A 3312000./III.17./, valamint a 78/2001./V.9./ Kormányrendeletben leírtak szerint legkésőbb 2002. december 31-ig üzemelhetnek a földgödrös, szikkasztás rendszerû szennyvíztelepek, melynek megszüntetése további megoldhatatlannak látszó problémák forrása lehet. Ezeknek az ürítőhelyeknek a rekultivációja olyan mértékû anyagi terhet jelent a gazdasági társaságoknak, amely alapjaiban ingathatja meg azokat, s ezzel párhuzamosan megemelkedhet a környezetszennyezések mértéke.
Az 1980-as évek közepétől a településtisztasági szolgáltatást - az akkori szakmai felügyeletet gyakorló Minisztérium - piacosította, így az ilyen jellegû vállalkozásokat minden komolyabb ellenőrzés nélkül végezte az, aki legalább egy db szippantó gépkocsival rendelkezett.
Az akkori „vállalkozási szabadság" miatt a szakhatóságok ellenőrzése nagyvonalú lett, ami elsősorban a több tízéves múlttal rendelkező településtisztasági szolgáltató vállalatokra korlátozódott, a gomba módra szaporodó egyéni vállalkozóké pedig minimálisra csökkent. Ez a nagyvonalúság eredményezte, hogy a 90-es évek elején létrejött, sokszor kényszervállalkozások, felhígították azon vállalkozók körét, amelyek ilyen irányú tevékenységüket a mindenkori érvényben lévő közegészségügyi, környezetvédelmi és hatósági előírások figyelembe vételével kívánták végezni.
A rendezetlen folyamatok kialakulásához hozzájárult a 4/1984. EVM sz. rendelet, mely lehetővé tette a szippantási tevékenységet mindazon vállalkozók részére, akik szippantókocsikkal rendelkeztek, de nem re ez e a szippantott szennyvizek lerakásának helyi szabályozását. Az viszont igaz, hogy ezeket a hiányosságokat 2000. évben megjelent XLIII. sz. törvény már pótolta. Az előírásoknak megfelelően mûködő gazdasági társaságok a rájuk nehezedő anyagi terhek egy részét, saját érdekeikben nyilván, kénytelenek áthárítani a lakosságra. Ebben az esetben piacra lépő fekete munkát végző fantomvállalkozók jóval áron alul végzik el ugyanazt a szolgáltatást. Ezt könnyen tudják produkálni, hisz számla nélkül legtöbbször engedély nélkül - AFA befizetés nélkül végzik el a munkát. Sőt! Nem terheli őket az ürítőhelyek fenntartási és rekultivációs költsége sem.
Mivel kijelölt és ellenőrzött ürítőhelyekkel nem rendelkeznek, a szennyvizet a lakóterületen kívüli élővizekbe, árkokba, erdősávokba és szántóföldekre engedik le.
A legszomorúbb a dologban az, hogy mindezt a feketézést több esetben a helyi önkormányzatok és hatóságok tudtával és hallgatólagos beleegyezésével végzik.
Ezekben a települési folyékony hulladékokban a legkülönbözőbb mikroorganizmusok, kórokozók (vírusok, baktériumok, bélférgek) vannak. Megfelelő körülmények között a kórokozók hosszabb ideig (napok, hónapok) életképesek maradnak, onnan a talajba, talajvízbe kerülhetnek és közvetlen érintkezés útján is fertőzéseket okozhatnak. A folyékony hulladékok, illetve azok bomlástermékei a talaj, és a felszín alatti vizek szennyezését okozhatják.
Az elszennyezett talaj felszíne, majd a talaj is és a szennyező anyagok belekerülhetnek a talajvízbe, illetve a közeli felszíni élővizekbe. A szerves anyagokat tartalmazó szennyvizek bomlásának végtermékei talajszennyezést, illetve a vízminőség romlását okozhatják.
A talajra, illetve a felszíni vizekbe kerülő szervesanyag tartalmú folyékony hulladékok bomlása során jellegzetes, bûzös gázok keletkeznek (ammónia, hidrogénszulfid, metán, stb.) melyek a levegőt szennyezik, és kellemetlen szaghatást okoznak.
Az Európai Unióhoz történő csatlakozással kapcsolatos konkrét feladatokat a 2280J1999.(XLS.) számú Kormányhatározat írta elő, a korábbi években meghatározott feladatokkal egyetértésben.
