2024. május 20. hétfő Bernát, Felícia

Szárító-, tárolótelepi technológiák helyzete

Agro Napló
A magyar mezõgazdaság eredményessége, folyamatos fejlõdése hosszabb távon csak úgy tartható, ha választ adunk a kor kihívásaira. Jelen esetben ez az energia költségének alakulása rövid, közép- és hosszú távon, amely a szárítási költség révén már most is igen jelentõsen befolyásolja egyik legfontosabb gabonanövényünk, a kukorica termelésének eredményességét.

A hazai mezőgazdaságban meghatározó szerep jut a gabonaágazatra. Az évente megtermelt gabona mennyisége elérheti – kedvező időjárás esetén – a 13–15 millió tonnát. Ennek a terménymennyiségnek a biztonságos szárítását, tárolását kell megoldani a hazai szárító-, tárolótelepeknek. Ehhez a mennyiséghez jön még az intervenciós gabonatárolás miatt átmenetileg megnövekedett átfutó terménykészletek miatti többlet tárolótér-igény, ami a jelenlegi becslések szerint mintegy 4–5 millió tonna. Ennek a megoldása nem tûr halasztást.

Számos elemzést végeztünk az elmúlt időszakban a szárító-, tároló-telepek gépi technológiáinak értékelése kapcsán. Ezen technológiákról e lapban is jelent meg összefoglaló értékelés. A szárítás-tárolást nem lehet elkülönítetten kezelni, a szárító- és a tárolókapacitás fejlesztését össze kell hangolni.
Jelenleg rövid távon sürgetőbb a tárolótér-hiány leküzdése, de már rövid távon is a szárítás fejlesztését, a technológiák korszerûsítését, különösen az energetikai terményminőségre gyakorolt hatása miatt sem lehet elhanyagolni.

A hazai tárolótelepek jellemzői

A hazai tárolókapacitás megoszlása:

  • 700–800 ezer tonna betonsiló,
  • 4,5–5 millió tonna fémsiló,
  • 9–10 millió tonna csarnoktároló.

A tárolási igényeket nem elégíti ki a tárolók nagy része – mintegy 2/3-a – tárolástechnológiai szempontból korszerûtlen, nem szellőztethető, nincs beépített anyagmozgató, illetve hőmérő-rendszerrel ellátva.

Ennek felismerése révén még ebben az évben, a tárolótér hiány csökkentésére – nagyrészt az AVOP program keretében – számottevő tároló beruházás kerül megvalósításra, mely a tervek szerint közel 2 millió tonna nagyságrendûnek ígérkezik.

Az üzemek az intervenciós tárolás feltételének teljesítése érdekében a telepek egy részét részben korszerûsítették, vagy legalább építészetileg „rendbe tették”, a betonpadozatot, tetőszerkezetet, ajtókat kijavították. A minőségi és mennyiségi átvételhez laboreszközöket szereztek be, a telepi mérlegeket hitelesítették stb., illetve sok helyen lecserélték 60 tonnásra, ami már a korszerû szállító jármû parkhoz igazodik.

A szemes termény szárítás helyzete

A szárítás meghatározó költségeleme a felhasznált hőenergia költsége, melyet a termelés gazdaságosságának javítása érdekében feltétlenül csökkenteni kellene. Ennek azonban ellentmond az a tény, hogy az energiahordozók ára rövid távon is számottevő emelkedést mutat és hosszú távon is a helyzet javulására, az energiaárak csökkenésére nem lehet számítani. Ezért az FVM-MGI-ben elemzést végeztünk a szárítók korszerûségének energetikai jellemzőkön keresztül való hatásáról, melyet egy 15 éves korszerûsítési trend keretében mutatunk be. Ezen túlmenően azonban nem elhanyagolható a szárítási minőség sem. Laboratóriumi beltartalmi vizsgálatokkal kiegészítve vizsgáltuk a termények fizikai, beltartalmi jellemzőinek alakulását a szárítás során.

