Chernelháza Vas megyében, Sárvártól 20 kilométerre, Bük közelében fekszik. Itt található a Répcevölgye 2001 Kft., amely 2005-ös tulajdonosi stabilizációja óta a komplex gazdálkodásra törekedve a növénytermesztés, állattenyésztés és vadászat területét lefedve végzi tevékenységét. Növénytermesztésük területe több mint 2000 hektár, amelyen az idei vetésszerkezetük a következőképpen alakul: 600 ha őszi búza, 470 ha őszi káposztarepce, 270 ha tavaszi árpa, 350 ha kukorica, 165 ha napraforgó, 70 ha fûmag és 100 ha rét, legelő. Az állattenyésztés egyrészt 180-190 közötti létszámú anyatehenet foglal magában, amelyek két gulyában vannak: egyik tisztavérû magyar szürke, a másik pedig magyar tarka x limusin keresztezés. Megtalálható továbbá az állattenyésztésben egy spanyolországi exportra termelő 400-500 közötti létszámú mangalica x duroc F1 állomány.
A vadászat alapját a 4600 hektáros üzemi vadászterület jelenti és szervesen kapcsolódik hozzá a gazdaság mára vendégházzá, ill. konferenciateremmé alakított régi központja, Bük közelében. A komplexitásra való törekvés nemcsak a gazdaságon belüli többféle ágazatban, hanem azok egymáshoz való viszonyában is jól nyomon követhető: a cég tisztító- és szárítókapacitásának kihasználáshoz fel is vásárol kukoricát és búzát, így pedig jelentős mennyiségû melléktermék keletkezik. Ezeket mind az anyatehenek, mind pedig a mangalicák és a vadállomány takarmányozásában felhasználják. Ebben a szellemiségben a jövőbeli fejlesztési lehetőségeket mindenképpen a saját termékfeldolgozás irányába történő elmozdulásban látják – összegzi Bodorics Pál, a Répcevölgye 2001 Kft. ügyvezető igazgatója, aki nem mellesleg a 2011. évi Kukorica Termésverseny második helyezettje lett az észak-dunántúli régióban 15 tonnát meghaladó hektáronkénti terméseredményével. A cégvezetővel és Dr. Térmeg Jánossal, a Yara Hungária Kft. szaktanácsadójával a tápanyag-gazdálkodás aktualitás kérdéseiről beszélgettünk a bemutatkozást követően.
A Répcevölgye 2001 Kft. területei javarészben barna erdőtalajok, előfordulnak azonban öntéstalajok is, egy területrész pedig viszonylag gyenge termőképességû, kavicsos, savanyú kémhatású, 15 körüli aranykorona értékû. A területek átlagos aranykorona értéke egyébként 30, a legmagasabb az 56 AK érték. Megemlítendő, hogy kötöttség tekintetében 64 KA is előfordul, felértékelve a kötöttséget csökkentő és így mind a talaj mûvelhetőségét, szerkezetét, mind pedig tápanyag-szolgáltató képességét javító technológiai elemek alkalmazását. Ez adja a talajkímélő mûvelés melletti elkötelezettséget, amely elsődlegesen megnyilvánul abban, hogy nem adnak el szalmát – noha lenne piaca – hanem mind a talajba kerül bedolgozásra összeszecskázottan.
Ha nem áll rendelkezésre akkora mennyiségû szerves trágya, hogy három-négy éves rendszerességgel minden táblára jusson, a szármaradványok, különösen a szalma visszaforgatása prioritást kell, hogy jelentsen: növeli a talaj humuszképző képességét és javítja szerkezetét, továbbá vízgazdálkodási és tápanyag-szolgáltatási tulajdonságait. A cég esetében az állattenyésztésnek köszönhetően istállótrágyázásra is van lehetőség, éves szinten mintegy 70 hektáron. A talajmûvelés tekintetében Bodorics Pál egyébként elkötelezettje a forgatásos mûvelésnek, különösen, ha nem őszi vetésről van szó, mint mondja „csak mélyszántott talaj megy a télbe”, amelynek lezárására tavasszal, minél hamarabb fogas-simítós elmunkálással szokott sor kerülni. Forgatás nélküli talajmûvelést a mûvelt területek kb. egyharmad részén végeznek, ha az őszi vetés előtt nem látják szükségesnek, vagy inkább talajkímélően kivitelezhetőnek a szántást. Hiszen az ügyvezető külön kiemeli a mélyszántás kapcsán, hogy annak „mûvelési talp mentesnek” kell lennie.
