikai munkaórát köt le). Ezt mérsékli gyomirtószerek megjelenése: Dikonirt, ezt követi a Simazin, majd a Hungazin. Az Afalon, Merkazin forgalomba kerülésével lehetővé válik a gyomirtószerek rotációja ezzel gátolva főként a monokultúrában termesztett kukoricaállományokban a herbicidre-zisztens gyompopulációk kialakulását. A növény a szélsőséges váztalajok, erősen glejes, vadszík és levegőtlen pangó vizes talajok kivételével bármely mélyrétegû talajon eredményesen termeszthető. Az ökológiai tényezők között limitáló faktor a víz és a hőmérséklet. Az Európai Unió tagországai között jelentős kukoricaexportőr Franciaország, azonban az Unión belüli igényt nem tudja kielégíteni, tehát kukoricatermésünk piaca EU-n belül biztosított, függetlenül a hazai állatállomány csökkenésétől. A kukorica 2004. évi országos vetésterülete 1 179 000 hektár (az őszi búzáé 1 117 000) volt, a szántóterület 26,1%‑át foglalta el (grafikon).
A kukorica vetésterületének aránya megyénként nagy eltérést mutat: míg Heves, Borsod és Nógrád megyében nem éri el a megye szántóterületének a 15%-át, addig Baranya, Somogy, Szabolcs-Szatmar-Bereg, Tolna és Zala megyékbaz aránya 40% feletti. Utóbbi megyékben a vetésterület növelése csak monokultúrás termesztéssel volna megoldható, amely a környezet káros peszticidterhelését vonná maga után. A környezetvédelem az 1960-as évektől a középpontba került (Ubrizsy: Áldás és átok. 1968). Ennek eredményeként a DDT, HCH hatóanyagú készítmények kivonásra kerültek, majd a 80-as évek elején korlátozva lett az atrazinok felhasználása is. A korlátozásokat a szükségszerûség felismerésén túl lehetővé tették az egyre nagyobb számban megjelenő új herbicid hatóanyagok.
A kukorica gyomirtásában egyaránt „gazdálkodnunk kell” az agro- és kemotechnika eszközrendszerével. Az elvetett mag gyors kelésének feltétele a talajhőmérséklet (min. 8–12 °C) és a talajnedvesség. Kedvező feltételek teljesülése esetén a növény 6–8 nap alatt kikel.
Ezt a hőmérsékletet a talajok általában április 10–15. között érik el. Az április 10. és május 15. közötti vetésidőben a kukorica terméshozamában szignifikáns különbség nem várható, tehát erősen gyomos talajoknál megvárhatjuk május elejét, amikorra a gyomok többsége kikel, és egy ekkor végzett magágyelőkészítéssel a gyomok többségét elpusztíthatjuk. A területek vegyszeres okszerû gyomirtását csak a terület gyomviszonyainak ismeretében tudjuk megtervezni. Az alkalmazandó gyomirtószert, annak dózisát, a kijuttatás módját a gyomösszetétel, a várható gyomborítottság, a kukoricát követő utóvetemény és a terület csapadék-öntözhetőségének figyelembevételével határozzuk meg. Csapadékszegény vidéken ha, a terület öntözése nem megoldott a bedolgozásos technológiát, vagy a korai poszt-, posztemergens kijuttatási módot válasszuk. Az évelő egy- és kétszikû, valamint mélyről is kikelő növények (szerbtövisfajok) elleni gyomirtásnál a posztemergens kezelésektől várhatunk megbízható eredményt. Öntözött körülmények közötti termesztésnél, ahol mérsékelt magról kelő egy- és kétszikû gyomfertőzés várható a preemergens gyomirtás önmagában is elegendő lehet. A gyomösszetétel ismeretében a herbicidek hatékonysági táblázatából kiválaszthatjuk a legkedvezőbb hatóanyagot, illetve kialakíthatunk jó hatékonyságú, kedvező árfekvésû kombinációt.
A táblázat nem tartalmazza azokat a gyomirtószer hatóanyagokat, melyeknek az engedélyokirata visszavonásra került 2004. évben. A Fenuron 2005. 09. 30-ig, az Atrazinok, illetve mindazon kombinációk, melyek atrazint is tartalmaznak, 2007. június 30-ig rendelkeznek felhasználási engedéllyel, „nélkülözhetetlen kategóriában” használhatók fel.
A 150/2004. (X.12.) FVM rendelet 2. számú melléklete tartalmazza az egyes agrár-környezetgazdálkodási célprogramokban használható (engedélyezett), illetve tiltott növényvédőszer hatóanyagok jegyzékét. Megjegyzem, hogy a rendelet és mellékletének átdolgozása-módosítása folyamatban van, de a módosított rendelet megjelenése csak a kukorica-gyomirtási szezon végén várható.
Gyakorlati tanácsok kukorica gyomirtásához:
• A hivatkozott rendelet 2. sz. mellékletének b, pontja értelmében integrált kukorica termesztésben 2,4-D, atrazin, alaklór, cianazin, dikamba, imazapir, flumetszulam hatóanyagú készítmények nem használhatók fel.
• Az Imazamox hatóanyagú készítmények kizárólag imidazol-rezisztens kukoricafajtában használhatóak fel, a permetezés befejezését követően csak alapos gépmosás után folytathatjuk a gyomirtást nem rezisztens kukoricában.
• Évelő gyomokkal fertőzött területeken a premergens kezelés önmagában nem oldja meg a gyomirtás problémáját, a területet posztemergensen is felül kell kezelnünk.
• A posztemergens kezelések hatékonyságát az olajadalékok segítik, száraz évjáratban a gyomirtószer felszívódását nagymértékben gyorsíthatjuk ha a permetléhez 2–4 kg/ha ammoniumnitrátot adunk. A felszívódással együtt nem csak a hatékonyság, de egyes gyomírtószerek által kiváltott fitotoxicitás is növekszik, ezért hormonhatású anyagokhoz ne tegyük.
• Amennyiben erős éjszakai lehûlés várható, a posztemergens gyomirtást halasszuk el az erős lehûlések megszüntéig, mert hatásuk nagymértékben romlik.
• 2,4-D hatóanyagú készítmények alkalmazása előtt mindig kérjünk a vetőmagforgalmazótól a fajta érzékenységére vonatkozó felvilágosítást.
• Mivel a generatív szervek kezdeményei már a kukorica 8 leveles állapotában megjelennek, hormonhatású anyagokkal a 6 levelesnél fejlettebb kukoricát ne kezeljük, mert a gyökérzet és a terméskezdemények is károsodhatnak.
A cikk szerzője: Péter János
