Bedő Zoltán igazgató a rendezvényen résztvevő több mint nyolcszáz búzatermesztő és agrárvállalkozó jelenlétében beszélt arról a sajnálatos tényről, miszerint az elmúlt nyolc esztendőben több mint 100 ezer tonnával csökkent az évente felhasznált fémzárolt búzavetőmag mennyisége. Ennek elsődleges oka, hogy a gazdák kötelező támogatásának már nem feltétele a fémzárolt vetőmag használata – következménye pedig, hogy míg 2004 előtt évente 200 ezer tonnánál több vetőmagot fémzároltak, tavaly már csak 78 ezer tonnát. Gondot jelent azonban az is, hogy túl sok (129) fajta fémzárolt vetőmag van a piacon, közöttük 41 olyan külföldi fajta, amelyet soha nem vontak be hivatalosan magyarországi fajtakísérletbe.

Tehát ezek a fajták úgy kerülnek a kereskedelmi forgalomba, hogy azt sem tudhatjuk, milyen tulajdonságokkal rendelkeznek, hogyan alkalmazkodnak a klímánkhoz, vagy mely sütőipari jellemzőkkel bírnak. Az előadó felhívta a gazdák figyelmét arra, hogy csak több éven keresztül kipróbált fajtákat érdemes vetni, ha egyenletes és stabil minőségû búzát akarnak termeszteni és értékesíteni a feldolgozóipar számára. Az első 10 fémzárolt fajta egyébként több mint a felét teszi ki a teljes megtermelt mennyiségnek, melyből 8 magyar fajta, illetve ebből 5 martonvásári. Ez igazolja azt, hogy egyre inkább megjelenik a minőségre való törekvés.

Petőházi Tamás, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének ügyvezető titkára arról beszélt, hogy világviszonylatban érzékelhető a búza felértékelődése. Az európai készletek is csökkennek, és több országban nem látják biztosítva a szükséges mennyiséget az őszi szárazság és a fagy következtében kiesett mennyiségek miatt. Azok az országok kerülnek most a figyelem középpontjába, ahol van búza export árualap, és nagyon komoly keresleti piacra lehet számítani.

A tőkepiaci befektetők (befektetési alapok) a gabonapiacokon is megjelentek, folyamatosan követve az információkat rövid távon is komoly tőzsdei befolyást jelentenek. Hosszú távon a világ népességnövekedése, a klímaváltozás, és leginkább a termőterület csökkenése érinti az ágazatot. A kutatásnak és fejlesztésnek is ebben az irányban kell gondolkodnia.

Számításaik szerint 3,5–3,7 millió tonna búzaterméssel kalkuláltak idén Magyarországon, amelyből 2,5 millió tonna a belső felhasználás (ebből 1,2 millió tonna malmi felhasználás, 800 ezer tonna takarmány) és 1 millió tonna export árualap lesz a 2012-es szezonban. Eddig minden évben meghaladta az 1 millió tonnát a búzakiszállításunk, s várhatóan ebben az évben sem lesz ezzel probléma – mondta az előadó. Keresleti piacra számíthatunk, s erre kell felkészülnie és taktikáznia a termelőnek. Látható, hogy nagykereskedelmi problémák vagy krízis idején a búzaárak szûkülnek, de abban a pillanatban, hogy megnyugszik a piac, azonnal megjelenik a különbség, és a minőségi búzának sokkal jobb az ára. Nekünk erre a minőségi piacra kellene beneveznünk!

Dr. Tömösközi Sándor, a BME egyetemi docense a rendezvényen bejelentette, hogy a kétéves előkészítő munkát követően rövidesen véglegesíthetik az új magyar búzaszabványt. A korábban már exportáló gazdák számára sok újdonságot nem tartalmaz az új szabvány, amely sem többletköltséget, sem pluszmunkát nem jelent majd a termelőknek. A hazai szabványelemek megtartása mellett azonban meg kell felelni a nemzetközi elvárásoknak is, így legfeljebb egyéb vagy más laboratóriumi vizsgálatok megrendelését teszi majd szükségessé a várhatóan 2013. január 1-jén hatályba lépő irányelv. Az elsősorban a szermaradványokra koncentráló vizsgálatok mellett az új szabványjavaslat az alkotók szándéka szerint arra tesz kísérletet, hogy egyaránt figyelembe vegye a termelők, a feldolgozók és a kereskedők igényeit.