Bodorics Balázs, az ügyvezető fia, Dr. Térmeg János szaktanácsadó és Bodorics Pál ügyvezető igazgató a Répcevölgye 2001 Kft. virágzó repcetáblájában 2012. április 20-án (Fotó: Benedek Szilveszter)
Őszi káposztarepce alá vetés előtt hektáronként 400 kg Yara Mila 8-24-24 összetett mûtrágyát juttatnak ki, amely 32 kg nitrogén, 96 kg foszfor (P2O5) és szintén 96 kg kálium (K2O) hatóanyagot jelent. Ezenkívül ez a fajta alapmûtrágyázás gondoskodik a mikroelem utánpótlásról is, hiszen járulékosan ként, bórt, rezet, vasat, mangánt és cinket is tartalmaz. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy szemben egy komplex mûtrágyával ebben az esetben minden szemcse ugyanazt a hatóanyag arányt tartalmazza és így egyenletes tápelemfelvételt tesz lehetővé a növényállomány egésze számára. Az őszi búza esetében hektáronként 200 kg monoammónium-foszfát (MAP) jelenti a vetés előtti alaptrágyázást, amely 24 kg nitrogént jelent kizárólag ammónium formában, valamint az őszi búza foszfor-hangsúlyos tápanyag-ellátási igényének megfelelően 104 kg hatóanyagot (P2O5).
A tavaszi vetésûek esetében tavasszal szokott sor kerülni alapmûtrágyázásra, idéntől kezdve pedig emellett már starter mûtrágyázásra is, hiszen rendelkezésre áll az ehhez szükséges vetőgép. Napraforgó, kukorica és tavaszi árpa esetében alapmûtrágyaként 300 kg/ha Yara Mila összetett mûtrágya kerül kijuttatásra, majd napraforgónál és kukoricánál starter mûtrágyaként ugyanebből 100 kg/ha, összesen tehát e két kultúra esetében ugyanúgy 400 kg/ha, mint a repce esetében. Bár több helyen még ma is elképzelhetetlennek tartják a tavaszi vetésûek esetében a tavaszi foszfor és kálium kijuttatást, több, aktuális kutatási eredményeken és gyakorlati megfigyeléseken alapuló érv szól esetükben a tavaszi alaptrágyázás, vagy startertrágyázás mellett.
- Amikor több évtizeddel ezelőtt kialakult a tavaszi vetésûek őszi alaptrágyázásának gyakorlata, sokkal nagyobb mûtrágyadózisokkal dolgoztak (úgy is lehetne mondani Dr. Térmeg János megfogalmazásával élve, hogy hatóanyagban juttattak ki akkora mennyiségeket, mint napjainkban mûtrágya mennyiségben) és rosszabb volt a mûtrágyák oldékonysága is.
- A manapság alkalmazott kisebb mûtrágyaadagok akkor tudnak igazán hatásosak lenni, ha ténylegesen a növény közelében vannak és amikor elkezdenek oldódni, az így felvehetővé váló tápelemeket már fel is veszik a növények.
- Az őszi kijuttatás pedig a tápelemek kimosódásához is vezethet, mire a növénynek a gyökérzónában a leginkább szüksége lenne rá, nagyobb téli csapadék hatására már mélyebben van a nitrogén és a kálium. A mûtrágyák egy része válik csak felvehetővé a kijuttatás évében, másik, nehezebben oldódó részük a következő években, mintegy utóhatásként. A legintenzívebb tápanyag-szolgáltatást a kijuttatás évében frissen feltáródó mennyiség jelenti, ezért fontos úgy időzíteni a mûtrágya-kijuttatást, hogy ebben a szakaszban a növény számára értékesülni tudjanak a felvehetővé váló tápelemek. Ez az érv egyben a rendszeres, minden kultúra alá kikerülő foszfor- és káliumellátás mellett is szól.
A fejtrágyázás célja a megfelelő nitrogénellátottság biztosítása, formája pedig a Répcevölgye 2001 Kft. gyakorlatában mészammonsalétrom (MAS). Ez a mûtrágya általában 27% nitrogént tartalmaz ammónium-nitrátként, ill. a hozzákevert mészkőlisztből kifolyólag járulékosan kalciumot és magnéziumot. Ez azért is fontos, mert amellett, hogy összehasonlítva egy sima ammónium-nitráttal jobbak a szállítási, tárolási és kijuttatási tulajdonságok (csökken a robbanásveszély és a higroszkóposság), a talajba kerülő Ca2+ és Mg2+ ionok ellentételezik az ammónium formájú nitrogén savanyító hatását. Az ammónium oldódásakor csökkenti a talaj pH értékét. Ebből következik az ammónium-nitrát mûtrágya talajsavanyító hatása, ugyanakkor a mészammonsalétrom mésztartalmából kifolyólag semlegesíti az ammónium savanyító hatását. A búza és a repce esetében háromszori alkalommal, összesen 500 kg/ha MAS (135 kg/ha nitrogén hatóanyag) kerül kijuttatásra: 200 kg/ha február 15-ét követően az első lehetséges alkalommal, majd még két alkalommal 150-150 kg/ha.
