A korai szemnedvesség vesztés lehetővé teszi az őszi gabonák időben történő elvetését. Sőt, esetenként a KWS őszi káposztarepce hibridjeink flexibilis vetésidejének köszönhetően, azok késő szeptemberi vetését is.
A vízleadás dinamikájára ható abiotikus és biotikus tényezők:
- Az időjárási feltételek, elsősorban a csapadék, valamint a napi hőmérséklet, ami közvetlenül befolyásolhatja a HU (Heat Unit), az elegendő akkumulált hőösszeg eléréséhez szükséges napok számát.
- A növény morfológiája (levelek száma és annak szöge, a levélfelület nagysága, a növény magassága, csőeredés szintje, csuhélevelek mennyiségi és minőségi jellemzői).
- A nagy lapos frakció aránya és helye (a kúpos alsó, vagy csúcsi részen található-e).
- A korai éréscsoportba tartozók gyorsabban (rövidebb idő alatt) képesek a vízvesztésre.
- A kései éréscsoportba tartozók viszont lassan (hosszabb idő alatt) érik el ugyanazt.
- A helyesen megválasztott tőszám, pl. a túlsûrített állomány egy bizonyos szintig a csőeredés magasabb szintjét vonja maga után, a tőszám sûrítése és a csőeredés szintje között közepesen erős pozitív korrelációt adtak az idei kísérletek, amihez egy vontatottabb vízleadási dinamika társult.
A kukoricaszem nedvességtartalma fokozatosan csökken a megtermékenyülést követő időszakban
- A megtermékenyülést követő másfél, két hét múlva ~85% nedvességtartalmú (1),
- a megtermékenyülést követő 18–24. napon ~80% nedvességtartalmú (2),
- a megtermékenyülést követő 25–30. napon ~70% nedvességtartalmú (3),
- a megtermékenyülést követő 35–45. napon ~55% nedvességtartalmú (4),
- és végül a fiziológiai érettségben az élettani futamidő végén ~35–40% nedvességtartalmú (5).
A fiziológiai érettség bekövetkeztéig a tényleges vízveszteség párolgás formájában elenyésző, a szemek szárazanyag-tartalma, a vízben oldódó fehérjék és zsírok mennyisége változik, míg a víztartalom fokozatosan csökken. A fiziológiai érettség végét a fekete réteg megjelenése teszi láthatóvá. Ezek után beszélhetünk valójában vízleadásról, annak kezdetéről és ez után érdemes vizsgálni annak dinamikáját.
Az időjárási feltételek, anomáliák, amelyek befolyásolhatják a vízleadás sebességét
A szemek nedvességtartalmának elvesztése lehet nagyon gyors, illetve nagyon lassú. Attól függően, hogy a hőmérséklet, páratartalom, napfény, csapadék hogyan befolyásolja ezt a periódust. Amikor azok a feltételek kialakulnak, hogy meleg, napos, szeles, száraz idő van, akár napi 1,2–1,5%-os vízvesztést is elérhetnek a KWS fajták.
A termelőkben gyakran felvetődik az a kérdés, hogy a vízleadás folyamata ugyanúgy zajlik-e egy olyan kukoricaállományban, amit szélsőséges időjárás okozta stressz ért (pl. súlyos szárazság és hőstressz, jégeső, vagy a korai fagy), mint egy „normálisnak mondható” kukoricatáblában. A válasz: „igen”.
Egy elhúzódó stressz, úgymint az aszály okozta lombozat sérülése, vagy az elfagyás, jégeső, akár a nem megfelelő tápanyag visszapótlása (pl. a nitrogénhiány a szemkitelítődési fázisában) okozhat kisebb csőátmérőt és kisebb szemeket, de a fekete réteg korábbi kialakulásáért is felelős lehet. Ez az utóbbi két tényező is eredményezheti a korábbi vízleadás megkezdését. A szemek nedvességtartalma a megviselt területeken általában szárazabb betakarításkor (az alábbi kép bal oldala), mint a kevésbé érintett területen.
