Makrai Áron édesapjával mintegy ötven hektáron gazdálkodik, területeik nagy részét legelők alkotják. Fő tevékenységük a bivalytartás, emellett kisebb szőlőterületük is van. Jelenleg nagyjából ötven bivalytehenet tartanak, létszámukat azonban most valamelyest csökkentik, elsősorban az állomány megújítása érdekében.
A csapadékhiány különösen a szárazabb, sziklás legelőket viselte meg. A Sümegi Fehér-kövek természetvédelmi terület közelében fekvő részeken az aszály miatt a megszokott legelőterületnek csupán töredékét tudták hasznosítani. Emiatt kénytelenek voltak a tavalyi takarmánykészlethez nyúlni, és vásárlásra is szükségük volt.
Makrai Áron az Agrárszektornak elmondta, hogy egy átlagos évhez képest sokmilliós többletköltség keletkezett a gazdaságban. Bár rendelkeztek tartalékokkal, és más forrásból is tudták finanszírozni a kiadásokat, a korábban félretett pénz jelentős részét takarmányra kellett fordítaniuk.
A beszerzést az áremelkedés mellett a szűkös kínálat is nehezítette. A gazdálkodó szerint tavasszal még nem látszott egyértelműen, mekkora gondot okoz majd a takarmányhiány, pedig akkor még kedvezőbb áron lehetett volna lekötni a szükséges mennyiséget. Mire nyilvánvalóvá vált a probléma, a széna már jóval drágább lett. Bár jelentős mennyiségű importszéna érkezett az országba, ők végül hazai, lehetőség szerint környékbeli forrásból vásároltak.
A gazdaság működtetéséhez a megbízható munkaerő is nélkülözhetetlen. Mivel a család nem lakik helyben, olyan munkatársra van szükségük, aki önállóan is képes ellátni a napi feladatokat. Makrai Áron tapasztalatai szerint jelentkezők ugyan akadnak, a megfelelő ember kiválasztása azonban jóval nehezebb feladat. Eddig sikerült helyi vagy a környékre költöző munkatársakat találniuk.
Bevételeik növelése érdekében a bivalyhúst elsősorban közvetlenül a fogyasztóknak értékesítik. Főként Budapestre és a főváros környékére szállítanak, az időszakos vágásokhoz kapcsolódva négy-öt kilogrammos húscsomagokat kínálva. Ezzel magasabb árbevételt érhetnek el, mintha felvásárlóknak adnák el az állatokat. A közvetlen értékesítés azért is kulcsfontosságú számukra, mert a bivalyok esetében jóval szűkebbek a felvásárlási lehetőségek.
A közgazdász végzettségű gazdálkodó úgy látja, hogy a termelők jövedelmezőségét elsősorban a feldolgozás javíthatja. Ehhez azonban az alapanyag előállításán túl a teljes értékesítést is meg kell szervezniük, és hatékonyan el kell érniük a fogyasztókat.
A helyi és kistermelői élelmiszerek iránt van érdeklődés, ez a figyelem azonban nem mindig vezet tényleges vásárláshoz. A megszokott üzletekben elérhető tömegtermékek beszerzése jóval egyszerűbb, míg a termelői áru gyakran több utánajárást igényel. Makrai Áron szerint ezért nem csupán a magasabb ár jelenthet akadályt, hanem a kényelem és a hozzáférhetőség is. Úgy tapasztalja, hogy a helyi élelmiszerek iránti elméleti igény jóval nagyobb a tényleges fogyasztásnál.
Az állattenyésztésben a generációváltás és az utánpótlás is komoly kihívást jelent. A környéken a fiatalabb gazdálkodók inkább a növénytermesztésben, a mezőgazdasági szolgáltatásokban és a borászatban jelennek meg, az állattartók között jóval kevesebb a negyven év alatti. A folyamatos munkát és napi jelenlétet kívánó ágazatban a növekvő takarmányköltségek mellett az értékesítés bizonytalanságával is folyamatosan számolni kell.
Makrai Áron szerint a magyar állattenyésztés jövője szempontjából elengedhetetlen a kis- és közepes családi gazdaságok megerősítése, valamint megszűnésük megelőzése. Különösen olyan üzemek támogatását tartaná célszerűnek, amelyek már gazdaságosan működtethető állománnyal rendelkeznek, de méretük nem éri el a nagyüzemit. Úgy véli, megfelelő üzemméret és jó minőségű termelés mellett ezek a gazdaságok a hazai és az európai piacon is versenyképesek maradhatnának, ahogyan arra Ausztriában is számos példa akad.