A megtermelt 7–8 M t kukoricát szinte teljes egészében szárítani kell. Nem feledkezhetünk meg a kb. 1 M t repce, napraforgó szárításáról, tárolásáról sem. Az egyéb tartósítási módok – pl. nedves fóliatömlős tárolás – bár terjednek, azonban nem érik el az összes mennyiség 10%-át. Az újabban humán, illetve ipari felhasználásra is kerülő terményt így túlnyomóan szárítani kell. Szóba jöhet pl. a kukorica ipari feldolgozása során a bio-etanol előállítása, a feldolgozás azonban folyamatos éves üzem esetén is csak szárítottan lehetséges.

A hazai üzemekben mintegy 1500 szárítótelep található. Ezeknek közel 50%-a B1-15 szárító.

A szárítótelepek átlagos teljesítménye mintegy 10 t/h. Így a hazai szárítógép-park idényteljesítménye kukoricaszárításnál 600 üzemórával számolva mintegy 6 millió tonna. Ez az országos igényt elvileg fedezi, de a területi lefedettség nem megfelelő. Miként a tárolótelepeknél is, a kis- és közepes üzemek nem rendelkeznek megfelelő technológiával.

A szárítógép-park rendkívül korszerûtlen, a géppark mintegy 60–65%-a mûszakilag elavult, életkoruk 20 év feletti.

A gazdasági szerkezetváltás után, az utóbbi tíz évben újonnan létesített viszonylag korszerû szárítóberendezések száma szerény, elsősorban kis- és közepes teljesítményû berendezések voltak, melyek összesített száma 350–400-ra tehető. Korszerû, automatikus vezérlésû, nagy teljesítményû szárítótelepből mintegy 80–100 létesült.

A szárítótelepi technológiáknak az alábbi főbb igényeket kell kielégíteni:

  • üzemmérethez igazodó teljesítmény,
  • kedvező energiafelhasználás,
  • megfelelő munkaminőség,
  • korszerû vezérlés, ill. szabályozástechnika,
  • környezetvédelmi megfelelőség,
  • kedvező beruházási és üzemeltetési költség,
  • tûzvédelmi előírások.

A szárítási költség összetevőinek kapcsolata

A szárítás elsősorban kukoricánál, de napraforgónál is jelentős költségtényező és számottevően befolyásolja a termelés gazdaságosságát. A szárítási költség – amely magába foglalja az amortizációt, javítás, karbantartási költséget, élőmunka felhasználást is – túlnyomó része a leamortizálódott telepeknél ~70–80%-ot, az újabb telepeknél 50–60%-ot kitevő energiaköltség.

A szárítás energiaköltségét meghatározó költség összetevők:

  • a vízelvonás mértéke (%) (a kezdeti és végnedvességtartalom különbsége),
  • a kezdeti nedvességtartalom nagymértékben függ a fajta, illetve ökológiai jellemzőktől, a betakarítás időpontjától,
  • a végnedvességtartalom a szárító konstrukciójától, üzemeltetésétől, a tárolástechnológia lehetőségeitől stb.

A termény szárításához szükséges hőenergia nagymértékben függ a szárított végtermékre vonatkoztatott vízelvonástól, amit  nagyobb értékben a kezdeti nedvességtartalom, kisebb mértékben a végnedvességtartalom határoz meg. A kezdeti nedvességtartalom csökkentése – mely elsősorban fajta-, évjárat-, agrotechnika-, betakarítási időpontfüggő – hosszú távon kívánatos, illetve az energetikai költségek emelkedése miatt elengedhetetlen.

Az 1. táblázat szemlélteti a kezdeti nedvességtartalomnak a hatását az energiafelhasználásra.



A szárítóberendezés fajlagos hőenergia felhasználása MJ/kg víz alapvetően a szárító konstrukciótól, illetve az üzemeltetéstől függ.

A jelenlegi méréseink és üzemi tapasztalataink alapján a hazai szárítógép-park még mindig túlnyomó részét alkotó elhasználódott B1-15 szárító fajlagos hőenergia felhasználása mintegy 5,4 MJ/kg víz. Ezzel szemben egy korszerû szárító (pl. HEVES X-1200, (MEYER) CIMBRIA, GSI) energiafelhasználása jellemzően 3,8 MJ/kg víz értékû.

A felhasznált energiahordozó fajtája, ára

Az egyes energiahordozók a magyar energetikai rendszerben azonos hőenergia tartalomra átszámított fajlagos ára (pl. gáz, LPG) könnyû kénmentes tüzelőolaj) jelentősen eltér.

