A Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Tivadar térségében egy heves zivatar miatt a tiszavirágok rajzása a szokásosnál jóval később, már teljes sötétségben kezdődött meg. A természetfotósok és kutatók azt tapasztalták, hogy több hím egyed a fejlámpák fénye felé repült, ami arra utalt, hogy a faj vonzódhat a mesterséges fényforrásokhoz. A jelenség tisztázása érdekében a szakemberek másnap célzott megfigyelést végeztek. A kísérlet során egy erős fényforrás közelében mind a hím, mind a nőstény tiszavirágok esetében sikerült megfigyelni az úgynevezett pozitív fototaxist, vagyis azt, hogy az egyedek a fény irányába mozognak. Ez azért számít különösen érdekes eredménynek, mert a tiszavirág jellemzően alkonyatkor rajzik, amikor a mesterséges fények hatása általában még nem érvényesül olyan mértékben, mint az éjszakai életmódot folytató dunavirág esetében.

A kutatók ugyanakkor úgy vélik, hogy a fényszennyezés jelenleg nem jelent komoly veszélyt a tiszavirág állományára. A sötétedés utáni rajzások ugyanis rendkívül ritkának számítanak, így a faj fennmaradását továbbra is sokkal inkább a vízszennyezés, az élőhelyek átalakulása és a folyók szabályozása veszélyezteti.

A korábbi kutatások ugyanakkor azt is kimutatták, hogy a tiszavirág - a dunavirághoz hasonlóan - érzékeli a vízfelszínről visszaverődő polarizált fényt. Ez a képesség alapvető szerepet játszik a rajzási viselkedésben, ugyanakkor bizonyos mesterséges felületek, például az aszfaltutak megtéveszthetik a rovarokat, amelyek ilyenkor eltávolodhatnak a folyótól. A szakemberek szerint a lakosság megfigyelései is fontos szerepet játszhatnak a kutatásban. A tiszavirág és a dunavirág megjelenésének dokumentálása olyan értékes információkat szolgáltathat, amelyek hozzájárulhatnak a fajok viselkedésének és elterjedésének jobb megismeréséhez.