A magyar búza minőségi előnyeit érvényesítve egyszerûsödik a szabvány, amely kevesebb minőségi kategóriát tartalmazva harmonizál az EU- (CEN) és a nemzetközi (ISO) előírásokkal, emellett alternatív minőségi kritériumokat kínál. A szakemberek tisztában vannak azzal, hogy a vertikum számos gazdasági, szakmai és szabályozási eleme hiányzik. A szabvány persze önmagában nem oldja meg a problémákat, hiszen az érdekek sokfélék – ugyanakkor a piaci pozíciók megtartása és javítása érdekében szükség van a modernizációra.

Dr. Láng László tudományos osztályvezető elmondta, hogy ma nagyjából egyensúlyban van a világ búzatermesztése és búzafogyasztása. Magyarországon megszoktuk, hogy mindig van elég búza, a kérdés csak az, hogy mennyit használunk fel, illetve milyen mennyiséget exportálunk. A fajtanemesítésnél azonban előre kell tekinteni: megpróbálni tervezni, hogy mi lehet az elkövetkező 5–15 évben, hogyan változhat a búza pozíciója, illetve milyen igényeket támasztanak majd azzal szemben. Most kell ugyanis megkezdeni azokat a nemesítési kutatásokat, amelynek eredményeképpen 10–15 év múlva megszületnek majd az új búzafajták.

A világ búza vetésterülete a 70-es évek közepén érte el a csúcsát, és azóta egy folyamatos csökkenés tapasztalható. Ázsiában nőtt egyedül a búza vetésterület, míg például Dél-Európában jelentős mértékben visszaesett. A meghatározó, nagy búzaexportáló országokban pedig attól függ a búza vetésterülete, hogy a konkurens növényekhez képest milyen a jövedelmezősége és versenyképessége: vagyis jó búzaárak mellett növekszik a vetésterület.

Ugyanakkor a következő évtizedekben mennyiségi növekedését kell elérni. Magyarországon a vetésterület az elmúlt két évtizedben stagnál, és ahhoz, hogy a termésmennyiséget fokozhassuk, a termésátlagot kell növelni. Ehhez a lehetőség adott, viszont a jelenlegi fajták terméspotenciálját nem használjuk ki megfelelően. A termesztési körülményekre kell tehát helyezni a hangsúlyt, mert nem feltétlenül a legjobb fajták teremnek a legjobban.

Dr. Marton L. Csaba tudományos osztályvezető a martonvásári hibridkukorica-nemesítés új eredményeiről szólva elmondta, hogy minden érési csoportban tudnak a termesztési célnak megfelelő hibridet kínálni. Részletesen ismertette a fajtáikat, és az ajánlás szempontjait a legkülönbözőbb kukoricaterületre vonatkozóan. A terméskilátások tekintetében ígéretesnek mondhatók a legjobb teljesítményre képes fajtáik.

Cikkünk megjelenésének idejére már nyilvánvalóvá vált, hogy néhol katasztrofális mértékû a hazai kalászos gabonában bekövetkezett aszálykár. Erre tekintettel augusztusban ismét kíváncsiak voltunk az ágazat elismert szakértőinek véleményére – a rendkívüli helyzetben mivel egészítenék ki a júniusban elhangzottakat.