Kidolgozásra került az 1999-2002. évek közötti időszakra vonatkozó középtávú gazdasági stratégia, ehhez kapcsolódik a szennyvíztisztításról szóló 91/271/EGK irányelv, valamint a hazai szabályozás rendszere a települési csatornázottságra vonatkozóan.
A hazai jelenlegi csatornázottság mértéke 50 % körülire becsülhető. Figyelembe véve azt a tényt, hogy az egyes régiók csatornázottságának mértéke jelentősen eltér egymástól, amely visszavezethető az adott térség fejlettségére, ipari ellátottságára, valamint a hazai vízbázis védelme érdekében hozott kormányszintû intézkedésekre.
A Központi Statisztikai Hivatal a Kommunális ellátás fontosabb adatai címû 1999. évi kiadványa szerint a vezetékes vízellátásban részesülő lakosok száma 9,542 millió fó, a csatorna-szolgáltatásban részesülő lakosság száma 5,364 millió fő.
Ugyanezen kiadvány értelmében a vezetékes ivóvízzel ellátott lakosok aránya országosan 91,4 % míg ezzel szemben a szennyvízcsatornával ellátott lakások száma az országban 49,1 %. A fenti adatokat az 1999. évi tényhez hasonlítva, míg a vízellátásban részesülők aránya 6,5 %-kal emelkedett, addig a szennyvízcsatornával ellátott lakások aránya 7,5 %-kal emelkedett. A korábban említett Európai Uniós csatlakozási irányelvek, valamint a csatlakozáshoz szükséges feladatokat figyelembe véve az elkövetkezendő tíz éves időszakban a csatornával ellátott ingatlanok és az ehhez szükséges szennyvíztisztító kapacitás jelentősen emelkedik, de rövid távon a 70 % körüli érték megvalósulása a reális, a 100 %-os csatornázottság megvalósulását semmi nem indokolja, figyelembe véve a helyi egyedi szennyvíztisztítókat, valamint az egyes települések helyi terepadottságát.
A fenti tényadatokat, valamint a rendelkezésekre álló információk alapján prognosztizálható számokat és adatokat figyelembe véve az elkövetkező tíz éves időszakbasa csökkenő mennyiségû és utána stagnálható mennyiségû települési folyékony hulladék szakszerû, az érvényben lévő közegészségügyi és környezetvédelmi előírásokat figyelembe véve elszállítására és előírás szerinti ártalmatlanítására lesz szükség
. A Központi Statisztikai Hivatal a Kommunális ellátás fontosabb adatai címû kiadványában a települési folyékony hulladék mennyiségére vonatkozó adatok nem irányadóak, tekintettel arra, hogy a statisztikai adatok az országban lévő települések csekély részére terjedt ki, feltételezhetően az adatszolgáltatási kötelezettség nem teljesítése miatt.
A településtisztasági szolgáltatás megfelelő ellátása érdekében három pont meghatározása szükséges.
- Az ingatlantulajdonosnak, az ingatlan bérlőjének területén keletkező szennyvíz tárolására szolgáló létesítmények előírás szerinti megvalósítása, a keletkező szennyvizek elszállíttatása az erre a feladatra jogosult, megfelelő engedéllyel rendelkező vállalkozók igénybevételével.
Az elszállított szennyvizek előírás szerinti fogadásra alkalmas létesítmények megvalósítása, a szennyvíztisztító telepek, vagy egyéb létesítmények kialakítása.
A kiemelt szennyvizek elszállítására minden környezetvédelmi előírást kielégítő szállítóeszközök megléte.
Az első pontban meghatározott feladatokat a vízügyi törvény végrehajtására vonatkozó Kormányrendelet, a helyi Önkormányzatok feladatára vonatkozó törvény és annak végrehajtására vonatkozó helyi Önkormányzati rendeletek, valamint a hulladékgazdálkodásról szóló törvény és annak végrehajtásáról szóló különböző szintû rendeletek tartalmazzák.
A második pontban meghatározott feladatok megvalósítására mind a KKA mind a KAC forrást biztosított, illetve biztosít, az általános kiírási feltételek mértékében.
A harmadik bekezdésben meghatározott szállítóeszközök, speciális célgépek, szippantó autók beszerzésének támogatása sem a Környezetvédelmi Minisztérium, sem az ország költségvetési törvényében a helyi Önkormányzatok által felhasználható központosított előirányzatok körében nem szerepel, míg a települési szilárd hulladékok esetében évenként 2000 M forint áll rendelkezésre a 2001-2002. évi időszakra.
