Az országos termelési statisztika szerint 2024-ben 23 működő geotermikus létesítmény összesen 7,49 PJ hőt termelt, több mint 10%-kal meghaladva az előző évi értéket. A 7,1 PJ a hajtatott kertészet geotermikushő-felhasználását, míg a 7,49 PJ a teljes országos geotermikus hőtermelést mutatja; ezért a két adat nem azonos statisztikai mutató, de közelségük jól jelzi a hajtatott kertészet meghatározó szerepét (TNO 2025; Smit 2025). A hajtatott kertészetben 2024-ben 17 geotermikus projekt működött, közülük azonban több doublettel vagy triplettel rendelkezett. A felhasznált 7,1 PJ geotermikus hőből 3,6 PJ olyan projektből származott, amelyben a kertészeti vállalkozások maguk is kockázatviselő tulajdonosként vettek részt, további 3,5 PJ-t pedig külső szolgáltatótól vásároltak (Smit 2025). Ennek megfelelően a holland modellben a beruházások mellett a hő szolgáltatásként történő beszerzése is megjelenik - írja a NAK.
Hollandia ezen aspektusú fejlődése nem a területen lévő geotermikus gradiensre épül, hiszen az nem mondható kimagaslónak. A jelenlegi rendszerek jellemzően 1,5 - 3,5 kilométer mélyen elhelyezkedő, körülbelül 50 - 100 °C hőmérsékletű, porózus, üledékes víztartó rétegekből termelnek (Buijze et al. 2023). A hasznosítás jellemzően kétkutas rendszereken keresztül történik meg: a termelőkúton kitermelt víz hőjét hőcserélőn keresztül adják át, majd a lehűlt vizet egy másik kúton ugyanabba a víztartó rétegbe sajtolják vissza (Van Wees et al. 2012). Geotermikus hasznosítás tekintetében fontos képződmény a Delft Homokkő (Nieuwerkerk Formáció), mely főként a Nyugat-holland medence területén található felső jura – alsó kréta rétegsorban van jelen. A területen a rendszerek teljesítményét nem kizárólag a hőmérséklet, hanem a permeabilitás, a rétegvastagság, annak folytonossága és a visszasajtolhatóság határozza meg (Willems et al. 2020, Buijze et al. 2023).
Az üledékképződéssel egyidejű tektonikus mozgások miatt a Nieuwerkerk Formáció vastagsága és a víztartó homokkőtestek laterális folytonossága a vetőblokkok között jelentősen változik, ami megnehezíti a rezervoár vastagságának és hidraulikai kapcsolatainak előrejelzését (Willems et al. 2020), azonban a bizonytalanságot a korábbi szénhidrogén-kutatások adatai és a nyilvánosan elérhető ThermoGIS rendszer mérséklik. A TNO által fejlesztett rendszer regionális térképeken szemlélteti többek között a potenciális víztartó rétegek mélységét, vastagságát, hőmérsékletét és permeabilitását, továbbá előzetes műszaki-gazdasági becslést is lehetővé tesz. Ugyanakkor a valódi értékek néhol eltérhetnek a térképi becslésektől (TNO).
A hollandok jelentős támogatási és intézményi háttérrel rendelkeznek, melynek központi eleme az SDE++. A program a geotermikus hő előállítási költsége és annak piaci értéke közötti nem jövedelmező rész kompenzálására hivatott. A támogatás összege a piaci árakhoz igazodik, ezáltal főként a működési és árkockázatot mérsékli (RVO). A fúrás eredménytelenségének földtani kockázatát az RNES Aardwarmte garanciarendszer kezeli: a beruházó díjat fizet, gyenge vagy sikertelen fúrás esetén pedig kompenzációt kap (RVO). A holland bányászati törvény geotermikus energiára vonatkozó módosítása 2023. július 1-jén lépett életbe, mely külön engedélyezési rendszert hozott létre a geotermikus kutatások és a termelés számára. Ezzel párhuzamosan az állami tulajdonú EBN kockázatviselő részesedése kötelezővé vált az új projektekben (EBN), így az állam nemcsak szabályozóként és támogatóként, hanem beruházási partnerként és a földtani ismeretek fejlesztőjeként is jelen van (Eerste Kamer der Staten-Generaal 2024).
Térségi példaként kiemelhető a Trias Westland projekt, amely jól mutatja, hogy a magasabb hőmérséklet önmagában nem biztosítja a gazdaságosan kitermelhető készletet. Az eredetileg megcélzott, 4 kilométeres mélységben lévő triász homokkő túl alacsony permeabilitással rendelkezett, ezért a kívánt hozam nem volt biztosítható (Topsector Energie). A fejlesztés végül sekélyebben, egy 2,3 kilométeres mélységben lévő rezervoárban valósult meg. A jelenlegi két geotermikus forrásból mintegy 35 MWt teljesítménnyel 56 kertészeti vállalkozás 245 hektárnyi üvegházát, továbbá 345 lakóingatlant lát el hővel. A rendszer 2019 júliusa óta működik, hővezetékeinek egy része pedig a regionális Westland hőhálózat gerincét alkotja (HVC).
A holland termelői együttműködés és a lépcsőzetes kapacitásfejlesztés jó példája az Aardwarmte Maasdijk projekt. A „hőszövetkezet” több mint 80 kertészeti vállalkozást és körülbelül 500 hektár üvegházi területet fog össze (Aardwarmte Maasdijk 2026). A projekt során 3 doublet került kivitelezésre, melyek összteljesítménye meghaladja az 50 MWt-ot (Warmte Netwerk Westland 2025). A projekt 2026. május 15-i tájékoztatója szerint az első két doublet már működik, a harmadik pedig tesztelés alatt áll (Aardwarmte Maasdijk 2026). A fejlesztés lényege, hogy a geotermikus hőforrás, a regionális hőhálózat és a fogyasztói együttműködés nem különálló beruházásként, hanem egységes térségi rendszerként kerül kivitelezésre.
Fontos azonban kitérni a nehézségekre is. A holland rendszerek üzemeltetése továbbra is jelentős kockázatokkal jár: a magas beruházási költség, a fúrások korlátozott kivitelezési üteme, a hálózati kapacitáshiány, a kibocsátásokkal kapcsolatos engedélyezési korlátok és az SDE++ program jövőjének bizonytalansága lassíthatja az új projektek megvalósítását (TNO 2025). A sósvíz miatt különös jelentőséggel bír a kútintegritás, a korrózióvédelem, a szivárgások megelőzése, továbbá a szeizmikus események megfigyelése (SodM, Eerste Kamer der Staten-Generaal 2024).
