Agro Napló • 2026. szeptember 9. 16:32
A klímaváltozás okozta vízválság miatt gyökeres szemléletváltásra van szükség a hazai vízgazdálkodásban. A tisztított kommunális szennyvizet, a hulladéklerakók csurgalékvizét és a csapadékot ezentúl nem elvezetendő teherként, hanem értékes erőforrásként kell kezelnünk. A Portfolio Sustainable World 2026 konferencián elhangzottak szerint ezeknek az alternatív vízbázisoknak a hazai kiaknázásához, illetve a sikeres alkalmazkodáshoz elengedhetetlen a jogszabályi környezet módosítása és a modern technológiák alkalmazása - írja az Agrárszektor
Magyarországgal kapcsolatban mélyen gyökerező tévhit, hogy víznagyhatalom lennénk. Valójában felszíni vizeink 94 százaléka külföldről érkezik, a belső vízkészletek megújulása terén pedig az Európai Unió legrosszabb helyzetű országai közé tartozunk. A folyószabályozások és az egyre szélsőségesebbé váló időjárási viszonyok jelentősen felgyorsítják a táj kiszáradását, míg a medermélyülések a felszín alatti vízkészleteket apasztják. Mivel a hirtelen lezúduló esővíz gyorsan távozik az országból, a mezőgazdaságban pedig a talajromlás miatt a földek egyre kevesebb nedvességet tudnak megkötni, kulcskérdéssé vált a lehulló és átfolyó vizek minél hosszabb idejű megtartása – emelte ki a Portfolio.
Az egyre gyakoribb aszályos időszakok élesen rávilágítanak a szennyvíz újrahasznosításában rejlő, eddig kiaknázatlan lehetőségekre. Míg például Szingapúrban a napi vízfogyasztás jelentős részét már célzottan tisztított kommunális szennyvízből fedezik, nálunk ez a gyakorlat még várat magára. A hazai tisztítótelepek évente több mint 500 millió köbméter szennyvizet kezelnek, amit jelenleg szinte teljes egészében visszaengednek a folyókba és patakokba. Szélesebb körű – például mezőgazdasági – felhasználásukat szigorú jogi korlátok nehezítik. A jelenlegi hazai szabályozás ugyanis csak a legalacsonyabb minőségi kategóriát engedélyezi, amely kizárólag nem élelmezési célú ipari növények öntözésére alkalmas. Az érdemi előrelépéshez az uniós normákhoz igazodó jogszabály-módosításokra lenne szükség.
Hasonlóan kiaknázatlan és alulszabályozott terület a hulladéklerakókban keletkező csurgalékvíz kezelése is. Magyarországon az aktív lerakókba évente több millió tonna szilárd hulladék kerül, az ott képződő csurgalékvíz tisztítása azonban nem kötelező. Ezt a vizet többnyire csak szigetelt medencékben tárolják, visszalocsolják a szemétre, vagy olyan kommunális tisztítótelepekre szállítják, amelyeknek a hagyományos technológiája nem alkalmas a hatékony feldolgozására. Pedig megfelelő céltechnológiák alkalmazásával ez a vízmennyiség is érdemi segítséget jelenthetne a vízhiány enyhítésében.
Városi környezetben a csapadékvíz-gazdálkodást szükséges teljesen új alapokra helyezni. Csak Budapestről évente három Velencei-tónyi víz távozik kihasználatlanul. A fővárosban a leburkolt felületek aránya sok helyen eléri a 70-90 százalékot, a csatornahálózat pedig képtelen megbirkózni a szélsőséges villámárvizekkel. A megoldást az úgynevezett szivacsváros-koncepció, a vízáteresztő burkolatok elterjedése és a csapadék helyben tartása jelenthetné. Ehhez azonban a lakosság és a vállalatok aktív közreműködésére is szükség van, hiszen az elveszített zöldfelületek jelentős része magánterületen található, aminek a hiányát a közterületi fejlesztések önmagukban nem képesek ellensúlyozni. A hatékony vízvisszatartás tehát sok esetben nem gigaberuházásokat, hanem elsősorban okos helyi megoldásokat és paradigmaváltást igényel.