Petőházi Tamás

Júniusban még nem látszott, hogy az afrikai hőség elér bennünket – ez teljesen megváltoztatta a helyzetet. A kalászos növényeken már sokat nem rontott, nagyon jó minőségû lett a termés, 85% feletti az extra malmi minőség. Világviszonylatban azonban meghatározó, hogy június második felétől nem esett az eső az amerikai kukorica övezetben, és ennek következtében a kukoricának is hatalmas áremelkedése következett be. Itthon is komoly kárt szenvedtek az őszi betakarítású kapásnövények, mint a kukorica és a napraforgó. Kukoricából valószínûleg több millió tonna terméskiesést okozott a három hetes hőséghullám – ennek a felmérése még folyamatban van (a minisztérium 2, a termelők 3,5 millió tonna kukorica kieséssel számolnak). Az árak emelkednek, ez a tendencia várhatóan meg is marad a jövőben, és még feszítettebbé válik az abrak- és a szálastakarmány-hiány.

Az is látható, hogy lesz olyan termelő, aki veszteséget fog termelni, mert ez az áremelkedés nem kompenzálja a terméskiesést – és a többi ágazatnál is hatalmas probléma van. Az állattenyésztésben a szálastakarmány-fogyasztó állatoknál a tavalyi mennyiség 40%-a termett meg az idén a tavalyi átlaghoz képest, és nincs annyi szalma sem, mint amennyire szükség lenne – ebből komoly hiány lesz. A hőhullám az abrakfogyasztó ágazatoknál is súlyos károkat okozott: nem ettek az állatok a melegben és nem gyarapodtak. A magas takarmányárak pedig nem tudnak beépülni az állattenyésztés áraiba, a következmény a kényszervágás lehet. A kormányzattól várjuk a valós intézkedéseket: a területalapú támogatások korábban történő kifizetését, a nemzeti támogatások kifizetésének korábbi megvalósítását, kamatmentes vagy kedvezményes kamatú hitelek biztosítását – az ígéretek szerint. No és persze kérdés, hogy a kedvezményes kamatú hitelek mikor jutnak el a gazdálkodókhoz…

Dr. Láng László

Egy ilyen aszályos évnek több tanulsága van. Az egyik, hogy a mi klímánkon rendkívül fontos, hogy a növények tudjanak alkalmazkodni a szélsőséges időjárási körülményekhez. Sokkal nagyobb jelentőséggel bír ez nálunk, mint Nyugat-Európában, ahol kiegyenlítettebb a klíma. Ez minden ilyen extra időjárású évben felmerül, tehát nálunk az alkalmazkodóképesség fontosabb, mint a potenciális termőképesség, hiszen majdnem minden búza tudna 10 tonnát teremni, ha jók lennének a feltételek.

A másik alapvető tanulság alapja (mivel gyakran van nálunk ilyen időjárás, és akármilyen jól gazdálkodik valaki, bármilyen jól is csinálja, a szárazság és a külső körülmények nem kedveznek) a nagyon gyakran előforduló következmény, hogy csak közepes terméseredményt lehet elérni az időjárási események miatt. Viszont ha már közepes mennyiségû csak a termés, akkor még fontosabb lenne, hogy legalább a minőség legyen jó! Kívánatos lenne, ha ezen a termésszinten és ilyen feltételek között, ahogy Magyarországon dolgozunk, kitûnő minőséget tudjunk előállítani. Ezért természetesen többet kellene tenni, mint amennyit jelenleg teszünk. A minőség irányába kellene elmozdulnunk – és van is ilyen törekvés. Ezt nagyon pozitív jelek igazolják, amelyek mutatják, hogy a legjobb minőségû fajták a legnépszerûbbek. Érzékelhető tehát az elmúlt tíz évben a minőség irányába való elmozdulás, de ezt tovább kellene fokozni.

Harmadik tanulságként megfogalmazható az, ami az ilyen szélsőséges időjárásban megint fokozottan előtérbe kerül: minél kipróbáltabb egy fajta (többéves tapasztalat alapján), annál biztonságosabban lehet termelni. Egy jól bevált fajtát nem feltétlenül érdemes túl gyorsan lecserélni!

-KJ-

A kép Martonvásáron készült.