A bab xantomónászos betegsége csapadékos időjárás esetén vagy öntözött állományban rendszeresen előforduló, jelentős betegség. A babot és a szóját károsítja. A bokorbab fajták fogékonyabbak, mint a karósbab fajták. A sziklevélen és a lomblevélen apró, szögletes, vizenyős foltok láthatók. A száron megnyúlt vizenyős foltok keletkeznek. A hüvelyen 4-5 mm-es kerek, szintén vizenyős foltok észlelhetők. A magon okkersárga elszineződés mutatkozik, a magok ráncosak. Fertőzési forrás a vetőmag, onnan a baktérium a sziklevelekkel a felszínre kerül. Felfröccsenő vízcseppekkel a lomblevelekre, a szárra, majd a hüvelyre jut. A kórokozó a mag belsejében helyezkedik el, így a csávázás hatástalan. Ezért csak baktériummentes magot vessünk. A babot 2-3, majd 6-7 lombleveles korban, virágzás előtt és után, majd a hüvelyfejlődés időszakában permetezzük baktérium ellen is hatékony gombaölő készítményekkel.
A bab kolletotrihumos betegsége meleg, csapadékos nyarakon és öntözött állományban válik jelentőssé. Bokorbab fajtákon gyakoribb, mint a karósbab fajtákon. A sziklevélen apró, kerek, barna foltok, a lomblevélen a levélerek részleges vagy teljes elbarnulása, a száron hosszú, barna csíkok láthatók. A hüvelyen 4-5 mm-es, kráterszerûen besüppedő, barna szegélyû foltok keletkeznek, bennük rózsaszínû képletek /acervuluszok / képződnek. Fertőzési forrás a vetőmag. Állományban a szaporítóképletek légmozgással és vízcseppekkel terjednek. Csávázott magot vessünk. A permetezések időpontjai megegyeznek a xantomónászos betegségnél írottakkal.
A babrozsda a szárazbab- és a magtermesztés során jelentkezik. A levélen, a száron és a hüvelyen kezdetben bőrszövet által fedett, kiemelkedő világosbarna, majd sötétbarna telepek jönnek létre. Később a bőrszövet felszakadozik, a spórák kiszóródnak. Fertőzési források a növénymaradványok, ezért azokat semmisítsük meg, vagy forgassuk mélyen a talajba. A tünetek észlelésekor szükség szerint permetezzünk rozsda ellen hatékony szerekkel.
A fekete répalevéltetû a levélen és a hajtáson szívogat, torzulást okozva. Mézharmatot ûrít, melyen megtelepedik a korompenész, ami csökkenti az asszimilációs felületet.
Legnagyobb kárt azonban a vírusos betegségek terjesztésével okozza. Megfigyelése és a védekezés megegyezik a zöldborsólevéltetûnél írottakkal. (lásd: Agro Napló 2001/3.szám)
Ha több éven keresztül ugyanazon a területen babot, borsót, káposztaféléket vagy vöröshagymát termelünk, számolnunk kell a fésûslábú-viráglégy károsításával. A kelő növények gyökerében, szárában, sziklevelében csontszínû nyûvek táplálkoznak. A fiatal növények fejlődése leáll, végül elpusztulnak. Az első nemzedék imágói április-májusban, a másodiké június-júliusban, a harmadiké szeptemberben rajzanak. Tojásaikat a talajra vagy a kelő növényre rakják. A lárvák befúrják magukat a gyökérbe, vagy a szik alatti szárba. Vetésforgó betartásával és a legyek tömeges betelepedésekor végzett permetezésekkel védekezhetünk. A bagolylepkék a babon is károsítanak. Közülük a legjelentősebb a gyapottok-bagolylepke. Lárvája a zöld hüvelyeket megrágja, sőt a fiatal hernyó behúzódik a hüvelybe. Kártételével ipari feldolgozásra alkalmatlanná teszi a termést. A védekezést nehezíti, hogy a lárva élete egy részét a termésben tölti, valamint, hogy a kártétel a zöldbab betakarítását megelőző időszakra esik, a lombozat pedig takarja a hüvelyeket. A kezeléseket a lárvák tömeges megjelenéséhez kell időzíteni. A fiatal lárvák ellen addig tudunk hatékonyan védekezni, míg be nem hatolnak a termésbe. A lepkék rajzását 1 m magasságban kihelyezett szexferomon csapdákkal előrejelezhetjük.
A babzsizsik raktári kártevő. Fő tápnövénye a bab, de észlelték már lóbabban, szójában, borsóban, lencsében, csicseriborsóban. Kártételét a magvakon kb. 2 mm átmérőjû kerek lyukak jelzik. Tojásait a raktározott magvak felületére rakja. A kikelt lárvák behatolnak a magba és felélik a belsejét. Ellentétben a borsózsizsikkel, egy magban több lárva is fejlődhet. A maghéj alatt bábozódnak, majd a kifejlett bogár egy kerek lyukon keresztül elhagyja a magot. A nőstények párosodás után ismét tojást raknak. Raktárban 3-4 nemzedéke is fejlődhet. A tárolóból kiszabaduló bogarak a szabadföldön lévő bab pergamenérésû hüvelyeit is fertőzheti. A raktárak tisztántartásával, a termés gázosításával (lásd: borsózsizsik), a pergamenérésben lévő, veszélyeztetett állomány permetezésével a kártétel megelőzhető.
Május közepétől, végétől már megjelenhet a közönséges takácsatka, mely a leveleken kívül a hüvelyeket is szívogatja. Kártétele következménye klorofillelhalás, torzulás. A levelek fonákán szövedéket készít. A rövid tenyészidejû zöldbab termesztésben ritkán okoz említésre méltó kárt, de a száraztermesztésben és a másodvetésben rendkívül jelentős. Tömegesen július-augusztusban találjuk a babon, de még szeptemberben is károsíthat. Az alsó levelek átvizsgálásával felderíthetjük, a tömeges elszaporodás kezdetén speciális atkaölő szerekkel védekezzünk, de úgy, hogy a permetlé az atkák tartózkodási helyére, a levélfonákra jusson.
Dr.Ördögh Gizella