A közel egymillió hektáros hazai őszi búza vetésterület körülbelül 4–4,5%-a durumbúza. Ez az arány még bőségesen növelhető, hiszen egy biztos felvevőpiaccal rendelkező kultúráról beszélünk. Bár elérhetők akár alternatív/tavaszi fajták is a vetőmagvállalatok kínálatában, de a gyakorlatban az említett vetésterület szinte mind őszi vetésű. Növekedés látszik a hazai felhasználásban is, illetve Olaszország továbbra is a legfontosabb felvevőpiaca a hazai durumbúzának. Az elmúlt évekre jellemző volt, hogy több hazai vállalkozás létesített csak durumbúzát feldolgozó malmot is. Növekszik a csak vagy túlnyomó többségben durum alapanyagot tartalmazó tésztafélék kínálata is.

Az őszi kalászosok közül a durumbúza a felvásárlási árával emelkedik ki. Az utóbbi években az aestivum búza árához képest a magyar malmok és kereskedők általában 18–33% felárat fizetnek a durumbúzáért. A hazai termés mennyisége az utolsó öt év átlagában az Eurostat adatai alapján 120 és 209 ezer tonna között változott (az európai vezető Olaszországban a teljes megtermett termés mennyisége 4 millió tonna körül van évente).

Hazánk adottságai megfelelők a minőségi durumter­mesztésnek. A nagyobb hazai mennyiség korlátai az elkülönített kezelés (a keveredés elkerülése más kalászos fajokkal) a területkiválasztástól a vetésen át a betakarításig, valamint tárolásig. Fontos, hogy a megtermelt termény sem keveredhet más búzával.

Egyéb termesztéstechnológiai tulajdonságai a mai korszerű fajtáknak már szinte mindenben megegyeznek az aestivum búzafajtákkal. Ez igaz a betegség-ellenállóságtól a víz- és táp­anyag-hasznosító képességig szinte minden tulajdonságra. Az elmúlt tíz évben a fajtaszortiment változása is jól mutatta, hogy a termőképesség az egyik legjelentősebb szempont, mely jelentősen emelkedett. Az igazán jó durumbúza fajták 8–9 tonna hektáronkénti termésre is képesek megfelelő minőséggel.

Ezen fajták már kiváló ellenállóságúak a legfontosabb betegségekkel szemben, mint a sárga-, barnarozsda vagy a lisztharmat. A kalászfuzárium elleni védekezés ebben a kultúrában sem hagyható el. Már nem igaz a néhány évvel ezelőtt még élő tévhit, hogy a durummal több a probléma alacsonyabb termésátlag mellett.

A durumbúza kimondottan kedveli és igényli a jobb technológiát (és az átlagosnál valamennyivel magasabb ráfordítást). A gyengébb adottságú területek és kimondottan extenzív technológia (alacsony tápanyagdózisok, nem megfelelő gyomirtás, kevesebb számú gombaölő szeres védekezés) maradjanak más kultúráknak.

Minőségi mutatók kapcsán hazai termesztési körülmények között is elérhető a 14,5–16% fehérjetartalom, 35% vagy magasabb sikértartalom, magas sárga pigment tartalom jó üvegességgel és a magas hektoliter tartalommal karöltve (80–83). A fajtához javasolt technológiai lépések betartásával ezek a minőségi paraméterek elérhetők akár magas termésszinten is.

Összességében elmondható, hogy a durumbúza termesztése nagyobb odafigyelést, körültekintést és szakmai ismereteket igényel. Ezeken túl a felvásárlási árelőny mellett a legtöbb évben biztosított a hazai és export felvevőpiac.

A jelenlegi helyzetben (amikor mindenki az eddig vetett nagy szántóföldi kutúrák mellett más alternatívát keres) tökéletes választás lehet a durum. Legjobb eredmény azonban intenzív ter­mesztési viszonyok mellett érhető el.

Szerző: Perczel Péter, elnökségi tag, Kalászos és Nagymagvú Hüvelyes Szekcióbizottság elnöke