Az energiahordozók összehasonlító árait a 2. táblázat mutatja be. Az ár helyenként, ill. üzemenként a beszerzési lehetőségektől függően eltérhet.



Jelenleg a földgáz fajlagos ára a legkedvezőbb, ez azonban az ún. teljesítmény lekötési díj miatt változhat, növekedhet.

Az energia árának folyamatos emelkedése a közeljövőben állandósulni látszik, ezért a technológia fejlesztése, a telepek korszerûsítése elengedhetetlen.

A fentiek alapján középtávú elemzést készítettünk a szárítás energetikai kihatásairól és jövőbeni fejlesztési lehetőségeiről.

A szemes termények (gabonafélék, olajosnövények) szárításának energetikai kihatása

A 3. táblázat a hazai szárítóberendezések átlagos hőenergetikai jellemzőit szemlélteti a géppark-korszerûsítés függvényében.



A hazai szárítógép-parknál jelenleg a korszerû szárítók részaránya kapacitásban mintegy 20% körüli, ugyanis a viszonylag korszerû újabb szárítók (kb. 400–450 db) általában a közepes üzemméreteknek megfelelően jellemzően kisebb teljesítményûek, mint a B1-15 szárító.

A szárítógép-park lecserélése és korszerûsítése előreláthatóan mintegy 15 év alatt valósítható meg és ez 1200 új telepet igényelne.

Ez azt jelenti, hogy a telepi beruházásoknál évente közel 80 új telep építésére lesz szükség, mivel csak mintegy a szárítógép-park teljesítményben 20%-át biztosító, meglévő fenti számú szárítót lehet korszerû szárítónak tekinteni. A szárítógép-parknak igazodni kell az üzemi teljesítmény igényekhez szükség van tehát kisebb 6–8 t/h-s, illetve nagyobb 15–20 t/h-s teljesítményû berendezésekre is.

A korszerûsítés kétféle termelési szinttel (átlagos, kedvező) számol. A szárítóüzemi technológiák hőenergia felhasználásánál alapvető a nedvességelvonás mértéke, vagyis a betakarításkori kezdeti és a szárítás utáni végnedvességtartalom. A betakarítási nedvességtartalom fajtától, a klimatikus hatásoktól, valamint a betakarítási időpont helyes megválasztásától függ. Hosszú távon az energiaárak folyamatos növekedése miatt kívánatos a vízelvonás mértékének mérséklése, vagyis a betakarítási nedvességtartalom csökkentése, melyet fajtanemesítéssel, a helyes agrotechnikával lehet elérni. Szóba jöhet a vízelvonás csökkentésére – különösen napraforgónál – az állomány desszikálás, vegyi úton történő állomány leszárítás is. A túlszárítás elkerüléséhez, pedig korszerû szárítás-, tárolástechnológia szükséges. A szárítóüzemi technológiák hőenergia-felhasználásának prognosztizált alakulását, a kukorica és napraforgónál, a 4. és 5. táblázat szemlélteti.



A szárítók hőenergia-felhasználás javítása révén és a nedvességelvonás csökkentésével kukoricánál, országosan a jelenleg naturális mutatóban számolt gyakorlati hőenergia-felhasználás 22,6 Nm3/t földgáz egyenértékû felhasználásról 15 év alatt 8,9 Nm3/t értékre csökkenthető, ami a jelenlegi évi mintegy 158 millió Nm3 földgáz egymértékû hőenergia-felhasználás 71 M Nm3 értékre redukálását jelentheti.

Ugyanezek az értékek napraforgónál: 12 Nm3/t földgáz felhasználás 8,3 m3/t értékre csökken, míg az országos szárítási hőenergia-szükségletet 12 MNm3-el szemben 10,4 MNm3 földgázzal biztosítani lehet.

Üzemszervezési ajánlások

A szükséges szárítókapacitást új üzem létesítése esetén a 30 napos optimális kukorica  betakarítási időtartam figyelembevételével célszerû meghatározni. A szárító egy szárítási szezonban mintegy 600 üzemórát mûködik. Nagyobb szárítókapacitás létesítésével a szárítási szezon szûkíthető, a termény lábon történő szárításával a szárítási költség csökkenhet. A szárító beruházást megfelelő szakértők bevonásával kell előkészíteni. A megadott gyári paramétereket hőtechnikai számításokkal célszerû ellenőrizni.

