2008 decemberének utolsó dekádjában igazi kemény hideg köszöntött be.
Az éjszakai hőmérséklet általánosan -10°C alá süllyedt, nem egy helyen elérte a -20°C-ot is. Hó jelentős mennyiségben sem ezt az időszakot megelőzően, sem közben nem hullott, így vékony hótakaróról csak az ország északi és keleti tájain beszélhetünk, máshol gyakorlatilag nem védte hótakaró az őszi vetéseket. Ez az időjárás uralkodott tartósan, egészen 2009. január 14-ig. Ezt követően enyhe időjárás következett, éjszakai fagyok nélkül, nappal +5–10°C-os hőmérsékletekkel.
A gazdák némi aggodalommal tekintettek telelő növényeikre a fagyos időszakban, de szerencsére nem esett kár az állományokban. A télállóságra (is) nemesített őszi árpa és őszi búza fajták hótakaró nélkül is kibírják a -20°C-os hőmérsékletet, a két növényfajt összevetve az őszi árpa kissé kevésbé viseli el a komoly téli fagyokat. Nagyban függ a télállóság a növények fejlettségétől, kondíciójától, a teleléshez optimális állapot elérésétől. Az őszön jó minőségû magágyat készítettek a termelők, s időben vetették el a magvakat. A növények gyorsan keltek, egyenletes állomány alakult ki, s november végére elérték a teleléshez optimális állapotot. Az őszi búza 10% alatti területi hányadán megkésett a vetés, itt nem fejlődött kellően a növényállomány, bár egészen december közepéig megfelelő időjárás segítette azt. E területeken számíthatunk az állomány megritkulására.
Az őszi káposztarepce állományok sajnos nem ilyen kiegyenlítettek. Augusztus végén száraz időjárás uralkodott, ezért nem lehetett jó minőségû magágyat készíteni.
Aki erőltette a korai vetést, annak lassan kelő egyenetlen állomány lett az eredménye, amely a telelés időszakára – köszönhetően a hosszú ősznek – már túlfejlett. Mások kivártak a vetéssel az őszi csapadékig, ezek az állományok már a vetésnél megkéstek, s ez t az elmaradást a telelésig nem tudták teljesen behozni. Az őszi káposztarepce igényes a teleléshez optimális fejlettség elérésére, ami 8–11 leveles állapotot jelent. A kevésbé fejlett, vagy nem megfelelő kondícióban levő növényállomány nagyobb mértékû fagykárt szenvedhet, ez a vetésterület 5–7%-ára érvényes. A másik véglet a túlfejlett állomány, amelynél a hajtáscsúcs is károsodhat, ez a vetésterület 5%-os hányadán – főleg az alföldi táblákon – lehetséges. Január végén a táblák többségén a külső borító leveleken lehetett a fagykár tüneteit látni, de a hajtáscsúcs nem sérült. Ehhez hozzájárult az is, hogy a termelők, felismerve a túlfejlődés veszélyét, őszi regulátor hatású növényvédő szeres kezelést alkalmaztak.
A tél második felében változékony időjárás következett, kemény fagyok nélkül, s gyakori és bőséges csapadékkal. A tavasz csak lassan érkezett, még március 18–19-én is esett kevés hó, s gyenge éjszakai fagyok lassították a felmelegedést. A bőséges esők hatására a talaj felső rétege általánosan vízzel telítetté vált, sajnos nagyságrendileg 50 000 ha-on belvíz alakult ki. Ebben a helyzetben az őszi búza állományok továbbra sem károsodtak, sőt a kellő nedvesség és az első napsugarak hatására tovább zöldültek, erősödtek. Sajnos nem ilyen kedvező a kép az őszi árpa állományokat tekintve. A vírusok tevékenysége, a tartós fagy és némi termesztés technológiai hiba miatt egyre több sárguló őszi árpa táblát lehet látni. Ezen remélhetőleg segít a tavaszi fejtrágya és a napsütés.
A legcsúnyább képet a repcetáblák mutatják, a fagy hatására az alsó levelek sárga, lila színváltozása látható, a táblák többsége sárgul. Ennek ellenére még lehet bízni a repcében, hiszen a tavaszi fejlődési szakaszban a tenyészőcsúcsból fejlődő szár és rajta a virágzat a fontos, s a tenyészőcsúcs nem károsodott.
Az őszön megjelentek a helmin-tospóriumos foltosság és a gabona lisztharmat tünetei a kalászos táblákon.
E kórokozók telelő képleteit gyérítette a tartós hideg, ennek hatására várhatóan a betegségek később jelennek meg a táblákon. Az ősz második felében jelent meg a repcetáblákon a repceperonoszpóra, éppen csak tüneti szinten, és a fómás levélfoltosság és szárrák, ami gyenge kárt okozott. Ezek a kórokozók a tavaszi időszakban általában nem okoznak jelentős kárt, de ez az elhúzódó tavaszodás, a hûvös, csapadékos időjárás kedvező feltételeket teremt tavaszi terjedésükhöz, tehát figyelni kell megjelenésükre. A telelő kártevők közül a hidegre érzékenyebb mediterrán – szubtrópusi fajok (tipikusan a gyapottok bagolylepke) nagyobb arányú pusztulása várható, illetve a honos károsítók egyes telelő alakjai is károsodtak. A tél második felére jellemző felmelegedés és lehûlés váltakozása szintén csökkenti a telelő kártevő tömeget. Március második felében előjöttek telelő helyükről a repce-szárormányos imágók. A felmelegedéssel párhuzamosan egyre aktívabban keresik a repcetáblákat. A repce fénybogár megjelenése is várható március utolsó napjaiban, tehát április elején érdemes a sárgatálakat kihelyezni a repcetáblák szélén, megfigyelni betelepedésüket.
A tél második felében többször hullott csapadék, a talajok telítődése vízzel jelentős mértékben gyérítette a telelő mezei pocok népességet. Ennek ellenére a tavaszi várható károsítás jelentős csökkenéséről korai lenne beszélni, hiszen a kártevő megkeresi a partosabb, szárazabb helyeket.
Tóth Miklós
MgSzH Központ, NTAI
