A borzas kalászokban az eredeti gabonaszemekre már nem is emlékeztető, fekete gömbölyded, ún. üszögpuffancsok, vagy vékony hártyával körülvett spóratokok fejlődnek. A rozsszárüszög tünetei a száron jelentkeznek, ahol vastag, sötét színû portokok fejlődnek. (Ez utóbbi jelenleg ritka, élelmezésegészségügyi- és termésbiztonsági jelentősége minimális, ezért csak érintőlegesen említjük.) +

Rendszertani megközelítésből a gabonaüszögökre a következő taxonómiai besorolás jellemző:

• Gombák országa (Fungi or.)
• Bazídiumos gombák törzse (Basidiomycota t.)
• Ustomycetes osztály (Ustilaginomycetes o.)
• Üszöggombák rendje (Ustilaginales r.).

Az előbbi rendszertani besoroláson belül a növényvédelmi szempontból jelentős kórokozók (a fontosabb fajok felsorolásával) két családba sorolhatók:

• Porüszögök családja (Ustilaginaceae cs.)
   Ustilago avenae - Zab porüszög,
   Ustilago hordei - Árpa, zab fedettüszög („gúnyásüszög”),
   Ustilago nuda - Árpa „valódi” porüszög,
   Ustilago tritici - Gabona porüszög (árpa*, búza, rozs)
   *: árpa fekete-, v. álporüszög,
• Kőüszögök családja (Tilletiaceae cs.)
   Tilletia caries - Búza kőüszög, „büdösüszög”, „zsírosüszög”,
   Tilletia contraversa - Búza törpe kőüszög,
   Tilletia laevis - Búza kőüszög, „büdösüszög”, „zsírosüszög”,
   Tilletia intermedia* - Búza kőüszög, „büdösüszög”, „zsírosüszög”, *: a T. caries és a T. laevis fajhibridjének tekinthető. A két faj és a fajhibrid általában együttesen, keverten fordulnak elő. Elkülönítésük a spóráik felületi barázdáltsága alapján lehetséges.
   Neovossia indica - Búza virágfertőző üszög (Indiai kőüszög).

Amint a rendszertani felsorolásból is kitûnik – a gabonaféléknél – számos faj idézhet elő üszögbetegséget. Ezen kívül a kukoricának, cirokféléknek, fûféléknek, fészkesvirágúaknak, mákféléknek stb. egyéb (Sorosporium, Sphacelotheca, Sporisorium, Thecaphora, Urocystis, Entyloma) nemzetségekbe tartozó üszögbetegségei ismeretesek.

Biológiai megközelítésben a gabonaféléket a fontosabb üszögbetegségek alapvetően kétféle módon tudják megfertőzni:

Agronómiai szempontból a gabonaüszögök termésveszteséget okozhatnak, ennél azonban lényegesebb a minőségrontó hatásuk. (Mennyiségi - minőségi kártétel.)

A porüszögféléktől fertőződött gabonaszemeken nem látszódnak a tünetek, a fertőzés csak embrióvizsgálattal mutatható ki.

A kőüszög által szennyezett gabonatétel – a szennyezés mértékétől függő színmélységgel – szürkés árnyalatú, és általában bûzös, romlott halra emlékeztető szagú. A gomba által termelt mérgező anyagcseretermékek miatt az ilyen gabonatétel sem étkezésre, sem takarmányozásra nem alkalmas! Kimutatásuk spóralemosással, majd mikroszkópos vizsgálattal egyszerûen elvégezhető.

A törpe kőüszög (Tilletia contraversa) és az indiai kőüszög (Neovossia indica) sok európai, ázsiai országban zárlati (karantén) károsítónak minősül, emiatt az exportot – bármilyen csekély mértékû fertőzés esetén is – meghiúsítja. Gyakorlatilag, ha nagyobb, – egyébként jó minőségû – gabonatételbe kisebb mennyiségû fertőzött termény kerül, az az egész tétel értékesítését ellehetetleníti. A túltermelési válsággal küzdő országokban előszeretettel „vadásznak” ilyen zárlati károsítókra, és amennyiben kimutatásra kerül jelenlétük, azonnal visszafordítják az exportra váró gabonatételt.

A gabonaüszögök jelentősége korábban: hazánkban és a világ más tájain is a különböző üszögbetegségek évente eltérő mértékû, de több-kevesebb termésveszteséget minden évben okoztak. Az intenzív gabonatermesztés kibontakozásáig az egyik legfőbb gabonabetegség típus volt a gabonaüszög. A negyvenes-ötvenes években elterjedt vetőmagcsávázás jelentős mértékben visszaszorította – főként a kő- és törpeüszög – a fertőzést. Ekkor terjedt el a rézgálicos csávázás mellett szélesebb körben a szerves higany (fenil-Hg-klorid, metoxi-etil-Hg-klorid stb.), HCB (hexaklórbenzol), PCNB (pentaklórnitrobenzol), TMTD (tetrametil-tiurám-diszulfid) hatóanyagok használata.