A szárítási szezonra való felkészülést idejében el kell kezdeni, megfelelő mûszaki karbantartás, égők beszabályozása, továbbá tárolók tisztítása, fertőtlenítése stb. révén.

A szárítótelepeknél, mind a szárításnál, mind a tárolásnál alapvető a gyors, pontos, megbízható nedvességtartalom-mérő készülék.

A nedvességtartalom-mérő készülékeket a fajtajellemzők, évjárati hatások változása miatt évente célszerû kalibráltatni.
Rosszul pontatlanul mérő készülékkel a szárító nem állítható, szabályozható megfelelően.

Figyelembe kell venni, hogy a nedvességmérők a száraz, illetve nedves tartományban eltérő pontossággal mûködnek, ezért célszerû a mûszereket külön skálán (száraz, ill. nedves) beállítatni. Nem szabad elfeledkezni a szárítószekrényes kontroll ellenőrzésről sem.

A szárítók helyes üzemeltetése a betakarításnál kezdődik. Lehetőleg azonos fajtájú, érettségû és egy táblában lévő termény kerüljön egy időben betakarításra. A napi betakarított mennyiség a szárító napi teljesítményéhez igazodjon. Nem célszerû a plusz egy napi kapacitásnál nagyobb terménymennyiséget előre betakarítani, mert így a termény minőségi károsodást nem szenved és az esetleges leállások sem okoznak számottevő teljesítmény-kiesést.

A szárítótelepre érkező termény mennyiségi és minőségi átvételre kerül, akár a saját termény szárításáról, akár bérszárításról van szó.

A mérlegelés és mintavételezés után meg kell határozni a termény nedvességtartalmát. A tisztítógépek berostázását a terményjellemzők figyelembevételével úgy célszerû elvégezni, hogy az előtisztítás során a szennyező anyagok leválasztásra kerüljenek, de a felesleges szem-, ill. törtszem leválasztást kerüljük, mivel az veszteséget okoz. A közel azonos nedvességtartalmú tételeket célszerû összegyûjteni, hogy a szárító beszabályozása könnyebben elvégezhető legyen.

A szárító berendezések hőenergia felhasználása a kezdeti és végső nedvességtartalomtól (az abszolút vízelvonás mértékétől) és a fajlagos hőenergia felhasználástól függ. Az 1 t szárított végtermékre vetített tüzelőanyag-felhasználás értékeit különböző kezdeti nedvességtartalom mellett hagyományos, ill. korszerû szárító esetén fentebb, az 1. táblázat mutatja be.

A gyakorlatban a kukorica nedvesség leadásának sebessége az alacsonyabb nedvességtartományban (18% alatt) lassul, így további vízelvonás csökkenésével a valós energia-megtakarítás a táblázatban közölt értéknél valamivel kisebb lehet.

A fentiek szerint – a szárítási idény, illetve szárító teljesítmény figyelembevételével az agrotehnikai követelmények szabta határon belül – a terményt célszerû minél alacsonyabb nedvességtartalommal betakarítani. Figyelembe kell ugyanakkor venni, hogy a magasabb FAO számú fajták, amelyek betakarításkori nedvességtartalma általában nagyobb, magasabb terméshozamot produkálhatnak, ami a szárítási költség növekedését egy adott mértékig kompenzálhatja. Az optimális fajtaszerkezet kialakítása az üzemi gyakorlatban, elsősorban a szárítási kapacitás és a termelésszerkezet figyelembevételével történik. Ezeket az üzemi tapasztalatokat már csak a következő szezonban lehet érvényesíteni.

A jelenlegi szárító berendezések szárítási egyenetlensége miatt célszerû, illetve szükséges a terményt – elsősorban ott, ahol nincs szellőztethető tároló rendszer – a biztonságos tárolás érdekében kismértékben 14% alá, 13–13,5% körüli nedvességtartalomra szárítani. Szellőztető rendszerrel ellátott tárolóknál 14% körüli nedvességtartalom lenne az ideális, azonban ezt a szárítók szabályozórendszere legkedvezőbb esetben is csak ±0,5%-os tûréssel tudja biztosítani.