A KWS fajtákról elmondhatóak, hogy a kiváló hidegtûrésüknek köszönhetően akár alacsonyabb talajhőmérsékletnél is vethetőek. A versenytársakénál korábbi kelésnek, korai fejlődési erélyének köszönhetően hamarabb kezdődik el az asszimilációs folyamat és az a ciklus, ahonnan a napi hőösszegek számolása kezdődhet, vagyis amikortól az folyamatosan akkumulálódik a magok beérésének pillanatáig.
A növény, a cső habitusa és a mag morfológiája hogyan befolyásolhatja a vízleadást?
A KWS szántóföldi kísérletekben már régóta vizsgálja ezt a kérdést, a nemesítők, valamint a kutatásban dolgozó kollégák az alábbi tulajdonságokat tartják a legfontosabb tényezőknek a szemtermés vízleadásáért.
A növény leveleinek állása
1. A KWS újgenerációs hibridjei rendelkeznek azzal az erektív levéltípussal, aminek köszönhetően a napfény az érés idején is akadálytalanul le tud jutni a csövekhez, mintegy fizikailag melegítve azt a zónát.
2. A KWS újgenerációs hibridjeire jellemző, hogy erektív levélállásuknak köszönhetően a vegetatív fázisban a lombozat teljes felülete napfényhez jut, míg az őszi időkben a sorok közét átjárhatja a szél, így a száradást akadályozó párás közeg hamarabb megszûnik.
A csőállás és habitus
3. A KWS újgenerációs hibridek csőállása lehetővé teszi, hogy a csapadék ne juthasson be a csuhélevelek alá, viszont nem akadályozza a csuhélevelek alóli kipárolgást.
4. A KWS újgenerációs hibridek csőalakja és formája lehetővé teszi, hogy a nagy, lapos frakció aránya a legjobb legyen a csövön belül.
5. A KWS hibridekre jellemző a hosszúkás „torpedó alakú” csőtípus, aminek 80–90%-át is kitöltheti a nagy lapos szemtípus: KERBEROS, KRABAS, KINEMAS, AMANDHA.
6. A KWS újgenerációs hibridek csuhéleveleinek mennyiségi és minőségi paraméterei is elősegítik a gyors vízleadást.
Melyek ezek a tulajdonságok?
- A csuhélevelek nyitottsága,
- a csuhélevelek száma,
- a csuhélevelek vastagsága,
- a csuhélevelek leszáradásának sebessége,
- a csuhélevelek csőhöz való tapadása.
További a vízleadást befolyásoló tényezők:
- a maghéj vastagsága,
- az endospermium képezte csatorna szélessége az embryo feletti tartományban,
- a magok tapadási mélysége a csutkán (tapadási felület a szemek csúcsi részén),
- a nagy lapos frakció aránya a csövön.
A nagy lapos frakciójú szemek zónája a legkevésbé kitett része a nedvesség ingadozásának, hiszen a kúpos oldalon a legnagyobb a nedvességtartalom, a csúcsi részen pedig, ami már csuhélevelek által nem védett, a felületi nedvességnek van kitéve.
Ahhoz, hogy a további okok megismerésében előbbre tudjunk jutni, meg kell állapítanunk azt, hogy hol van az a határ az egyes fajtáknál, ahol a vegetatív részek fejlődése véget ér, és ahol a termésképződés folyamata kezdődik. Meg kell határoznunk, mi az a mérhető dimenzió, amivel legjobban lehet egy kukorica életének hosszát jellemezni. Erre alkalmas módszer a napi hőösszegek (GDD) halmozásával nyerhető akkumulált hőösszeg (HU) kiszámítása.
Growing Degree Days = ((Tmax + Tmin) / 2) – 10°C képlettel számítható ki. Ennek a módszernek a CV%-a 6,1 körüli, míg a FAO érték számítása 10,2 értéket adott. Ezen tényezők ismerete után érdemes a fajták várható élethosszának, és ezen belül az egyes periódusok vizsgálatához hozzálátni.
Pintér János
termékmenedzser
