Különösen az állattartás nélküli, intenzív mûvelésû területek talajának P- és K-tápanyagtartalma csökkent az elmúlt évek során. Közvetlen hozamcsökkenés nem minden esetben jelentkezik, de a hozamok egyre nagyobb mértékben csökkennek az évek során. Felmerül a kérdés, hogy van-e értelme, és milyen mértékben a rendszeres P- és K-trágyázásnak.
Mi történik, ha elmarad a P- és K-trágyázás?
Kísérleti eredmények alátámasztják, hogy a talaj tápanyagszintje a P-trágyázás hiányának a következtében 2-3 termelési ciklus elteltével egy tápanyagosztállyal lejjebb kerül. Ezzel együtt jár az ingadozó hozamkiesés, mely először vizuálisan nem érzékelhető. A veszteségek kompenzálása érdekében az ezt követő években a tápanyag-elvonási szintet jóval meghaladó trágyázás szükséges, mely a mûtrágyaköltségek növekedését jelenti.
Mikor a legmagasabb a tápanyagigény és hogyan fedezhető legkönnyebben?
A búza a P-igényének a 70%-át márciustól májusig veszi fel. A hûvös tavasz során, amikor a gyökerek még a felszín közelében helyezkednek el, fontos, hogy a gyors fiatalkori fejlődés érdekében a növény rendelkezésére bocsássuk a szükséges tápanyagokat, vízoldódó formában, NPK-mûtrágyával.
KÖVETKEZTETÉS:
A tavaszi NPK-trágyázással
- fedezhető a növény tápanyagigénye,
- növelhető a hozam,
- fenntartható a talaj termékenysége.
„Ha ma takarékoskodunk a tápanyag-kijuttatással, az azt jelenti, hogy lemondunk a hozamról és a bevételről, és a mûtrágyaköltségeket az elkövetkezendő évekre halasztjuk.” (Dr. Zorn, Thüringiai Mezőgazdasági Hivatal, Jena)
