Egyes években váratlan rovar felszaporodás, gradáció okoz gondot. Ilyen esetekben általában ősszel derül ki, hogy milyen veszteséget jelentett egy elmulasztott védekezés, a helytelen növényvédelmi terv, vagy a permetezések teljes elhagyása. A legnagyobb kárt azonban a fák korai, hirtelen, „gutaütés-szerû” elhalása, a fák korai pusztulása okozza.
A fák vegetációs időben történő kipusztulásának az apoplexiának két formája van
Az egyik esetben, ha az alany is elpusztult, a talajszint alatt kell keresni a pusztulás okát. Egyszerûbb a károsító meghatározása, ha a fa kiásása után megtaláljuk a cserebogár pajorok rágásának a nyomát a gyökereken, vagy a kószapocok rágását a gyökérnyakon. Nehezebb a diagnózis, ha csak azt tapasztaljuk, hogy a vékony gyökerek deformálódtak, megvastagodások, gubacsok találhatók rajtuk, vagy a gyökereken nincs hajszálgyökér, vagyis hiányzik a felszívó öv. Ebben az esetben, talajban élő fonálféreg károsításra, vagy a gyökérkéreg alatt élő gyökérgombára gyanakodhatunk. A fonálféreg kimutatása vékony gyökereket is tartalmazó talajminta, a gyökérgombák kimutatása gyökérmintákból történik. Nagyon sok fonálféreg vírusterjesztő, ezért a veszélye még nagyobb.
A másik esetben a kipusztult fa tősarjból, gyökérsarjból kihajt, tehát az alany egészséges. Ebben az esetben a károsítót a föld fölött, a hajtásrendszeren kell keresni. A pusztulást okozhatta súlyos sérülés, baktériumos vagy mikrogombás fertőzés, de a metszés helyén, vagy roncsolt sebzésen megtelepedő farontó taplógomba is. Ez a cikk a földfeletti hajtásrendszer, a törzs és vázágak fertőződésével és hirtelen pusztulásával foglalkozik.
Sebparazita xilofág taplók
A pusztuló fák vastagabb ágait vagy a törzset elfûrészelve megfigyelhetjük az álgeszt képződést és kezdeti revesedést. Ezt a szimptómát általában xilofág bazidiumos nagygombák, közismert nevükön a taplók okozzák. Nagyon fontos a pontos diagnózis, mert csak a kórokozó ismeretében lehet felmérni a betegség várható terjedését és a védekezés lehetőségeit. Mivel a gyümölcsfák oltása, szemzése „sebészeti beavatkozás” sebzést okoz, nagyon fontos a fertőzésmentes alany és nemes felhasználása, a higénikus faiskolai munka. Amennyiben nem ellenőrzött törzsültetvényből gyûjtik be a szemzőhajtásokat, vagy oltócsapokat a rügypikkelyek alatt vagy a rügyek felülete fertőzött lehet réteggombával. Eszközeinkkel, metszőollóval, szemző-, oltókéssel is fertőzhetjük a sebfelületeket. A fiatal cseresznye- és meggyfák pusztulási okait vizsgálva, az elmúlt 5 évben leggyakrabban a borostás réteggomba (Stereum hirsutum) és a lilás réteggomba (Chondrostereum purpureum) indítja el. Ezek a taplógombák nagyon lassú fejlődésûek, a szemzéshelyen megtapadva egy ideig nem akadályozzák a nemes szem forradását, és a kalluszosodást. Csak évek múlva erősödik meg annyira, hogy a termelt mikotoxinja a fa fejlődésének akadályozója, majd pusztítás okozója lesz. A Stereum hirsutum mikotoxinja, a sejtfalak feloldásával, intenzív mézgásodást, a Chondrostereum purpureum mikotoxinja a levelek ólomfényûségét okozza. A kórokozót azonban nem könnyû kimutatni, meghatározni, mert a bazidiumos gomba termőteste gyakran csak a már elpusztult faanyagon fejlődik ki. Az elszáradt fákon nagyon gyakori és a nyesedéken is gyakran kifejlődik a hasadtlemezû gomba (Schizophyllum commune). Ez a feltûnő fehéres szürke termőtestek sokaságát kifejlesztő tapló ugyan lehet parazita, de általában nem az első a sorban. Mindig más gomba által már megtámadott, vagy éppen lemetszés miatt száradó, elszáradt ágakon kezdi meg a fehér revesítését.