A gazdaságos üzemméretek, intenzívebb gabonatermesztés kialakulását követően (1960-as évektől) a betegség teljesen visszaszorult elsősorban a kedvező agrotechnika (optimalizált tápanyag-ellátás, kötelező(!) vetőmagcsávázás, intenzívebb növényvédelem, precízebb betakarítás-technológia, képzetteb szakirányítás stb.) általánossá válásával.

A mai helyzet sajnos némi visszalépést jelent az 1970-es, 1980-as évekhez képest mind a termelési színvonalat, mind az agrotechnikai igényességet illetően, ami – mindezek által – a különböző gabonabetegségeket, így az üszögöt is érinti. A fajták terméspotenciálja, a gépesítés színvonala tulajdonképpen azóta is fejlődött, de miután a termelés bizonyos szegmensei kiestek az igényes gazdasági szakirányítás hatásterülete alól (kis- és gazdaságtalan üzem- és táblaméretek, csávázás elhagyása, kényszergazdálkodás stb.) a gabonaüszög ismét felütötte fejét. A '90-es évek közepétől a növényvédő állomások, kutatóintézetek szakemberei mind gyakrabban találkoztak por-, vagy kőüszögös fertőzést mutató gabonatáblákkal.

A gabonaüszögök kártételének megelőzése: a helyes agrotechnikai körülmények megteremtésével a jelentősen mérsékelhető az üszögfertőzés mértéke.

Bár üszögfélékre rezisztens, vagy toleráns gabonafajták nem ismeretesek, az egyéb termesztéstechnológiai-, agroökológiai viszonyokhoz kell a lehető legjobban illeszthető fajtákat megválasztani.

A tápanyag-visszapótlás színvonalát, valamint a tápanyagok arányát úgy célszerû megválasztani, hogy a növényállomány a genetikai potenciálját mindinkább ki tudja bontakoztatni, de az időjárási szélsőségekre, valamint a betegségekre ne váljék fogékonnyá. Az optimális tápanyag-ellátás biztosíthatja a csíranövény gyors fejlődését, megerősödését, ami mérsékli a csírakorban támadó kőüszögfélék fertőzését.

A talajmûvelésnek szintén törekednie kell a kelő növényállomány fejlődésének elősegítésére, a kedvező levegő/víz arány megteremtésére a gyökérzónában. A szerkezetromlásra-, porosodásra hajlamosító, egyoldalú eszközhasználatra alapozott talajmûvelés (pl. tárcsás borona), magágykészítés elősegíti a levegőtlen, esetleg vízzel könnyen telítődő magágy létrejöttét, amely egyértelmûen elősegíti pl. a kőüszögfertőzést.

Vetéskor a fajtához- és a fennálló agrotechnikai viszonyokhoz (talajtípus, tápanyag-egyensúly, talajmûvelés) szükséges megválasztani a kivetendő tőszámot és a vetésidőt. A megkésett vetés szintén fokozza a kőüszög fertőzésének kockázatát. Ilyen szempontból a lehetőség szerinti korábbi vetés jelentősen mérsékli a kőüszögfertőzés mértékét.

Kémiai védekezés: a gabonaüszög fertőzést leghatásosabban – az agrotechnikai elemek egyidejû, optimálist közelítő alkalmazásával, illetve – csávázással lehet megakadályozni. Csávázás céljára, gabonafélékre ma hazánkban több, mint 30 féle gombaölő csávázószer van forgalomban. A két üszögtípus (por-, vagy repülőüszög és a fedett, illetve kőüszög) fertőzése ellen azonban nem azonos módon védenek a fungicidek. A belső fertőzéssel terjedő porüszögfélék ellen csak a szisztémikus hatású hatóanyagok nyújtanak védelmet, míg a felületi kontaminációval terjedő kőüszögfélék ellen a kontakt hatású hatóanyagok is kiváló védelmet adnak.

Kontakt hatású fungicidek: mankoceb, thirám (TMTD), fludioxonil, guazatin. Szisztémikus hatású fungicidek: benzimidazolok (karbendazim, thiofanát-metil, thiabendazol), azolok (ciprokonazol, difenokonazol, dinikonazol, flutriafol, imazalil, tebukonazol, tritikonazol), karboxamidok (karboxin). 

A kontakt és szisztémikus hatóanyagok gyakran gyári kombinációban kerülnek forgalomba. A gabonacsávázás egyébként ma Magyarországon jogszabály szerint kötelező. A csávázás mûveletét precízen, megfelelő mennyiségû csávázólében kell elvégezni, úgy, hogy a szemeket a szükséges csávázószer mennyiség egyenletesen fedje. Csak így biztosítható, hogy minden egyes csíranövény megkapja a védelméhez szükséges fungicid hatóanyag-mennyiséget, amely elegendő az üszögfélék visszaszorításához.

A csávázáson kívül – annak igényes elvégzése mellett – más kémiai beavatkozás nem szükséges kifejezetten a gabonaüszögök elleni védelemre.

A cikk szerzője: Tóth Ágoston