Április 20-ai helyszíni látogatásunkkor például a repce esetében már a harmadik adag kijuttatása volt aktuális, a búza pedig a második adagot kapta meg nem sokkal ezelőtt. A repce nitrogén utánpótlásával kapcsolatban különösen nem szabad megfeledkezni arról, hogy a növény a fejlődése során mikor igényli a legtöbb tápelemet. A növény tápelemfelvétele nem statikus, így a tápanyag-gazdálkodási beavatkozások akkor tudnak igazán eredményesek lenni, ha a növény fejlődésének intenzív szakaszaiban, amikor az sok tápanyagot igényel, képesek ezt biztosítani. Nagyon lényeges szem előtt tartani, hogy március végétől–április elejétől kb. 2 hónapon keresztül, május végéig hatalmas tömegû biomasszát képez a repce, amelyez nagy mennyiségû nitrogénellátást igényel. A kukorica nitrogénellátása a startertrágyázáson túl 200 kg/ha MAS (54 kg/ha hatóanyag) formájában valósul meg sorkozmûveléskor, a tavaszi árpa (sörárpa) pedig szintén a startertrágyázáskori mennyiségen felül kap 150 kg/ha MAS formájában 40,5 kg/ha nitrogént. Utóbbi stabilan hozza a 10 százalékos fehérjetartalmat ezen tápanyag-gazdálkodási technológia mellett.
A tápanyag-gazdálkodási technológiák harmadik eleme a levéltrágyázás. Bodorics Pál tapasztalatai is megerősítik, hogy stresszhelyzetekben, így például szárazság, vagy mikroelemhiány (kiemelve a környék talajainak jellemző cinkhiányát) esetén látványosan képes az ilyen formán kijuttatott pótlólagos tápelem mennyiség a növény kondícióját javítani. Hangsúlyozni kell azonban, hogy mindez csak biztos alapok (tehát megfelelő mennyiségû és minden szükséges elemre kiterjedő talajon keresztüli trágyázás) esetén tud érvényesülni. Ezzel összefüggésben arra is vissza kell utalni, hogy a mikroelem utánpótlás sem csak levéltrágyázáson keresztül valósul meg, hanem az alap-, ill. starter mûtrágyák járulékos mikroelemtartalmának köszönhetően a talajon keresztül is. Az olajos növények levéltrágyázása esetében a bór (repce esetében kén is), a kukorica esetében pedig a cink kijuttatása a hangsúlyos. Levéltrágyázásban részesítik továbbá a teljes tavaszi árpa állományt is, így biztosítva e kultúra esetében is a harmonikus tápanyag-ellátást.
Miben látszik meg a jó tápanyag-gazdálkodás eredménye? Meglátszik a termések mennyiségében és abban, hogy gyakorlatilag elhanyagolható az egymást követő évek termésingadozása 2005 óta, ahogy a cég stabilizációjának köszönhetően folyamatosan lehetőség van az előbbiekben bemutatott szakszerû tápanyag-gazdálkodási gyakorlat megvalósítására. A gyakorlat is visszaigazolja tehát azt a tételt, hogy a kiegyenlített tápanyag-utánpótlás egy bizonyos határig képes tompítani az évjárathatást. A Répcevölgye 2001 Kft. üzemi termésátlagai a következők szerint alakultak az elmúlt évek átlagában (utánuk zárójelben jelezve a 2011-ben elért legnagyobb táblaszintû terméseket): repce 3,6 t/ha (4,5 t/ha), őszi búza 7 t/ha (10,1 t/ha), kukorica 10 t/ha (15 t/ha felett), napraforgó 3,6 t/ha felett, tavaszi árpa pedig 8 t/ha. A növényi termés mellett azonban a talaj tápelem-ellátottsága is nagyon fontos kérdést jelent, hiszen megalapozza a termelés biztonságát, ill. a magas tápelemtartalom egyfajta tőkének is felfogható. Ezt azzal szemlélteti Bodorics Pál, hogy talajaik mostani ellátottsága mellett egy évben különösebb termésbeli visszaesés nélkül elhagyható lenne a foszfor- és káliumtrágyázás. Az 1980-as éveket követően először 2006-ben került sor talajvizsgálatra a területeken. Ezt 2011-ben követte újabb vizsgálat és ezek összehasonlítása egyértelmû tendenciát vetített fel: csökkent a talajok kötöttsége, nőtt viszont tápelemtartalmuk.
Kukoricavetés 2012. április 20-án: GPS vezérelt, automata kormányzású, automata sorelzárással kombinált Claas traktor és mûtrágya kijuttatóval is felszerelt Monosem vetőgép
Benedek Szilveszter
A cikk szerzője: Benedek Szilveszter