Sebparazita mikrogombák
Csapadékos években tapasztalható, hogy korábban jó kondíciójú, előző évben bő termést adó fák ágai száradnak, a törzsek, vastagabb ágak kérge elszíneződik, lehámlik, majd rákosodik. A részletes vizsgálat felderítheti, hogy a vékonyabb ágakon, de a törzs és vastagabb vázágak kérgén is található ágrákosodást, ágszáradást Nectria és Leucostoma fajok fertőzése okozta. Ezek a kéregrákosodást okozó mikrogombák sebparaziták, elsősorban faiskolában, vagy telepítés után, a szemzéshelyen fertőzve, fiatal korban pusztítják el a gyümölcsfákat. Egyes, vékonyabb ágak elszáradását, az átoltás sikertelenségét ugyan okozhatják, de a vastag vázágakat, törzset csak más kedvezőtlen körülmények között, a fák gyengültségi állapotában képesek elpusztítani. Ilyen meglepetésszerû károsodást tapasztaltunk egy fiatal, 3 éve telepített meggyesben. A rovarkártevők közül szinte minden vizsgált fán előfordultak a szúbogarak okozta lyukak a törzseken. A szúbogarak a sínylődő fákat keresik fel, a fakadó rügyeket rágják, majd befúrnak vesszőkbe, ágakba, törzsbe és járataikba helyezik el tojásaikat. A tojásból kikelő lábatlan lárvatípus, a kukac rágásával tovább károsítja a megtámadott fát. Cseresznye- és meggyfákon a nagy kéregszú (Scolytus mali), a kis kéregszú (Scolytus rugulosus) és a púpos szú (Xyleborus dispar) előfordulása és károsítása a leggyakoribb. A Scolytus fajoknak évente két nemzedéke van, májusban-júniusban és július-augusztusban érdemes figyelni a rajzásukat. Az apró lyukakkal borított kérget levágva a kéreg és a fatest között találjuk meg a járatokat. A kis kéregszú járatai keresztezik egymást, a nagy kéregszú járatai egymástól mindig azonos távolságban vannak. A Xyleborus fajnak évente csak egy nemzedéke van. A megtermékenyített nőstény telel át, és májusban számíthatunk a rajzásra és tojásrakásra. A púposszú járatai a fatestben vannak. Az anyajárat egy évgyûrû ívét követi, ebből elágazó további járatok egymással és a faággal, vagy törzzsel is párhuzamosak. A lárvák a járatokban tenyésző gombaszövedéket fogyasztják. Az ágat vagy törzset felvágva a Monilia candida gomba micéliumát találjuk a járatokban. A szúbogarak veszélye fokozódik, ha a közelben elhanyagolt idős gyümölcsös, nyesedékhalom, vagy erdő van. A vegyszeres védekezés akkor hatásos, ha figyelemmel kísérjük a lárvák fejlődését és a bogarak rajzásakor rovarölő készítménnyel permetezünk. A védekezésben nagyobb jelentősége van a permetezés időpontjának, mint a rovarölő szer hatóanyagának. A fák felületén érési táplálkozást folytató bogarak ellen bármelyik, rágó kártevők ellen javasolt készítmény hatásos, a már fatestben élő lárvák és bábozódó bogarak ellen nincs eredményesen használható készítmény. A szúbogarak okozta sérüléseken sebparazita kórokozók támadtak. A helyszíni szemlén leggyakoribbnak a leukosztómás ágelhalást okozó Leucostoma cincta mikrogombát és a cseresznye-meggyen hazánkban ritkán előforduló, a fás részek elhalását okozó Nectria cinnabarina narancssárga, korál színû szemölcsszerûen kiemelkedő sztrómáit. Ez a kórokozó általában az alma és a körtefák, esetenként a kajszi ágelhalásának az okozója. Eddigi tapasztalataink szerint a gomba kórfolyamata olyan gyors, hogy a fertőzött ágak elhalnak, mielőtt rákosodás kialakult volna. Egy rokon gombafaj, a Nectria galligena ugyan okozhat hosszú lefolyású, krónikus ágrák betegséget, de ez a faj nem fertőzi csonthéjas gyümölcsfáinkat. Ezért volt számunkra szokatlan a kezdetben durván „piszkosnak” tûnő, majd deformálódott héj, később zárt, majd nyílt rák keletkezése. A laboratóriumban azonban minden ágdarabon, ami a fenti tünetet mutatta, kifejlődött a határozáshoz szükséges sztroma.
Jogos a kérdés, hogyan vált ilyen gyakorivá ez a Prunus-fajokon ritka kórokozó a fiatal meggyültetvényben? A magyarázat feltehetően gyengültséget okozó állapotban, körülményben keresendő. A helyszín ismeretében lehet erre utólag következtetni. Lehet egy késői telepítés, mélyültetés, száraz, aszályos vagy éppen egy hosszabb ideig tartó vízállásos időszak, ami a fák fonnyadásához vezetett. Az ilyen körülmények okozta fonnyadás, még reverzibilis, ha öntözünk, vagy elvezetjük a pangó vizet, és permetezéssel védjük a fákat a gyengültségi parazitáktól. A vizsgált ültetvényben a fonnyadás hatására szúbogarak támadták meg a fákat, és érési táplálkozásuk, majd tojásrakásuk nyomán fertőzött a sebparazita, Nectria cinnabarina és Leucostoma cincta mikrogomba.
A pusztulás okának megállapítása még egyetlen fa esetében is fontos, mert csak a vizsgálat eredménye alapján lehet eldönteni, hogy pótolható-e a kipusztult fiatal oltvány vagy a már termő gyümölcsfa. A gyümölcstermesztőnek fontos azt is tudni, hogy számíthat-e járvány kialakulására, vagy a beteg, elpusztult fát kivágva, eltávolítva megelőzhető a további fertőződés. A pusztulás okainak felderítése, a diagnózis felállítása után lehet csak védekezési javaslatot adni, „növényvédő szer receptet felírni.”
Dr. Véghelyi Klára