A régebbi szárítóknál még rosszabb a helyzet, így a túlszárítás – ha nincs a telepen szellőztethető tároló rendszer – szinte elkerülhetetlen.

A szárítás hatása a terményminőségi jellemzőkre

A szárítás jelentős energiaközléssel járó folyamat, melynek során a terményt jelentős behatás éri, mely kihat a termény fizikai, beltartalmi paramétereire.

Ezek a hatások függenek:

  • a szárító rendszere,
  • a szárítási réteg vastagsága,
  • a szárítóközeg útja,
  • a szárítóközeg hőmérséklete,
  • a szárítóközeg sebesség-jellemzőitől.

Egy adott konstrukciónál a legtöbb jellemző állandó, ugyanakkor a szárítóközeg hőmérséklet beállítása jelentősen befolyásolja a szárítási minőséget.

Aknás szárítórendszernél beltartalmi vizsgálatot végeztünk a szárítóközeg hatásának vizsgálatára, ahol a szárítóközeg 120 + 1 °C-ra volt beállítva. A teljes beltartalmi analízis eredményét a 6. táblázat szemlélteti. Az adatokból látható, hogy az aminósav veszteség mintegy 15%-os. Ezen túlmenően különösen a magas kezdeti nedvességtartalommal betakarított terménynél olyan fizikai károsodás is bekövetkezik, mely révén a szem üvegessé, törékennyé válik, ami az átvételnél, ill. a tárolásnál jelent problémát.



A fentiek, illetve eddigi méréseink, üzemi tapasztalataink alapján a szárítóközeg hőmérsékletét 100–110 °C-os tartományban célszerû beállítani. A szárító teljesítményének emelését a szárítóközeg hőmérsékletének növelésével, a terményre gyakorolt károsító hatása miatt nem lehet megengedni.

A fentiek alapján az összes aminósav mennyisége 8,92%-ról 7,65%-ra csökkent 120 °C szárítóközeg hőmérsékletnél. A vizsgálataink és egyéb eddigi méréseink is megerősítik azt, hogy a szárítóközeg hőmérséklet alkalmazása 110 °C felett már nem kívánatos és számottevő beltartalmi veszteséget okozhat.

Összefoglalás

A betakarítás utáni feldolgozás – szárítás – technológiáinak színvonala sürgős fejlesztési igényt támasztott, melyet az energiaárak növekedése tovább erősít.
Az üzemek számára rendelkezésre állnak azok az új, vagy fejlesztett technológiák, jelesül: hővisszanyeréses automatizált üzemû szárítók, korszerû tisztító anyagmozgató gépek, fejlesztett tárolástechnikai létesítmények. Az új technológiák alkalmazása révén – melyekről korábban is beszámoltunk – csökkenthető a fajlagos energiafelhasználás, javul a szárított terményminőség megőrzése, a telepek a környezetvédelmi követelményeket is jobban kielégítik.
Az átmenetileg megnövekedett tárolótér többletigény kielégítése után a szárítástechnológiákra célszerû a meglévő, sajnos szûkös fejlesztési forrásokat koncentrálni.

A szárítás szerepe a későbbiekben is alapvetően meghatározó lesz, jelentősen befolyásolja a gabonatermelés gazdaságosságát. A fentiek miatt a hazai szárítógép-park az üzemi szerkezet figyelembe vételével sürgős megújításra szorul.

A cikk szerzője: Dr. Herdovics Mihály

Címlapkép: Getty Images
NEKED AJÁNLJUK
Az őszi búza tavaszi lombtrágyázása

Az őszi búza tavaszi lombtrágyázása

Az idei év sem szűkölködik növényeink részére szélsőséges időjárásban, ami miatt a tenyészidőszakban egyre kevesebb a növények számára a növekedéshez...

CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
AgroFuture 2024
Új rendezvény a fenntarthatósági követelményeről és innovációs lehetőségekről!
AgroFood 2024
Országos jelentőségű rendezvény az élelmiszeripari vállalkozások számára!
Vállalati Energiamenedzsment 2024
Tudatos vállalati energiamenedzsment a hazai cégeknek!
Agrárium 2024
Jön a tavasz kiemelkedő agráripari konferenciája!
EZT OLVASTAD MÁR?
Hello vidék  |  2024. május 20. 14:06