A korábbiakban vázolt települési tisztasági szolgáltatást végző vállalkozások akiknek jelentős része „kényszer vállalkozók" köréből került ki, a privatizálásra került állami vállalatok és vízügyi vállalatok profil tisztítás során az elöregedett, elhasznált szippantó autók megvásárlásával és azóta azok javítgatásával végzik ezt a szolgáltatást.
Az 1990. évek óta végbemenő gazdasági átalakulás során sem a hazai, sem a külföldi befektetők nem jelentkeztek befektetési igénnyel, vagy befektetési szándékkal, ellentétben a szilárd hulladék szolgáltatási szektor szegmensével.
Ennek a ténynek indoklására több magyarázat adható:
- Az érvényben lévő és folyamatosan megjelenő jogszabályoknál maximális elsőbbséget élvezve sokkal nagyobb hangsúllyal jelennek meg a szilárd hulladékok problematikái, míg a települési folyékony hulladéknál jelentkező feladatokat jogszabályok tangenciálisan érintik, azaz jobb esetben csak másodlagos feladatként foglalkoznak vele.
A helyi Önkormányzatoknál jelentkező feladatként prioritást élvez a szilárd hulladék szolgáltatási feladat – az előbb vázolt jogszabályi fogalmazás miatt – valamint, „a szilárd hulladékot folyamatosan fújja a szél, míg a folyékony hulladékot a talaj előbb-utóbb elszívja, vagy az eső elmossa, azaz szilárd hulladék marad, míg a folyékony hulladék eltûnése csak idő kérdése" szemlélet egyáltalán nem nevezhető környezetbarátnak.
- Az előző pontban taglalt szemlélet vonatkozik azon településtisztasági szolgáltatást végző kalóz „vállalkozásokra", melyek a „szürke gazdaság" adta lehetőségek kihasználásával a maximálisan gyors meggazdagodásra törekednek.
- Végezetül megítélésünk szerint a befektetők negatív hozzáállását az a tény is okozza, hogy a jelenlegi érvényesíthető szolgáltatási ár sok esetben nem hogy fedezetet biztosítana az új speciális gépjármûvek beszerzésére, hanem a ténylegesen felmerülő költségeket sem biztosítja sok esetben.
- Az országban lévő településtisztasági szolgáltatást végző szippantó-autók jelentős részét a több mint 35 éves konstrukciójú IFA típusú gépjármûvek képezik, melynek az átlag életkora közelebb van a 15 évhez, mint a 10 évhez.
Ismereteink szerint az elmúlt 5-10 év közötti időszakban korszerûnek mondható, a jelenlegi elvárásokat kielégítő célgépjármûvek beszerzése az országos igények nagyon kis százalékában történt.
Ezek beszerzése majdnem minden esetben a helyi Önkormányzat jelentős támogatásával – példaképp említhető meg Budapest Önkormányzatának jelentős segítsége – történt.
Megjegyezni kívánjuk, hogy ahogy közeledik az Európai Uniós felvétel időpontja, egyre nagyobb nyomás fog nehezedni az államigazgatásra, hogy a teherfuvarozó, teherszállító eszközök cseréjének szükségessége terjedjen ki a speciális feladatokat ellátó célgépjármûvekre is.
A fentiekben vázolt tények alapján az alábbi javaslatok megvalósíthatóságának vizsgálatát és a szükséges intézkedések megtételét kértük a Tisztelt Minisztériumtól és országos hatáskörû intézményektől.
Javaslatok:
1. Javaso juk, hogy a Belügyminisztérium és a Környezetvédelmi Minisztérium vizsgálja meg annak a lehetőségét, hogy a települési szilárd hultadékok gyûjtéséhez hasonlóan - az ország költségvetési törvénye adjon lehetőséget a helyi Önkormányzatoknak – települési folyékony hulladék gyûjtéséhez szükséges szippantó gépjármûvek beszerzéséhez támogatást.
2. Javasoljuk, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium vizsgáltassa meg a Környezet Fejlesztési Intézet bevonásával a szippantó gépjármûvek beszerzési támogatás rendszerének megvalósítását, (támogatás, kamatmentes kölcsön, kedvezményes kamatozású kölcsön, stb.) a KAC pályázati lehetőségén belül.
LITRESITS GÁBOR
FLORASCA KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI VÁLLALAT
Címlapkép: Getty Images
