Látható, hogy másodvetésekkel a legfontosabb gazdasági célkitûzéseinkhez (takarmánybázis biztosítása, árutermelés, talajtermékenység fenntartása) hozzájárulhatunk. Céljaink gazdaságos megvalósításához azonban további feltételeknek is meg kell felelnünk. Árutermelésre jó minőségû, magas szaporulati fokú vetőmagot használjunk. Takarmányozásra, zöldtrágyázásra megfelel a jó csírázóképességû utántermesztett vetőanyag is. A talajmûvelésnél a hangsúly a gyorsaságon, a forgatás nélküli gyökér- és vetőágy előkészítésen van, használjunk „kapcsolt”, kombinált eszközöket, mindenképpen őrizzük meg az elővetemény által visszahagyott víztartalékot. A másodnövényeknek gyorsan felvehető tápanyagokra van szükségük. A PK tápelemeket lehetőleg már az elővetemény alá adjuk, a N-t a vetőágy előkészítés során dolgozzuk be a felső 8-10 cm-es rétegbe. A másodvetések tápanyag ellátásában a mûtrágyáké a főszerep. Ne feledjük, hogy a zöldtrágyázás is csak akkor hatásos, ha kielégítő volt az alá adott NPK adag és nem az amúgy is szûkös talaj tápanyag tőke rovására próbálkozunk nagy zöldtömeget előállítani.
A másodvetésû növények sem nélkülözik a szakszerû növényvédelmi tennivalókat, amelyek tervezésekor figyelembe kell venni az elővetemények termesztése során alkalmazott peszticideket is. A peszticid használat során arra kell törekedni, hogy azok utóhatása kedvezőtlen befolyást ne gyakoroljon a másodvetésben termesztett növényekre. A korán lekerülő fővetésû növények többségénél a növényvédelmet a kémiai gyomirtás jelentette. A talajba visszamaradt gyomirtó szer maradék mennyisége nagyrészt a hatóanyagtól, a hatásmechanizmustól és az időjárási feltételek alakulásától függ. A gyomirtó szerek hatóanyagtól függően egy vagy kétszikû növényekre fejtik ki hatásukat. Vannak olyan készítmények is, amelyek mindkét csoport növényeire hatnak.
Különös figyelmet igényelnek azok a területek, ahol tartós hatású (perzisztens) gyomirtó szereket alkalmaztak. Ide sorolhatók az atrazin (Atranex 50SC, Atrazin 500FW)-, a szulfonilkarbamid (Glean 75DF, Logran 75WG)- és imazetapir (Pivot) hatóanyag tartalmú készítmények. Ezért másodvetésbe azok a növények kerüljenek, amelyek nem érzékenyek a példaként megjelölt hatóanyag tartalmú készítményekre. A károsító szervezetek közé tartozó kórokozó-, kártevő- és gyomfajok fejlődési optimumát jelentő ökológiai igény eltérő. Ez az alapvető magyarázata annak, hogy szinte évenként változik a kórokozó és kártevő fajok jelentősége. Hazánk kontinentális éghajlati adottságának következménye, hogy a legtöbb nyarunk száraz. Vannak - ha ritkán is - nedves, csapadékos időjárású nyarak, vagy más esetben öntözéses termesztést megvalósító lokális területek, ahol kedvező, optimális körüli feltételek alakulnak az egyes károsító fajok elszaporodásához. A csapadék vagy az öntözővíz mennyisége és a hőmérséklet nagyban befolyásolja a levegő relatív páratartalmát. A kórokozó és a kártevő szervezetek szaporodása nagyrészt e meteorológiai tényezők alakulásától függ. A növényállományok fölött mérhető szabad levegő hőmérsékleti és páratartalmi adatai eltérnek a növényállományokban érvényesülő értékekhez viszonyítva. Az eltérés mértéke függ a növényállomány sûrûségétől, a fenológiai állapotától, a növények morfológiai jellemzőitől, stb. Mindezen jellemzők együttesen játszanak szerepet a talajfelület fedettségében. Zárt növényállományban, amikor a talajfelületet a növényzet teljesen takarja, kialakul az a sajátos növényállomány-klíma, mely esetben a növényállományban 22-25 °C a hőmérséklet és 65-80% a relatív páratartalom, szemben az állomány fölötti 35 °C-kal és a 45% relatív páratartalommal. Ezért tehát csapadékos és öntözéses viszonyok között, zárt növényállományban számítani lehet a károsítók fellépésére. Az esetleges veszélyek rendszeres előrejelzésre alapozott védekezéssel elháríthatók.
A másodvetésben termesztett növények tenyészideje rövid. Ezt az alapvető tényt nem szabad figyelmen kívül hagyni akkor, amikor az esedékes növényvédelmi munkák során peszticid használatra kényszerülünk. A kémiai védelembe részesített területeken be kell tartani a munkaegészségügyi várakozási időt, ami azt jelenti, hogy a napokban megadott időtartamon belül, előírt védőfelszerelés használata nélkül, oda nem lehet belépni ill. ott munkát végezni. A takarmányozási céllal termesztett növény esetében szigorúan be kell tartani az élelmezésegészségügyi várakozási időt, ami szintén napokban van meghatározva és kezeléstől betakarításig érvényes. Ebbe az időtartamba nem szabad beszámítani a szénaszárításra és az esetlegesen tárolásra fordított időt. Mindezekre figyelemmel a kémiai növényvédelem során olyan készítményeket kell igénybe venni, amelyek a lehető legrövidebb élelmezésegészségügyi várakozási idővel rendelkeznek. Előfordulhat olyan eset is, amikor virágzó növényállományokban kényszerülünk inszekticid (rovarölőszer) használatra. Ebben az esetben méhkímélő technológiát kell alkalmazni az e célra engedélyezett készítmények használatával. A növényvédelmi munkákról legalább 2 nappal korábban tájékoztatni kell a méhészeket.
A másodvetések sikerét, egyáltalán a lehetőségét az öntözés döntően befolyásolhatja. Mivel az öntözés a másodtermény költségeit jelentősen növeli, különös gonddal járjunk el, végezzünk előzetes számításokat. Csak a szükséges vízadaggal dolgozzunk. Mivel nyáron nagy a párolgási veszteség, lehetőleg napnyugtától-napkeltéig öntözzünk. Az ún. „kelesztő” vízadag ne haladja meg a 8-12 m/m-t és kis intenzitással juttassuk ki. Az öntözési fordulók száma 2-3-nál ne legyen több.
Betakarításra mind a termés mennyiségét, mind pedig a minőségét illetően az áru- és takarmánynövények a legérzékenyebbek, a zöldtárgya növények betakarítási idejét viszonylag szabadon választhatjuk meg.
Tisztelt Olvasóink! A témával kapcsolatos további részletekre is kiterjedő felvilágosításokkal és szaktanácsadással munkatársainkkal együtt állunk szíves rendelkezésükre.
Késmárki I. - Kuroli G.
Címlapkép: Getty Images
