A mezőgazdasági innováció hosszú, élő környezetben történő tesztelést igénylő folyamat, így a jelenlegi klímakihívásokra adott válaszokat nem lehet egyik napról a másikra, az íróasztal mögül kitalálni. Bár a környezeti tényezők változása már az ezredforduló óta érezhető volt, az utóbbi évek drasztikus gyorsulására kevesen számítottak. A hazai agrárium számára a 2010-es év jelentett fordulópontot a műholdas navigáción alapuló precíziós gazdálkodás megjelenésével. Míg a világban párhuzamosan hódító génmódosított (GMO) növényektől Magyarország alkotmányos szinten elzárkózott, a térinformatikai alapú precíziós megoldások ellen nem volt ellenállás, így azok egyre nagyobb teret nyertek - jelentette az Agrárszektor.

A technológia bevezetésekor a fő cél még az évi 0,5-1 százalékos, költségnövekedés nélküli hozamnövelés volt, ami sokáig reális elvárásnak bizonyult. Az elmúlt négy-öt évben azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a hozamok növelésének, sőt sok esetben a puszta megtartásának sincs már realitása a Kárpát-medencében, ezért a fókusz kényszerűen a jövedelmező termelésre helyeződött át. A hazai vetésszerkezetet uraló növények közül mára lényegében csak a napraforgó és az őszi kalászosok azok, amelyek – a kiugróan extrém évjáratokat, mint amilyen például az idei is, leszámítva – az ország egész területén nyereségesen termeszthetők. Ezzel szemben egyértelműen ki kell mondani, hogy a kukorica, a repce és a szója az ország jelentős területein már nem termelhető gazdaságosan, így ott ezekkel nem érdemes tovább foglalkozni.

A megváltozott körülményekhez a technológia teljes, komplex átalakításával kell alkalmazkodni. Önmagában egy-egy elem megváltoztatása – például a hagyományos talajművelési eljárások elhagyása – nem oldja meg a problémát, ha az évtizedes gyakorlatok amúgy változatlanok maradnak. A tápanyag-utánpótlást, a növényvédelmet és a vetéstechnológiát egyaránt a jelenlegi viszonyokhoz kell igazítani. A tavaszi vetésű növényeknél például már nem tarthatók fenn a korábbi magas tőszámok, és a tápanyag-kijuttatást is differenciáltan kell kezelni.

Azok a gazdák, akik az elmúlt évtizedben elsajátították a térinformatika és a precíziós eszközök használatát, most komoly lépéselőnyben vannak azokkal szemben, akik csak most próbálják adaptálni ezeket a megoldásokat. A hazai termelők nyitottsága ugyanakkor erősen megosztott. A tapasztalatok szerint mindössze 20 százalékuk fejleszti proaktívan, saját elhatározásból a gazdaságát, míg további 20 százalékuk mereven elzárkózik a technológiai váltástól, és továbbra is a szántást tartja az egyetlen járható útnak. A gazdatársadalom fennmaradó 60 százaléka ugyan nem zárkózik el az újításoktól, de őket folyamatosan motiválni kell, és a gyakorlatban kell bizonyítani számukra, hogy megéri változtatni a berögzült szokásokon.