Az Európai Unió célja, hogy a tagállamokban egészségügyi vagy környezetvédelmi okokból már betiltott növényvédő szerek a harmadik országokból származó élelmiszerek közvetítésével se juthassanak vissza a belső piacra. A JRC kutatói az elemzéshez egy átfogó adatbázist állítottak össze. Ebből kiderült, hogy az EU-ban nem engedélyezett legveszélyesebb hatóanyagok közül 18 jelen van a nemzetközi kereskedelemben, hiszen ezeket vagy kimutatták a behozott mezőgazdasági termékekben, vagy legalább egy unión kívüli országban még engedélyezett a használatuk. A szigorítás összesen 86 országot és 235 különféle árucikket érintene.

A hatások felmérésére a szakemberek három különböző forgatókönyvet dolgoztak ki. A legszigorúbb modell azzal számol, hogy az érintett partnerországok teljesen leállítják az EU-ba irányuló kivitelüket, míg a legenyhébb változat szerint az exportőrök alacsony költségek mellett is képesek alkalmazkodni az új szabályozáshoz. A modellek az időtényezőt is figyelembe veszik, mivel rövid távon szűkebbek az alkalmazkodási lehetőségek, hosszabb távon viszont a kereskedelmi partnerek az uniós elvárásokhoz igazíthatják saját normáikat.

Bár a várható gazdasági folyamatok iránya mindhárom esetben azonos, azok mértéke jelentősen eltér. A legpesszimistább becslés szerint az érintett termékek uniós behozatala akár 41 százalékkal is zuhanhat, míg a kedvezőbb forgatókönyvek alapján mindössze 1–8 százalékos importkieséssel kell számolni.

Az elemzés arra is rávilágított, hogy az intézkedés aránytalanul súlyosan érintheti a fejlődő országokat. Mivel egy-egy növényvédő szer kiváltásának költsége hatalmas eltéréseket mutathat, az általánosítások helyett a jövőben mélyreható, eseti vizsgálatokra van szükség. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi számítások nem pontos előrejelzések, csupán a lehetséges következmények nagyságrendjét jelzik. A további szakpolitikai lépéseknek átfogóbb – a környezeti és társadalmi hatásokat is figyelembe vevő – elemzésekre, valamint társadalmi egyeztetésekre kell épülniük.