Annak érdekében, hogy képet kaphassunk az elvégzendő munkálatok jelentőségéről röviden tekintsük át a sertésdizentéria kórokozóját és az általa okozott klinikai tüneteket.



A megbetegedést egy a baktériumok sejtszerkezetétől kismértékben eltérő spirocheta (spirálisan csavarodott) mikroorganizmus (Brachyspira hyodysenteriae) okozza, mely főleg a 30–80 kg-os testtömegben lévő sertéseknél okoz problémát. A betegség megjelenésére kétféle módon számíthatunk: egyrészt, ha az addig mentes telepre fertőzött állatok kerülnek, másrészt, ha a nem megfelelő higiéniás viszonyok (melyek segítik a kórokozó környezetben való hosszabb túlélését) következtében a sertések a kórokozót szájon át felveszik. Az állatok szervezetébe jutva a kórokozó külső védőrétegének köszönhetően a vastagbélig eljut, ahol osztódni kezd, és a bélhámsejtekbe hatolva tönkreteszi azokat.



A klinikai tünetek szürkés-barnás-véres hasmenés formájában jelentkeznek, ami az állatok gyors gyengülését, bágyadtságát okozza, akár 30%-ot is elérő elhullási rátával.

Mivel élelmiszerbiztonsági okok miatt egyre több gyógykészítmény nem elérhető a továbbiakban a sertéstartók számára, emiatt a korábbiaknál még fontosabb szerepe van a megelőzésnek. A betegség elleni védekezés eredményét befolyásolja a környezetben túlélő kórokozók mennyisége és az általános telepi járványvédelem színvonala. A dizentéria elleni küzdelemben nagy a jelentősége a megfelelően és gondosan végzett tisztításnak és fertőtlenítésnek.





A kórokozó viszonylag kis ellenálló képességgel rendelkezik, viszont a sertéshígtrágyában akár több hónapon keresztül is fertőzőképes maradhat. Célszerû ezért a trágyát akár naponta többször eltávolítani az épületekből (ún. „betontiszta” felületig, mert száraz körülmények között a kórokozó hamarabb elpusztul), valamint törekedni kell, hogy lagúnás trágyarendszer esetén a lagúnák takarítása-fertőtlenítése is alapos legyen. Az egyes szekciók egyszerre ún. „all in – all out” elv szerint települjenek és ürüljenek. A fertőtlenítést megelőzően a maradék trágyát távolítsuk el a padozatokról, a hígtrágyát pedig a lagúnákból. Mivel hatékonyan fertőtleníteni csak tiszta felületeket lehet, ezért a nagyobb szennyeződések mechanikai eltávolítása és az áztatás után tisztítószer használatára van szükség. Kísérletek sora bizonyítja, hogy megfelelően hatékony tisztítószer (lúgos a szerves-, savas a szervetlen szennyeződések eltávolítására) alkalmazásával az állattartó épületekben található kórokozók 80%-a eltávolítható. A tisztítás célja tulajdonképpen az, hogy ne maradjanak olyan lerakódások a felületeken, melyekben kórokozók találhatnak menedéket. A megfelelő hatóidő letelte után a tisztítószert le kell mosni, majd a felületeknek meg kell száradniuk, ellenkező esetben az alkalmazásra kerülő fertőtlenítőszer munkaoldatának koncentrációja csökken. Ebben az időszakban kerülhet sor a keletkezett felületi sérülések kijavítására is. Kizárólag hatóságilag jóváhagyott, széles hatásspektrumú, a környezetben lebomló vegyszer használható fertőtlenítés céljára.













Természetesen az állományváltások alkalmával szakszerûen elvégzett tisztítás-fertőtlenítés mellett kiemelt figyelmet kell fordítani a betegség leküzdésében szerepet játszó egyéb tényezőkre is. A legfontosabbak: folyamatos rágcsálóirtás (a kórokozót hordozhatja a patkány és egér is hónapokon keresztül ürítve azt), tiszta ivóvíz biztosítása, megfelelő takarmányozás, épületrészek pihentetése, gyógyszeres kezelés, telepi zártság biztosítása, karanténidő betartása, telepi jármû- és személyforgalom korlátozása (valamint alapos jármû- és személyfertőtlenítés). A telep dizentéria mentesítésekor új állomány telepítése kizárólag a mentességet megerősítő mintavételi eredmények tükrében végezhető.





Litz Tamás