Számos kártevő rovar - például a levéltetvek, a tripszek, az aknázólegyek és a liszteskék - elsősorban a látása alapján keresi a táplálékát. Mivel a fiatal, egészséges levelek sárgászöld fényt vernek vissza, a sárga szín rendkívül vonzó vizuális ingert jelent számukra. A tudatosan kifejlesztett, megfelelő árnyalatú sárga ragacslapokra érkező kártevők a tapadós felületen fogságba esnek. Nem minden faj reagál azonban ugyanarra az ingerre, a tripszek megfigyelésére és gyérítésére például a kék színű csapdák a legalkalmasabbak, de léteznek zöld, fehér, vagy éppen piros lapok is a speciális kártevőcsoportok ellen.

A vizuális csalogatás hatékonysága tovább fokozható kémiai anyagokkal, leggyakrabban a nőstények ivari csalogatóanyagait utánzó szexferomonokkal, amelyek akár több száz méteres távolságból is a csapdába vonzzák a hímeket. A sikerhez azonban a megfelelő kihelyezés is elengedhetetlen. Mivel a repülő kártevők a tápnövény közvetlen környezetében mozognak, a ragacslapokat érdemes a növényállomány felső harmadában vagy a gyümölcsfák lombkoronájának külső részén elhelyezni, majd a növény növekedésével párhuzamosan folyamatosan feljebb igazítani. Üvegházakban a melegebb, szellőzésmentes részeken különösen fontos a csapdák egyenletes elosztása.

Bár a ragacslapok kisebb területeken érezhetően apasztják a kártevő-populációt, nagyobb fertőzöttség esetén inkább az előrejelzést szolgálják. Segítségükkel pontosan nyomon követhető a rajzásdinamika, így elkerülhetők a felesleges rovarölő szeres kezelések. Kifejezetten molyfajok vagy üvegházi kártevők esetén a rendkívül nagy számban kihelyezett csapdákkal végzett tömeges befogás is hatékony lehet. A módszert azonban mindig célzottan kell alkalmazni, nehogy a kártevőket pusztító olyan hasznos élőszervezetek, mint a katicabogarak, a zengőlegyek vagy a fürkészdarazsak is áldozatul essenek, hiszen az ő védelmük hosszú távon jóval eredményesebb a folyamatos emberi beavatkozásnál.

A fizikai csapdák mellett a korszerű, integrált védekezés szerves része a rovarhálók alkalmazása, valamint a növénytársítás is, ahol az egyes növények – például a hagyma és a sárgarépa – illata kölcsönösen összezavarja a kártevőket. A hasznos rovarok betelepítése és a számukra táplálékot nyújtó virágzó növények ültetése tovább erősíti a természetes védelmet. Igen hatékony módszer a légtértelítés, vagyis a párzási zavarás technológiája, amelynél nem csapdázásra használják a feromonokat, hanem a területen szétoszlatott mesterséges illatfelhővel akadályozzák meg, hogy a hímek rátaláljanak a nőstényekre. Így a kártevők populációja anélkül csökken, hogy a hasznos szervezetek sérülnének. Az ökológiai egyensúly ezen környezetkímélő módszerek együttes, rendszerszemléletű alkalmazásával tartható fenn hosszú távon.