Az talán nem ilyen egyértelmû, hogy ezzel párhuzamosan agrotechnikai kísérleti hálózatunkba is bekerülnek ezek az új „fajtajelöltek”. Ennek keretében vízleadás-dinamikai, mûtrágyázási, vetésidő és tőszámkísérletekbe állítjuk be a hibrideket kisparcellán, több ismétlésben, az ország számos pontján, annak érdekében, hogy a lehető legjobban megismerjük viselkedésüket a különböző körülmények között. A tenyészidőszakban megfigyeléseket, felvételezéseket is végzünk, amelyek során a korai fejlődést, virágzást, szár- és gyökérdőlést, törést vizsgáljuk.
Miért is van erre szükség?
Minden gazdálkodó elemi igénye, hogy saját körülményei között a lehető legnagyobb termést, és ezzel a legmagasabb profitot érje el. A mind magasabb termés elérésének azonban csak az egyik tényezője a genetikai előrehaladás, a genetikai háttér, amit a nemesítő kollégáktól készen kapunk, a másik felét nekünk, fejlesztőknek és gazdálkodóknak együtt kell hozzátenni a sikerhez.
A Monsanto fejlesztési csapata legjobb tudása szerint pozícionálja az egyes hibrideket azok eltérő tulajdonságai alapján, a gazdák pedig saját termőhelyi, gazdasági viszonyaikhoz igazítják, finomítják ajánlásainkat.
Vízleadás-dinamikai kísérleteinkben a tenyészidőszakban a betakarításig folyamatosan, több héten keresztül mérjük az egyes hibridek szemnedvesség-értékeit, majd a pontokból kapott görbéket hasonlítjuk össze egymással. Erre azért van szükség, mert minden hibrid másként adja le a nedvességet, többek között a virágzás idejétől, illetve a zöldszáron érés mértékétől függően. Egyes hibridek az éréscsoportjuknak megfelelő intenzitással száradnak, mások ettől eltérő módon; némelyek az érésidő elején adják le gyorsabban a vizet, míg akadnak, amelyek az érésidő végén – igen intenzív vízleadásuknak köszönhetően – jutnak nedvesség előnyhöz versenytársaikkal szemben.
A termelő számára fontos, hogy melyik hibridtől várhatja a gyorsabb, melyiktől a lassabb, vontatottabb vízleadást, mivel ez alapján válik megszervezhetővé az éréscsoporton belül a betakarítás sorrendje.
Az igen kiváló betakarításkori szemnedvességgel rendelkező DEKALB hibridek közül is kiemelkedik a DKC4964 és a DKC4983, melyek az érésidő végén igen gyors vízleadással, vagyis kedvező szemnedvességgel jutalmazzák termelőiket.
A tápanyag-visszapótlás területén különböző talajtípusokon, eltérő körülmények között végzünk vizsgálatokat, melyek lehetnek komplex mûtrágyázási kísérletek – öntözött, illetve öntözetlen feltételek mellett; vagy egyoldalú N kezelések. A dózisok a kezeletlen kontroll és az igen nagy adagú (N:P:K=170:102:153 kg/ha hatóanyag) komplex mûtrágya között változnak a kukorica igényeivel összhangban. Mivel az évek során azonos mennyiségeket használunk, érdekes megfigyelni, hogy a hibridek eltérő reakcióján felül milyen termőhelyi, évjáratbeli eltérések adódhatnak.
A 2007-es és a 2008-as évek öntözési reakciója, természetesen jelentősen különbözött egymástól. Míg 2007-ben 2-szer 3-szor több termést lehetett elérni öntözéssel, addig tavaly néhány 100 kg-os különbség volt realizálható. Igen figyelemre méltó azonban, a hazai mûtrágyázási szokásokat is szem előtt tartva, hogy a 2007-es aszályos évben egy nagyobb adagú (140 kg N + 80 kg P + 120 kg K), harmonikus elosztású visszapótlás esetén akár 700–1000 kg/ha (!) terméselőnyhöz is lehetett jutni, ami az 5 t/ha-os szintet figyelembe véve jelentősnek mondható (1. ábra).
A DEKALB kukoricákat vetésidő-kísérletekben is teszteljük. A 6 kezelés a március végétől május közepéig tartó időszakot öleli fel. A vetés időpontjait talajhőmérséklet szerint, illetve az elsőt és utolsót naptári dátumhoz kötve jelöljük ki.
A 2008-as kísérleti adatokból kiderült, hogy az új DK kukoricák jó korai fejlődésüknek köszönhetően remekül tolerálják a korai és későbbi időpontokat is. A DKC4964, DKC4889, DKC4983, valamint a DKC4490-es hibridek vetése minden időben biztonsággal ajánlható, természetesen az optimális, áprilisi időben történő vetésnél várhatjuk a legkedvezőbb termés-szemnedvesség arányt. A DKC5170 és DKC5276 hibridek esetében hosszabb tenyészidejük miatt kerülendő a késői, május 5-e utáni vetés. Ebben az esetben vízleadásuk megkésik, normál aratási időben magasabb vízzel takaríthatók be.
A tőszámkísérletek célja, hogy megállapítsuk az egyes hibridek optimális hektáronkénti sûrûségét. A vizsgálataink 40 000 tő/ha-tól 90 000 tő/ha-ig terjednek, ami beállt tőszámot jelent.
Az elmúlt 2 év tapasztalatai merőben eltértek egymástól, hiszen 2007-ben extrém aszály, tavaly pedig kedvező időjárás volt. A 2007-es évben az alacsonyabb, 50–60 ezres tőszámok, míg a 2008-as év vizsgálati adatai szerint a magasabb, 60 és 80 ezres tőszámok eredményeztek nagyobb termésmennyiséget.
Az új DEKALB hibridek tőszám optimuma igen szélesnek bizonyult ebben az évben. A DKC4490 és DKC5170 gyakorlatilag 50 ezertől 80 ezres tőszámig – az ideális csapadékviszonyoknak köszönhetően – egyenletes termésnövekedést mutatva reagált a sûrítésre.
A DKC4964, DKC4889, és a DKC5276 a termelők által legtöbbet használt 60–75 000-es tartományban igen kiegyenlített termést produkált.
Flexibilis csőtípusának köszönhetően a DKC4983 tőszám-kiegyenlítő képessége kiemelkedő, minden termésszinten és sûrûségben egyenletes teljesítményt nyújtott (2. ábra).
Természetesen minden kísérlettípus értékelésénél figyelembe kell venni az adott év természeti körülményeit, az évjárathatást, hiszen az nagyban befolyásolja a levonandó következtetéseket. A hibridek tulajdonságai, reakciói alapvetően nem változnak, csak az optimumok tolódhatnak el.
Az agrotechnikai vizsgálatokkal és a belőlük nyert információkkal szeretné a MONSANTO segíteni a termelőket a sikeres fajtaválasztásban, a hatékonyabb, eredményesebb gazdálkodásban a minél magasabb profit elérése érdekében.
